Ha pár hét múlva bejelentik a krumpli árstopját, akkor biztosan rosszul állnak
Az árcsökkenés mindig népszerű. Az, akinek a családi kasszája már majdnem kivérzett az inflációtól, minden segítségben reménykedik. Ha három hónapig tart, véletlenül épp a választásokig, akkor is. Mert kell a liszt a rántáshoz, a tej a gyereknek. És néha hús is.
Ne becsüljük le a bejelentések hatását, még ha nem is nehéz átlátni a szitán. Nem segít, ha kioktatjuk a rászedetteket állam és piac viszonyának elméleti összefüggéseiről.
Megfelelő fórumokon beszélni kell erről is, de azt javaslom magunknak, ellenzékieknek, inkább számoljunk és számoltassunk nagyon konkrétan: tényleg segítettek-e, vagy csak eljátsszák a bátran beavatkozó, népbarát kormány szerepét.
1. A hét termék október 15-i árát állítják vissza. Csakhogy október 15-re már felszöktek az árak, dübörgött az infláció. Az étolaj addigra már 33,8 százalékkal, a liszt és a csirkemell 13-14 százalékkal, a cukor hét százalékkal volt drágább az egy évvel azelőttinél. Ha ezeket az árakat kapjuk vissza, nem vagyunk kint a vízből. Van persze, ami azóta is tovább drágult, például a liszt és a tej, bár nem mindenütt egyformán. Azokon tényleg spórolhatnánk pár forintot a mostani árhoz képest. Nem többet, de annyit igen. Te hány kiló lisztet veszel hetente?
2. A vásárlás után azt szoktuk megnézni a blokkon, mennyit fizettünk összesen. Ha az egyik áru valamivel olcsóbb, a másik meg drágább, ugyanott vagyunk. A kereskedő is a piacról él. Amit veszít a tejen, be kell hoznia a joghurton vagy a tejfölön. Ha veszít a csirkemellen, drágábban kell adnia a combot. Ha a farhát olcsóbb, majd a másik olcsó baromfiétel, a csirkemáj kompenzálja a kárát. A kormány azt mondja: majd ő ellenőrzi ezt is! Könyörgöm, hogyan? Már a sarki boltosnál is nehéz, de egy multi cég hatalmas üzletének tízezer árufélesége között?! Ugyan már!
3. Már csak ezért is illett volna legalább tárgyalni a kereskedőkkel, feltérképezni a helyzetet. De ezt nem szokták. Egyszerűen csak az ő zsebükre jótékonykodtak. Így könnyű. Ha a kormány a maga erejéből akart volna segíteni, akkor útját állja a forint elértéktelenedésének, és az áfát csökkenti vagy törli el átmenetileg, mint a lengyelek. Csakhogy nem tudta és nem akarta megtenni: a költségvetést már összeomlasztotta, az államkasszát kiürítette, frászban a közelgő választástól. Meg a kliensek is tartják a markukat. Nem tud lemondani a bevételeiről.
4. A kormány azt mondja: ez nem teszi tönkre a kereskedőket, kis összegről van szó. Lehet, lásd az előbbieket. Csakhogy akkor keveset hagy – ha hagy – a vásárlók zsebében is. Csak így jön ki a matek.
5. A kereskedők már megkötötték a szerződéseiket a termelőkkel. Ha most arra ösztönzik őket, adják tovább a terhet, próbálják átírni, csökkenteni az átvételi árakat, abból csak az lesz, hogy aki tud, inkább exportra termel majd. Az igényesebb áruból biztosan, mert itthon azon többet veszítene. Helyette majd leszállítja a boltokba nekünk a vacakabbat.
6. Itt van ez a csirkefarhát-ügy, amellyel pótlólag kiegészítették Orbán listáját. Két magyarázat van. Vagy először eszükbe sem jutottak azok, akiknek nem jut csirkemellre. Nem szoktak figyelni máskor sem a szegényebbekre. Aztán másnap valaki észbe kapott, hogy ez kínos. A másik lehetőség, hogy Orbán szándékosan nem akarta a farhátat emlegetni. Nem szívesen ismeri el, hogy az állítólag virágzó Magyarországon sokak alapvető élelmiszere ez. A kellemetlen feladatot Gulyásra bízta – őt erre tartják.
7. Ártatlan szemekkel mondják: az infláció világjelenség, ők nem tehetnek róla. Infláció tényleg máshol is van. Csakhogy nálunk már a Covid előtt kezdődött, és magasabbra is szökött az országok átlagánál. Van, aki szerint az infláció feléről-harmadáról, mások szerint inkább a kétharmadáról a hazai gazdaságpolitika tehet. Ha már tej, ugye te is szoktál például lengyel tejet vásárolni? Vagy kávét, ami nem itthon terem? Ugye tudod, hogy a külföldről vásárolt termékek áremelkedésében keményen ott van a tönkretett forint értékvesztése?
8. Hogyan tovább? Ha a kormány már ezzel is nyer magának választókat, akkor ennyi volt. Ha nem, akkor jön még a krumpli is. (Bár az október 15-i árral ott sem sokra megyünk: az már nagyjából 22 százalékkal drágább volt az egy évvel azelőttinél.) A krumpli, a Fidesz klasszikus politikai fizetőeszköze. Csak figyeljünk! Ha pár hét múlva bejelentik a krumpli árstopját, akkor biztosan rosszul állnak.
