A Fidesz hatalmi eszközzé tette a jogot is

Szél Bernadett saját fegyverét fordította a kormány ellen. Mondhatnánk: a fagyi visszanyalt?

A független képviselő lépése ügyes, bár afelől sem lehet kétsége senkinek, hogy ebben az ügyben az ügyészség nem talál majd kivetnivalót. Pedig a laza valóságtartalmú táblázat nyilvánossá tételével valóban az történt, hogy egy valós információ elferdítve jelent meg. Ez bizalmatlanságot válthat ki egyes oltásokkal szemben, így alkalmas rá, hogy csökkentse a kormány intézkedéseinek hatékonyságát. Ezzel tehát a kormány tényleg lőtt egy öngólt. Napjainkban ilyesmi gyakran előfordul, amikor a Fidesz a saját szája íze szerint próbálja alakítani a valóságot. 

És valóban azt tesz a médiával, amit csak akar?

Már nagyon régen eldőlt, hogy igen. A média persze nem egységes. A Fidesznek van egy házi médiája, amelyet azért nevelget, ápolgat, hogy azt tehessen vele, ami neki tetszik. Ha a kedve úgy tartja, beletörli a lábát, vagy belefújja az orrát, csak a napi aktuális hazugságok és féligazságok érdekében. Ez jellemzi egész hozzáállásukat: a média nem egy önálló szereplő, hanem a politika igényeinek kiszolgálója. Természetesen akad a médiának egy jelentős része, amely ebben nem hajlandó részt venni és még meg is teheti. Ezt szokták ellenzékinek vagy ballibnek is nevezni, ami persze így nem igaz, hiszen ők nem kiszolgálói annak az oldalnak.  

A Fidesz 2002-től módszeresen megteremtette a saját médiáját. Nincs erő, amely ezt megállíthatja? 

Ezt valóban már ellenzékben elkezdték, aztán nagy lendületet kapott 2010-ben, majd az összes utána következő választás nyomán is. A magyar médiarendszert a Fidesz politikai érdekeihez kapcsolta. Amikor úgy tűnt, hogy még a magyar jogrend sem engedne meg egy olyan lépést, amilyent meg akartak tenni – konkrétan a Kesma létrehozását –, akkor a kormány kivette az ügyet a versenyhatóság kezéből és nemzetstratégiai fontosságúnak minősítette. Vagyis, ha úgy látta jónak, áthágta a saját törvényeit is. Így jött létre az egész Mészáros-birodalom, a Médiaworks, még indokolni sem nagyon kellett. Ezek jogilag is lehetetlen és vállalhatatlan döntések voltak, de hozzátartoznak a Fidesz egész politikájához. Nem csak a médiát foglalták el, ehhez szükségük volt az egész jogállami intézményrendszerre. Szinte egyetlen olyan intézmény sem maradt az országon belül, amelyre lehetne számítani – bár még mindig a bíróság tartja magát a legjobban –, és nincs olyan gazdasági erő sem, amely akár csak ellensúlyként tudna megjelenni a médiapiacon. Így tették csaknem egyeduralkodóvá a hatalom médiáját. 

Ezek szerint a gyanútlan médiafogyasztó semmit sem tehet a ráömlő propaganda ellen? 

A hírfogyasztó valóban nincs könnyű helyzetben, még akkor sem, ha nem teljesen gyanútlan. Olyan mennyiségű és erejű Fidesz-médiával van körülvéve, hogy azt a legjobb szándék mellett sem könnyű elkerülni. Amíg azonban az RTL tartja magát, addig nincs nagyobb baj. Az ő híradójuk nagyon komoly sebtapasz lehet a fideszes propaganda-gépezet által okozott sérülésekre. Megmutathatja, hogy a valóságnak vannak olyan részei és értelmezései, amelyekkel az állami média, vagy a TV2 Tények nem foglalkozik. De ezen kívül sok remény nincs. Elfoglalták a megyei lapokat, amelyek nagyon komoly tájékozódási pontot jelentettek, az interneten a legnagyobbak közül övék az Origo és az Index és már csak a 24.hu tartja magát, a rádiós piacon – néhány helyi adó kivételével – lényegében minden a Fideszé, a három országos politikai napilap közül kettő az övék, a harmadiknak a finanszírozásában vesznek részt, tehát azt is bármikor elgáncsolhatják, a hírtelevíziók piacán közpénzből finanszírozzák a többséget, az ATV-nél is egyre inkább látszik a kormányhoz való kötődés. Ebben a helyzetben ember legyen a talpán, aki megtalálja a valós tájékozódási forrásokat.

Mindennek természetesen a jövő évi választás szempontjából van kiemelt jelentősége. A kérdés az, hogy amennyiben valóban győzne az ellenzéki összefogás, akkor mit tud kezdeni ezzel az egész rendszerrel? 

Ez nem pusztán a médiát érinti, hiszen az Alkotmánybíróság, az ügyészség, az egész gazdaság – amely a médiában reklámokat tud elhelyezni – a jelenlegi hatalom kezében van. A választók tehát joggal várják, hogy erre válasz szülessen. Többen is kimondták már, hogy ezt a helyzetet nem lehet úgy megoldani, hogy megfeleljen a legkényesebb jogállami ízlésünknek, mert akkor nem történik semmi. A parlament éppen holnap szavazza majd meg az alapítványokba kimentett közvagyon ügyét. Itt tehát olyan lépésekre lesz szükség, amelyek nem vezetnek forradalomhoz, de kellő határozottsággal kimondják, hogy ami itt történt, az azért volt lehetséges, mert a Fidesz félretett mindent, amit demokráciának és jogállamnak nevezünk. Ha ez a gépezet megindul – mert lesz az ellenzékben elég erő – a Fidesz fogja a leghangosabban követelni a jogállamiság szabályainak betartását. Az sem lehetetlen, hogy azok a jogállamisági ismérvek, amelyeket Európa az utóbbi időben nagy nehezen megszült, éppen a Fidesz pozícióit erősítik majd. Nem nagyon hiszem, hogy például az MTVA-val lehet mást tenni, mint beszántani és valami egészen újat felépíteni, ami egyáltalán nem emlékeztet a mai állami médiára. 

Tehát vége lesz az úriemberségnek?

Az utóbbi időben megtanultuk, hogy a Fidesz kezében a jog egy eszköz a politikai akarat kifejeződésére. A törvényeket arra használja, hogy szolgálják a céljait. Ebből a szempontból igaza van Varga Judit igazságügy-miniszternek, hogy itt megvalósul a jogállamiság, mindig minden törvényes. Igaz, előző nap még egészen másképp néztek ki a jogszabályok, de aznap, amikor a döntés megszületik, már törvényes. A jogszerűség értéktelenné vált, a Fidesz tette ilyenné, hatalmi eszköz lett belőle és ennek véget kell vetni. Ha véget ér az úriemberség, annak úgy kell történnie, hogy közben ne váljunk barbárokká.