A bolgár oligarchák kitiltása ismét ráirányítja a figyelmet Orbánék amerikai szankcionálására

A napokban érkezett a hír: az Egyesült Államok gazdasági szankciókkal sújtott három bolgár oligarchát és több tucat olyan vállalatot, amelyek az ő tulajdonukban vagy ellenőrzésük alatt állnak. A büntetőintézkedések kiváltó oka az érintettek jelentős szerepe a bulgáriai korrupcióban. Az amerikai Pénzügyminisztérium az egész világra kiterjedő Magnitsky-törvény (Global Magnitsky Act) alapján lépett fel a három oligarcha (Deljan Peevszki volt parlamenti képviselő, Vaszil Bozskov vezető üzletember és Ilko Zseljazkov volt nemzetbiztonsági tisztségviselő) és 64, velük állítólagosan kapcsolatban álló szervezettel szemben. Kitiltották őket az USA-ból, zárolták minden, amerikai földön fellelhető vagyonukat, beleértve tengerentúli dollárszámláikat is, és megakadályozzák, hogy amerikai cégekkel, szervezetekkel üzleteljenek.

Mi is az a Magnitsky törvény? 

A Global Magnitsky törvény elődje a korrupció ellen küzdő, és olyan ügyeket nyomozó, majd börtönbe vetett, ott megkínzott, s 2009-ben házi őrizetben elhunyt orosz Szergej Magnitskyről elnevezett jogszabály kétpárti támogatással született meg, kilenc évvel ezelőtt. Akkor az még csak az oroszokra vonatkozott, s olyan emberek kerültek fel erre a listára, mint például a csecsen elnök, Ramzán Kadýrov.

A 2015-ben lépett hatályba a most a bolgárok ellen is alkalmazott törvény, ami – az emberi jogok megsértése mellett – kiterjed a súlyos korrupciós ügybe keveredő kormányzati tisztségviselőkre és társaikra, valamint a pénzmosásra is, ha jogellenes a forrás, vagy eltitkolják a jövedelmeket az illetékes adóhatóságok elől. A Magnitsky-listára felkerülőktől megtagadják a belépést az USA területére, bármely, az Egyesült Államokban lévő tulajdonukat elkobozzák, s tilos bármely amerikai érdekeltségű pénzintézetnek kapcsolatot tartania velük. A listára magánszemélyek éppen úgy felkerülhetnek, mint szervezetek.

A végrehajtási törvény a korrupciót tág értelemben kezeli: az állami vagyon illetéktelen használata, a magánvagyon kisajátítása személyes érdekből, az állami szerződéseket érintő korrupt cselekedet, a természeti forrásokkal való visszaélés és vesztegetés. Azokra is vonatkoztatják a törvényt, akik részt vesznek a korrupcióból származó pénzek kezelésében, eltüntetésében.

Díszes az elítéltek kompániája

Első ízben 2017 decemberében kerültek fel nevek erre a szégyenlistára: az első hullámban 15 külföldi magánszemély és 37 szervezet nevét hozták nyilvánosságra. Számos ország vált ezáltal érintetté: a többi között burmai, kanadai, kínai, kongói, gambiai, izraeli, holland, orosz, dél-szudáni, üzbég és a Brit Virgin Szigetekről származó megbélyegzett is található a névsorban.

Díszes egy kompánia, szó se róla: köztük van Iszlam Karimov volt üzbég elnök legidősebb lánya, az orosz legfőbb ügyész fia, Jurij Csajka,  egy ukrán rohamrendőr parancsnok, egy burmai tábornok vagy éppen Szergej Kusjuk a Berkut speciális ukrán belügyi rohamegység parancsnoka.

Orbán és tsai. is célszeméllyé váltak

Ajánlásokat civil szervezetektől is befogadnak, ezekről a pénzügy- és a külügyminisztérium dönt, nem ritkán kompletten benyújtott „vádanyagok” alapján.

Ilyen komplett vádirat született még 2018-ban, nem is egy, hanem röviddel egymás után kettő is. Elsőként a magát az emberi jogok és a korrupció elleni küzdelem szószólójaként jellemző, a jobbközép értékeket közvetítő, Ronald Reagant példaképnek tekintő washingtoni Frontiers of Freedom intézet alelnöke, Radványi Miklós jegyezte, majd nem sokkal azután megszületett a második beadvány is Orbánék ellen, amit a nagy tekintélyű jogvédő szervezet, a Human Rights First akkor igazgatója, Melissa Hooper jegyzett. A beadványokban a magyar kormányfő és további nyolc családi- és szűk körének tagja, valamint politikustársa ellen kértek szankciókat a feltételezett korrupciós tevékenységre és az emberi jogok megsértésére irányuló cselekmények miatt.

Az érintettek (és titulusaik, ahogy a 2018 februári beadványban szerepelnek):

Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke;

Lázár János, miniszterelnökséget vezető miniszter;

Rogán Antal, a miniszterelnök miniszteri rangú kabinetfőnöke;

Polt Péter, Magyarország legfőbb ügyésze;

Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke;

Orbán Győző, Orbán Viktor édesapja;

Lévai Anikó, Orbán Viktor felesége;

Mészáros Lőrinc, Felcsút polgármestere;

Tiborcz István, Orbán Viktor veje.

A kiegészítés szerint „Orbán Viktor, családtagjai, politikustársai és legszűkebb köre intézményesített, összeesküvés keretében, szándékosan és nagy tételben elkövetett lopások, sikkasztások, csalások és fondorlatos korrupciós ügyletek felelősei azóta, hogy Orbán hatalomra került”, s rámutat: az újabb „vérlázító” korrupciós ügyben az egy évvel korábbi beadványban felsoroltakon kívül újabb magyar hivatalos személyek is szerepet játszottak.

