16 ezer lélegeztetőgépre kevesebb mint kétezer intenzíves szakápoló jut

A 24.hu által észrevett Facebook-posztjában az orvos hozzáteszi, „esélye egy lélegeztetésre szoruló betegnek csak akkor lehet a túlélésre, ha a nap 24 órájában áll mellette megfelelő intenzív osztályos szakszemélyzet: aneszteziológus és intenzív terápiás orvos, valamint intenzív terápiás szakápoló.

Egy kétezer fős csapatból kell a nap 24 órájára (két-három műszakra), a hét 7 napjára kiállítani azt a szakszemélyzetet, akik ellátják az intenzív osztályos betegeket. Mint Máté-Horváth Nóra írja, „mivel egy intenzíves ápoló – a szakma szabályai szerint – egy műszakban legfeljebb kettő lélegeztetett, instabil beteget tud egyszerre megfelelő szakmai gondossággal ellátni (ez az alacsonynak tűnő szám egy fontos minőségi mutatója minden intenzív osztálynak), már talán könnyen érthető, hogy hiába a tizenhatezer gép vagy a tízezer szabad ágy, ha nincs, aki ott legyen a betegek mellett.”

Kiemeli, hogy növelni a szakszemélyzet számát rövid idő alatt nem lehet, ehhez évek kellenek. Az orvos az tanácsolja, hogy

elkezdhet viszont a politika a lényegről beszélni. Elkezdhetünk őszintén egymással kommunikálni. Elkezdhetünk összefogni a széthúzás helyett, maszkot viselni a kötekedés helyett, elkezdhetünk nemet mondani a sportrendezvényekre akkor is, ha a törvény valamiért nem hajlandó korlátozni őket, elkezdhetünk figyelni egymásra, az időseinkre és az egészségügyben dolgozóinkra.

Máté-Horváth Nóra posztjában ír arról is, hogy érezhetően nagy a feszültség az orvosok között a járvány egyre erősödő második hulláma miatt, miközben a politikai elit „veszekszik, egymásra licitál, számháborúzik, bezzegel.”

Az, hogy senki nem marad ellátatlanul, valamint az, hogy „a kórházi kapacitások szinte korlátlanul állnak rendelkezésre”, egyáltalán nem igaz. Tudjuk ugyanis, hogy annak, hogy hány intenzív osztályos beteget tud ellátni a magyar egészségügy, nem a szabad ágyak száma, és már biztos, hogy nem a lélegeztetőgépek száma fog gátat szabni.