A zeller gyógyhatása
A zeller jól ismert gyógy- és fűszernövényünk, amelyet már a görögök is előszeretettel fogyasztottak. Kiváló vízhajtó tulajdonsága mellett, ízletessé teszi ételeinket.
A zeller az ernyősvirágzatúak családjába tarozik. Dél-Európából terjedt el, a meleg, napos helyeket kedveli. A növénynek mind a gumóját, mind pedig a felső, zöld részét fogyaszthatjuk.
Erősítő hatását már az ókori görögök is ismerték, igazán népszerűvé azonban a 17. században vált, amikor a francia király szeretője rendszeresen feltálaltatta az uralkodónak, állítva, hogy a zeller erősíti a nemi vágyat és a férfiúi teljesítőképességet.
A zeller – a petrezselyemmel együtt – azon gyógy- és fűszernövények közé tartozik, amelyek erős vízhajtó hatásúak. A népi gyógyászat szerint még arra is képes, hogy a vesehomokot kihajtsa.
Nagy értéke a sok szerves nátrium, de megtalálható benne a kalcium, a foszfor, a vas, a magnézium, a kálium és néhány nyomelem is. A levele tartalmaz illóolajat (limonént, szelinént, alkil-ftalidokat), furokumarinokat és flavonoidokat is. Emésztési panaszok, étvágytalanság esetén is gyakran alkalmazzák. A növény vitamintartalma és hatóanyagai révén erősíti az immunrendszert.
Hogyan fogyasszuk a zellert?
A zeller gyógyhatása akkor érvényesül legjobban, ha nyers állapotban fogyasztják. A növénynek mind a gumóját, mind pedig a felső zöld részét hasznosítják. Zöldje a májusi palántázási időszak után folyamatosan szedhető, gumója őszre húsosodik.
Felhasználható nyersen salátákhoz, de kiváló fűszerei a különféle főzelékeknek, leveseknek, mártásoknak is. Hús- és tojáspástétomokhoz szintén jól illik és fontos szerepet játszik a diétás étkezésben is.
