Szájersimogatók
Miután kipattant a legújabb botrány – Szájer József brüsszeli botlása – és kiderült, hogy a Fidesz képmutatásban verhetetlen, a lakájmédia azonnal hozzálátott a kármentéshez. Nem teljesítettek jól, az első órákban gyakorlatilag lefagyott a Fidesz gépezete, később, valamelyest magához tért, de abban sem volt sok köszönet.
A legtöbben azért így is képességeiken felül teljesítettek, azaz, elhallgatással reagáltak a kínos történetre. Azzal áltatták magukat, hogy amiről nem beszélünk, az nincs. Mások fifikásabbak voltak, relativizálni próbálták a botrányt, és azt mondták, hogy az vesse szegény Szájerre az első követ, aki maga még sosem követett el bűnt. A még náluk is okosabbak nemzetközi összeesküvést sejtettek az ügy mögött. Hogy csapdába csalták ezt a szegény Józsit, a titkosszolgálatok állnak az akció mögött, ők pedig – mindenki tudja – a libernyákok kottájából játszanak. (Soros György meg ül a hálójában és póknak álcázza magát.)
Bayer Zsolt a fentieknél árnyaltabb megfogalmazásokkal operált. Sztorizással igyekezett oldani a feszültséget, menteni a menthetetlent. Egy régi barátjáról beszélt a Hír TV-ben, valamikori harcostársáról, aki egy hosszú, közös utazás során elmesélte neki, hogy miért szeret Thaiföldre járni. Azért – így Bayer egykori harcostársa –, mert ott kisfiúk is rendelkezésre állnak.
Aztán kiderült, hogy ez így nem lesz jó. Bayert kiokosították, hogy baja lehet abból, ha a vádat egyébként tagadó egykori harcostársról azt állítja, hogy kisfiúkkal fajtalankodott. Bayer ezért finomította az álláspontját, hogy hát tulajdonképpen nem is kisfiúkról volt szó azon a beszélgetésen, hanem fiatal fiúkról, akik akár 18 évesek is lehettek.
Most meg hosszú cikket írt Bayer a Magyar Nemzetbe, tételekbe szedve a mondandóját. Azért szedte tételekbe, mert azt hitte, hogy így elegánsabb, és olybá tűnik, mintha veretes volna a szöveg.
Pedig nem az. A második tételből idézünk, Bayertől valók a mondatok, felelősséget nem vállalunk egyikért sem. „Második tétel: Van jó és rossz. Van normális és van abnormális. Van érték és van értéktelen. Van tabu. Van természetes és van természetellenes. A transzcendens nem bűn és Isten nem halott.
Nagyjából ez különbözteti meg egymástól a mi politikai közösségünket és a velünk szembeálló politikai oldalt. Ugyanis szerintük nincs jó és nincsen rossz, nincsen normális és nincsen abnormális…” És így tovább.
Bayer szerint, szerintünk, akik oldal vagyunk, szemben velük, akik közösség, mi nem különböztetjük meg a jót a rossztól. Stb. Erre alapozza cikke többi részét a várbéli örökbérletek és az ötös számú Fidesz-tagkönyv tulajdonosa. Hogy honnan veszi ezt a baromságot, nem tudni. Feltehetőleg kitalálhatta, vagy egy sámán mondhatta neki, másképp honnan is jöhetett ki belőle ekkora ostobaság. Nem tudunk arról ugyanis, hogy beszélt volna velünk, és mi mondtuk volna neki, hogy figyelj Zsoca, szemben veletek, akik baromira tökös csávók vagytok, meg közösség, mink itten ugye a mi politikai oldalunkon nem szoktuk megkülönböztetni a jót a rossztól, a normálist az abnormálistól, és így tovább, ahogy írva vagyon a cikkedben.
De semmi ilyen nem történt, úgyhogy Bayernek talán az ufók adhatták a szájába ezt az orbitális ökörséget. Mert igenis, minden ember számára van jó és rossz, és minden ember meg tudja a kettőt különböztetni egymástól. Még Kövér László is képes erre.
Tényleg a teljesség igénye nélkül, inkább csak a miheztartás végett, álljon itt néhány ellentétpár, amit a mi oldalunk is képes megkülönböztetni egymástól. Lassan írom, hogy Bayer Zsolt is megértse: A lopás rossz dolog, istennek, ha van, nem tetsző cselekedet. A paráznaság csakúgy. Nem csak a melegpartikon való tevőleges részvétel, de az Adriai tengeren örömlányokkal mulatni sem igazán családcentrikus, és egyáltalán nem erkölcsös.
A képmutatás is nagyon csúnya ügy. Visszatetsző, ha így érthetőbb. Egy kormánynak magát a családok barátjának mondani, miközben leginkább a hozzá közelállók családjára és a csókosokra gondol, álságos képmutatás. Gestapózni, gázkamrázni undorító és gyomorforgató, azaz, nem kifejezetten polgári és keresztényi erény.
Mások szemében meglátni a szálkát, a magunkéban meg még a gerendát sem észrevenni, ugyancsak álságos. Hazudni, elhallgatni, maszatolni, ködösíteni – itt az Orbán kedvét kereső lakájmédiára gondolok - ugyancsak nem komilfó.
A normális emberek számára nem újdonság, mert már jó ideje tudják, hogy hozzátok képest egy brüsszeli ereszcsatorna maga a megtestesült morális magasság.
