A Fidesz már előre elcsalta a választást
Néhány nappal ezelőtt Márki-Zay Péter arról beszélt, hogy a Fidesz a választás elcsalására készül. Az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltje azt mondta: nemcsak arra gondol, hogy Orbán Viktor pártja minden korábbinál több és nagyobb hazugságokkal traktálja a közvéleményt, hanem arra is, ami legutóbb a roma-ügyekben történt. Arra a napokban kiszivárgott hangfelvételre utalt, amelyen az hallható, hogy az Országos Roma Önkormányzat Fideszhez lojális tagjainak szerződéseket kínálnak, és cserébe „politikai és szakmai teljesítményt” várnak el. Sztojka Attila romaügyi kormánybiztos mindezt megfejelte azzal, hogy „még fog hozni lehetőségeket, ebben ne legyen kétségük”.
Erre alapozta Márki-Zay Péter, hogy a Fidesz a választás elcsalására készül. Azt kell mondanunk, hogy a miniszterelnök-jelölt finoman és visszafogottan fogalmazott. Legalábbis abban az értelemben, hogy a Fidesz szándékairól jövő időben beszélt, miközben jelen, vagy éppen múlt időt is említhetett volna. Nem csupán arról van szó, hogy a közszolgálati média megszállása révén, a jelenleg kormányzó párt gyakorlatilag korlátlan úr a tájékoztatás terén, és a magyar lakosság mintegy 85 százalékához nem jutnak el valós információk. Nemcsak a járvány kezeléséről, a Fideszt és a kormányt érintő botrányokról nem értesülnek, de azok, akik csak az adófizetők pénzéből fenntartott állami médiából tájékozódnak, semmilyen, a kormányoldal számára kínos hírrel, információval nem találkozhatnak.
Ehhez hozzávehetjük a levélszavazatokban rejlő manipulációs lehetőséget. Mindmáig nincs értelmes, vagy legalábbis értelmezhető magyarázat arra, hogy a határon túli magyarok – akiknek döntő többsége a Fideszre szoktak szavazni és most is erre készülnek – miért voksolhatnak levélben, miközben azoknak, akik gazdasági, politikai vagy más, például magánéleti okokból Magyarországról mentek külföldre dolgozni és élni, sokszor száz kilométereket kell utazniuk, ha élni kívánnak választói jogukkal. Ezt a nyilvánvaló és kirívó egyenlőtlenséget mindmáig nem számolták fel, és bár ez a megoldás elemzők szerint mindössze egy, esetleg két mandátum sorsáról dönt, szoros verseny esetén, a valódi választói akarattól eltérő eredményt is hozhat.
Beszélhetnénk még a plakáthelyek aránytalanságáról – a Fidesznek háromszor-négyszer annyi jut majd belőlük, mint az ellenzéknek – valamint arról is, amiről az ATV Heti Naplójában egy elemző beszélt a nézőknek. A választókerületekkel való manipulációról van szó, vagyis arról hogy a Fidesz az elmúlt években többször is átírta (átigazította) ezek határait, s mindig úgy, hogy az a kormánypártoknak kedvezzen és az ellenzékiek hátrányba kerüljenek. Úgy változtatták meg a választási körzetek határait, hogy az ellenzékinek számító választókerületeket összevonták, s ami korábban két mandátumnak számított, abból egy lett, miközben a másik oldalon ennek épp a fordítottja történt: a hagyományosan fideszes szavazó körzeteket feldarabolták, méghozzá oly módon, hogy ahol idáig egy, ott most két mandátumot lehet megszerezni. Mindez azt eredményezi, hogy ellenzéki mandátumhoz a televízióban nyilatkozó szakértő szerint átlagosan 92 ezer, míg egy kormánypártihoz 57 ezer szavazat szükséges. Ez, bár törvényes ugyan, mert jogszabály rendelkezik róla, ám ettől még etikátlan és méltatlan egy magát demokratikusnak mondó, európai uniós országhoz.
A jövő felélése, az ország eladósítása, vagyis a választás előtti felelőtlen és hitelből történő osztogatás csupán hab a tortán. Csakúgy, mint a lakóhely fogalmának közelmúltbeli újraértelmezése és a zsák krumplival megvásárolt szerencsétlenek szavazatainak bezsebelése.
A Fidesz tehát nem bízott semmit a véletlenre, s már a mérkőzés megkezdése előtt igyekezett bebiztosítani a végeredményt. Ettől még persze győzhet az ellenzék, mert az, hogy lejt a pálya és a meccset Orbánék szabályai szerint játsszák, nem lehet mentség, legföljebb magyarázat.
