25 évvel ezelőtt történt a pörbölyi tragédia
25 évvel ezelőtt szörnyű tragédia rázta meg az egész országot. 1993. február 12-én egy autóbusz és egy vonat ütközött össze Bátaszék és Alsónyék között, tizenketten, köztük 11 gyermek életét vesztette. Hibázott az autóbusz-vezető, és a mozdonyvezető is, de szerepet játszott a fénysorompó működésképtelensége is.
„Tíz gyermek vesztette életét 1993. február 12-én, pénteken reggel fél nyolc előtt, amikor egy iskolabusz ráhajtott a vasúti sínekre Bátaszék és Alsónyék között, és összeütközött a Kiskunhalasról Bátaszék felé haladó személyvonattal. A vonat az ütközés után még mintegy 100 méteren át maga előtt tolta az autóbuszt. A tragikus baleset áldozatain kívül 19 gyermek szenvedett sérülést.” – írta címlapján a Petőfi Népe a tragédia másnapján (az áldozatok száma később 12-re emelkedett). Szerencse a tragédiában, hogy az autóbusz az influenzajárvány miatt „csak” 29 gyermeket szállított a szokásos 60 fő helyett.
A rendőrségi vizsgálat megállapításai szerint, a vasúti átjáróban nem működött a fénysorompó, mert az üzemeltetéséhez szükséges akkumulátort valaki ellopta.
A Petőfi Népe tudósítója a tragédia helyszínéről a következőket írta: kilométer hosszan várakoztak az autók, míg a rendőrök, tűzoltók, mentők végezték a munkájukat. Az autóbusz hátulja a vaspálya és a kövesút között hevert, az eleje jóval messzebb onnan. A vezetőfülkét legalább 250 méterre sodorta a mozdony, azután jött a hat kocsi és még így is több mint száz méterre állt a szerelvény utolsó kocsija a kereszteződéstől.
A mozdonyon – mint egy óriási palást – csillogott az autóbusz oldala, míg a vezetőfülke az első híddal iszonyúan összeroncsolt állapotban a bal oldali árokban hevert. Gyermekholmik és vér borított mindent. Rettenetes látvány volt, de a legszörnyűbb a szerteszét heverő kis iskolatáskák voltak. Egy ellenőrzőfüzet, aprópénz, gyermekfésű, kiscsizma…
A Petőfi Népe február 15-ei számában arról adott hírt, hogy a kórházba került gyermekek állapota – kettő kivételével – kielégítő volt. A szekszárdi kórházban ekkor még mindig eszméletlen, életveszélyes állapotban feküdt egy kislány és egy kisfiú. A kórház gyermekosztályán kezelt 7 beteg állapotát kielégítőnek tartották az orvosok, közülük négyen már infúziót sem kaptak. A bajai kórház öt sérültet látott el, négy gyermeket és a buszvezetőt. Állapotuk a sérüléseikhez képest kielégítő volt.
A tragédia áldozatainak száma azonban 11-re emelkedett egy kisfiú szombaton bekövetkezett halálával. Az autóbusz vezetője, az 56 éves Szellenheim János pedig négy nappal a tragédia után, a bajai kórházban halt meg.
A tragédia hatására országos adakozás indult, mintegy 18 millió forintot gyűjtöttek össze a tragédia áldozatainak és hozzátartozóiknak.
Az elhunyt gyermekek temetésére február 17-én került sor Pörbölyön. A temetés valamennyi költségét a kistelepülés önkormányzata vállalta magára, mintegy ötezer gyászoló fejezte ki részvétét.
Zörényi Gyula alsónyéki mozdonyvezetőt és Appl Zsolt bátaszéki lakost, aki vontatási kísérőként teljesített szolgálatot, az ügyész a vasúti közlekedésben halálos tömegszerencsétlenséget okozó gondatlan veszélyeztetéssel vádolta.
A Legfelsőbb Bíróság ítéletében Zörényi Gyula mozdonyvezetőt bűnösnek találta és három év fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre súlyosbította büntetését. Appl Zsoltot végül nem a bizonyíthatóság hiánya miatt, hanem bűncselekmény hiánya miatt mentették fel.
A jogerős ítél indoklásában leszögezte: elsősorban a durva autóbusz-vezetői szabályszegés idézte elő a balesetet. Azonban az igazságügyi szakértői vélemények szerint, ha a mozdonyvezető eleget tett volna a sebességkorlátozásra vonatkozó utasításnak, akkor nem következik be a tragédia, mert a busz abban az esetben már eltávolodott volna a sínekről.
A tárgyalás során kiderült, hogy a mozdonyvezető nem nyújtotta át az írásos rendelkezést a vonatkísérőnek, aki Baján vette át a szolgálatot a Kiskunhalasról indult kollégától. Az is kiderült, hogy kapkodva, pillanatok alatt történt meg a személyzetváltás, mert a szerelvény ekkor már tízperces késéssel közlekedett Bátaszék felé.
A mozdonyvezető úgy értelmezte az utasítást, hogy csak akkor kell 15 kilométer/órára lassítania, ha a látási viszonyok ezt megkövetelik. Mivel az adott pálya jól belátható volt, mintegy 80 kilométer/órás sebességgel haladt. Amikor észlelte a buszt, kétszer is kürtjelzést adott le, amikor a mozdony előtt pedig megjelent a busz, behúzta a gyorsféket, majd hátrafelé menekült a vezetőfülkéből Appl Zsolt kísérővel együtt. Ekkor már semmit sem tehettek.
