Úgy volt, hogy Orbán elmegy Szegedre, de aztán visszatáncolt

Orbán látogatása ugyanis benne volt az eredeti programban. Nagy Sándor szegedi alpolgármester tette közzé bizonyítékként azt a – Botka László polgármesternek címzett – meghívót, amelyben az szerepel, hogy a határvadászok avatásán Orbán Viktor mond ünnepi beszédet (a meghívót a linkre kattintva lehet elolvasni), de a miniszterelnök valamiért visszatáncolt. Normális üzemmenetben azt gondolnánk, hogy más, még ennél is bokrosabb teendői akadályozzák, hogy személyes jelenlétével emelje a határvadászok avatásának fényét, ám mostanság sok furcsaság történik Orbán körül. Például, a tervezettnél hosszabbra nyúlt szabadsága, a pihenéséről feltöltött furcsa, szakállas-borostás fotók.

Úgy tűnik tehát, hogy a beígért illusztrisok közül a szegedi polgároknak be kell érniük Kövér László házelnökkel és Pintér Sándor belügyminiszterrel. Ettől még persze lezárhatják pénteken Szeged belvárosának nagy részét, sőt, lehet olyan utca is, ahol már csütörtökön sem lehet közlekedni. Ez volt ugyanis az eredeti koncepció, igaz, akkor még úgy volt, hogy Orbán is a napfény városába látogat. Nem egy idegen országba, ismeretlen, veszélyes viszonyok közé merészkedett volna Magyarország miniszterelnöke, hanem hazánk egyik legnagyobb városába.

Vlagyimir Putyin, vagy az épp aktuális izraeli miniszterelnök budapesti látogatásakor szoktunk ehhez hasonló méretű készültséget látni – olyankor még a csatornafedeleket is lehegesztik, nehogy valaki kárt tehessen a szigorúan őrzött vendégben. Az ő vizitjük – különösen Putyiné – mostanában nem igazán aktuális, Orbán Viktor viszont hazai pályán tekintette volna meg a határvadászok avatását, látszólag tehát nincs oka a túlzottnak tűnő – és ki tudja, mennyibe kerülő – fokozott biztonságnak.

Bár, ki tudja. Merényletet biztosan nem is akartak ellene elkövetni, ám a fogadtatás nem biztos, hogy barátságos lett volna. Szeged nem arról híres, hogy az ott lakók többsége a jelenlegi kormánypártokat támogatná, elképzelhető, hogy lenne tüntetés a miniszterelnök látogatása ellen. Ezeket a tiltakozókat akarták távol tartani Orbántól, legalább olyan távolságra, hogy a televíziós tudósításokban ne hallatszon a hangjuk. Ezért volt tervben – a szegedi emberek tiltakozása ellenére –, hogy csütörtökön déltől péntek délutánig még a gyalogosok számára is lezárják a Huszár Mátyás rakpartot, pénteken a Belvárosi hidat reggel hattól legalább délután kettőig, és ugyancsak pénteken reggel hattól legalább délután kettőig a Dózsa utcát is a Vár utcától az Arany János utcáig. Ugyancsak pénteken reggel öt órától legalább délután háromig lezárják a Roosevelt teret és vele együtt szinte az egész Stefániát, valamint a Deák Ferenc utcát. 

Aki ismeri Szegedet, tudja, hogy milyen utcákról és terekről beszélünk, vagyis, hogy mivel járnak ezek a lezárások: azzal például, hogy a gyerekek nehezebben, csak nagy kerülővel tudnak eljutni az iskolákba, a felnőttek pedig a munkahelyükre.

Most mindez múlt idő, ám az, hogy Orbán fél, vagy féltik valamitől, jelen idejű valóság. Olyan miniszterelnöke van az országnak, aki a saját hazájában sem mehet sehová egyedül, testőrök kísérik mindenhová. Ha van valódi oka a félelemre, nem jó, ha nincs, és csupán a démonai csatáznak vele, még rosszabb. Rossz lehet ennyire hatalmasnak lenni, olyan félelmetesnek, hogy állandóan félnie kelljen.

Mi, hétköznapi többiek, persze szintén félünk a magunk módján. Féltjük, amink van: családot, megélhetést, az övénél nagyságrendekkel szerényebb javainkat. Ám akinek minden lépését fegyveresek vigyázzák, az máshogy fél, mint a többi ember. Permanens félelemben él, a legegyszerűbb mondatokat is papírról olvassa, nehogy olyat mondjon, amiből baja lehet. Merthogy, mindenből baja lehet, fűben, fában ellenség, minden bokor mögött veszély lapul. 

Valószínű, hogy nem konkrét fenyegetés, hanem a kata megszüntetése utáni kilátástalanság, a drágaság és mindezek mellé, a rezsi emelése miatti elégedetlenség miatt fél Orbán és féltik őt az erre a célra alkalmazott emberek.