A nevezetes Microsoft-botrány

Ez az újabb „vérlázító” korrupciós ügy a lassan már a feledés homályába vesző Microsoft-botrány volt. A Microsoft magyarországi érdekeltsége és több magyar állami szerv, intézmény között létrejött szoftverügyletről állapította meg 2018 augusztus végén az amerikai igazságügyi minisztérium vizsgálata, hogy azt áthatja a korrupció. A Microsoft megegyezést kötött az amerikai igazságüggyel arról, hogy  25 millió dollár büntetést fizet, cserébe nem emelnek vádat a cég ellen, amiért 2013 és 2015 között a magyar leányvállalata és az Orbán-kormány korrupt módon – közvetítőcégeket és hivatalnokokat gazdagítva – kötött szerződést.

Az amerikai minisztérium és a Microsoft megállapodásának teljes szövegét nyilvánosságra hozták, kínos leveleket is közzétettek, például azt, amelyben 2014 júniusában a Microsoft magyar leányvállalatának egyik dolgozója az óriáscég redmondi központjának küldött e-mailjében egy utóbb korrupciósnak ítélt ügylet kapcsán a következőt írta: „Egészen a miniszterelnökig mindenkitől begyűjtöttük a kormányban a jóváhagyást”.

Ezt egyébként egy 2014-es ügylet kapcsán írta a dolgozó: a kormányközeli alvállalkozó 2,2 millió euróért vett meg 10 ezer licencet, majd ezt a csomagot 3,76 millió euróért adta tovább. Azaz egyetlen ügyleten 1,5 millió eurót, közel félmilliárd forintot vágtak zsebre az uniós adófizetők pénzéből. Ahogy a jelentés fogalmaz, ezt a különbözetet korrupciós kifizetésekre fordították. 

(Magáról a korrupciós sémáról itt olvashat bővebben.)

Emlékeznek még a kitiltási botrányra?

Ha most pozitívan döntene az új amerikai adminisztráció az Orbánék elleni beadványokról, nem az lenne az első kitiltási botránya ennek a rezsimnek, bár ami korábban volt, az enyhe kis „dádá” volt. 2014 októberében az Egyesült Államok megtagadta a beutazást hat, meg nem nevezett – de utóbb a sajtóban nyilvánosságra került – magyar köztisztviselőtől. Az indok korrupció volt, s annak a jogi eszköznek a lehetőségét kihasználva született meg a kitiltás, amely a korrupcióban résztvevő vagy abból hasznot húzó személyeket sújtja. A kitiltás indokait az amerikai hatóságok nem ismertették, utóbb pedig azt tudatták, hogy az információkat a sajtóból és az internetről szerezték.

A Pester Lloyd időszakos német nyelvű lap hozta le akkor a hatos listát, amelyen Vida Ildikó, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal akkori elnöke, Habony Árpád („Orbán Viktor személyes stratégiai főtanácsadója”), Heim Péter (a Századvég Gazdaságkutató Zrt. elnöke), Giró-Szász András (az év nyaráig kormányszóvivő) és Lázár János államtitkár szerepelt, továbbá akkori sajtóhírek szerint más adóhatósági (közép)vezetők is. Volt, aki elismerte a kitiltás tényét (Vida Ildikó), mások tagadták (így Habony Árpád), a legtöbben nem nyilvánultak meg az ügyben.

Várható-e döntés Orbánék kitiltása ügyében?

Habár a magyar kormányfő és társai elleni ügyről a Wall Street Journal és az Átlátszó közös cikket készített Orbán 2019 májusi Fehér Házban tett látogatása idejére időzítve, azaz a Tengerentúlon is ismertek voltak, és komoly sajtónyilvánosságot is kaptak a vádak, az akkori elnök kormánya mégsem döntött az ügyben. Ennek egyik oka vélhetően az volt, hogy nem akartak ujjat húzni az elnökkel, aki ugyan fél szívvel, de mégiscsak fogadta a magyar kormányfőt (bár nem a magas rangot jelentő állami látogatáson) a Fehér Házban. A felemás fogadtatás (erről itt írtunk bővebben) azt is jelezte, hogy Trump személyesen „bedőlt” a hozzá hasonlóan demagóg és populista Orbánnak, ugyanakkor kormányának tagjait megoszthatta a meghívás ténye (egyéb hivatalos tárgyalás az amerikai magyar miniszterelnöki vizit során nem is volt), s amit elértek az annyi volt, hogy egy rövid, éppen, hogy látogatásra tudott elmenni a magyar kormányfő a Fehér Házba.

Új elnök, új helyzet?

Mára gyökeresen megváltozott a helyzet: az Egyesült Államok élén egy a demokráciát tiszteletben tartó, a regnáló magyar rezsimet számos ponton elítélő (például demokrácia, jogállamiság, Kína- és Oroszország-barátság) elnök irányítja az országot. Erre alapozva, vannak, akik szerint most nagyobb az esély arra, hogy szankciókat hozzanak magyar politikusok ellen, ahogy történt például Obama idején több magyar kormányközeli s korrupcióval vádolt személy kitiltásával (Vida Ildikó és társai, lásd fent). Amikor a közelmúltban interjút készítettünk a Yale Egyetem volt tanárával, a magyar ügyeket kiválóan ismerő és a Hungarian Spectrum blogot vezető Balogh S. Évával, ő a következőképpen reagált: „Vannak, akik szerint most nagyobb az esély arra, hogy szankciókat hozzanak magyar politikusok ellen, ahogy történt például Obama idején több magyar kormányközeli s korrupcióval vádolt személy kitiltásával: Ha a magyar kormány megcsökönyösödik és nem hajlandó civilizált módon viselkedni, akkor még erre is sor kerülhet”.