A Fidesz megszállta a bíróságot, oda az igazság?

A magyar sajtó alig foglalkozott azzal a hírrel, hogy Áder János kinevezett nyolc alkotmánybírósági alkalmazottat a Kúria bírájává. Ez tényleg jelentéktelen hír? 

Ez nagyon jelentős hír! Olyan országban, ahol érzékenyek a jogállami szabályokra, ott komolyan is vennék, mert a hatalommegosztást érinti. Lényegében az történik, hogy Áder János segédletével, politikai kinevezettekkel töltik fel a rendes bíróságokat, olyan jogászokkal, akik egyébként valójában már alkotmánybírák sem lehettek volna. Ezek a hatalom iránt elkötelezett jogászok, nem egyszer politikusok, kritikán aluli szakmai teljesítményt nyújtottak az Alkotmánybíróságon, ezért jutalmul bírák lesznek.   

De hogy kerülhetnek politikai kinevezettek a legfőbb bírói testületbe, hiszen emlékeim szerint, ezt évtizedekig jogszabály tiltotta?

Sokáig nem volt erre lehetőség, de egy éve született egy jogszabály – erre szintén nem figyelt a laikus közvélemény –, amely lehetővé tette, hogy bírói gyakorlattal nem rendelkező alkotmánybírák is átkerülhessenek a Kúriára. A probléma csak az, hogy az alkotmánybírák valójában csak nevükben bírák, valójában a legtöbb esetben semmi közük ehhez a szakmához. A klasszikus értelemben vett bíró karrier mögött ugyanis évtizedes, tárgyalóteremben szerzett szakmai gyakorlat van, az alkotmánybírákat pedig a parlament, illetve a politika kinevezi. 

Korábban a kormány és ellenzéke közösen választott alkotmánybírót, jó ideje azonban csak a parlamenti többség jelöli. Előfordulhat, hogy a taláros testület tagjai még tárgyalótermet sem láttak belülről, de ott fognak ítélkezni? 

Valóban, mindössze politikai lojalitásra, és egy jogi diplomára van szükség az alkotmánybíróvá váláshoz. Így lettek alkotmánybírák ügyvédek, egyetemi tanárok, akiknek most lejár a mandátumuk, a jövőben pedig már ítéleteket hozhatnak a rendes bíróságokon. Pedig a klasszikus értelemben vett bírói karrier ennél bonyolultabb, a jelölt komoly képzésen esik át. Először jelölt, majd fogalmazó, később titkár, végül bíró lehet, vagyis évtizedekig tart a szakmai szocializáció. A Kúria elnökét pedig csak hosszú, kiemelkedő szakmai pályafutás után jelölik. 

Viszont az egy éve született törvény már lehetővé teszi, hogy a bírói karrier eddig megszokott útját megkerülve, az alkotmánybíróságra politikai kinevezettként érkezőket – mandátumuk lejárta után – átvezényeljék a rendes bírói rendszerbe.  

Tekinthetjük ezt a folyamatot a Kúria politikai megszállásának?

Igen, túlzás nélkül állíthatjuk. De nemcsak a már említett, politikailag elkötelezett bírák nagyszámú átirányítása miatt, hanem mert a Kúria elnökét is a parlament választja majd ki. Eddig ugyan az volt a gyakorlat, hogy a tekintélyes, nagy múltú bírák közül választottak. Némileg megszabta a politika mozgásterét, hogy eddig a Kúria tagjai közül választottak elnököt, de mostantól ez sem jelent korlátot, ugyanis a korábbi politikai kinevezettek bekerülnek a bírói karba.

A hírek szerint, a Kúria elnöke lehet Varga Zs András, aki a kormány feltétlen híve. Van erre esély?

Valóban az a szóbeszéd, hogy Polt Péter egykori helyettese lesz a Kúria új elnöke, aki bizonyítottan a NER híve, s mindent megtesz, hogy a Fidesz ideológiáját jogpolitikává formálja. Szóval, róla tudható, hogy a magyar igazságszolgáltatást merre vinné. 

A jelzett változás hogyan alakíthatná át az ítélkezés napi gyakorlatát?

A Kúria ítéletei olyan gyakorlati iránymutatást adnak az egész bírói szakmának, amely elől a bírói kar nehezen tud kitérni. Aki a karrierúton feljebb akar kerülni, annak az az egyetlen racionális stratégiája lehet, ha követi a legfőbb bírói gyakorlatot. Aki ezt nem teszi, az nem juthat előre a ranglétrán. 

Egy tanácsvezető bíró tehát nemcsak dönt bizonyos nagy jelentőségű ügyben, amivel meghatározza a jogértelmezést, hanem az egész rendszerre kiható iránymutató hatása is van. És ez elől a bírói kar aligha tud kitérni. Vagyis a politikai kinevezettek hosszú távon befolyásolják majd a hazai joggyakorlatot. Ráadásul semmilyen politikai váltás nem tudja majd a Fidesz által kinevezett bírákat kimozdítani a helyükből. Így tehát egy hosszú távú politikai megszállás tanúi vagyunk.

Korábban az úgynevezett közigazgatási bíróság létrehozásával a kormány már megpróbálta maga alá gyűrni a bíróságokat. Csakhogy ez akkor megbukott. Most sikerült?  

Igen, azt gondolom. Pedig korábban is mindent bevetettek, például a Közszolgálati Egyetem rektora, Patyi András vezetői kinevezése érdekében még külön törvény is született. A sikertelenség azonban nem vette el a kormány kedvét, hiszen a politikai delegáltak megjelenhetnek a bírói karban. Pedig a bírói státusz évszázadok óta védett a politikai kinevezettekkel szemben. Ugyanis a bírói függetlenség legerősebb garanciája, hogy a politika ne tudjon kinevezni bírákat. Ezt a kőbe vésett szabályt sikerült most átírni az Orbán-kormánynak. 

Ugye azt érzékeljük, hogy a kormány tagjai egyre több bírói ítéletet bíráltak, a mostani kinevezések járhatnak azzal a következménnyel, hogy a hatalom ezután „megrendeli” vagy csak „elvárja” az érdekeinek megfelelő ítéleteket a bíróságoktól?

Igen, a politikailag elkötelezett emberek beemelése a bírói karba járhat olyan hatással, hogy ezután a kormány szája íze szerinti ítéletek születnek. Ugyanis lényeges ügyek mindig a Kúria előtt végzik, de az ítéleteket már nem kell „megrendelni”, az oda delegált politikai szereplők tudják majd a kötelességüket.

A hatalom részéről eddig valóban egyre erősebb támadás érte az igazságszolgáltatást, még a pedofil Kaleta ügyében született ítéletet is a bíróság elleni támadásra használták fel. Egyébként a magyar kormány nemcsak a hazai bíró kart támadja rendszeresen, hanem általában a bírói hatalmat. Kritizálja a strasbourgi bíróságot és az európai bíróságokat is, mert ezek a megválasztóiktól, tehát az Európai Parlamenttől is függetlenül működnek. Pedig ez a lényege a hatalommegosztásnak. Ez azonban nem felel meg Kövér Lászlónak, vagy a többieknek.

Akinek most nincs dolga a bíróságon, és lehet, hogy csak legyint erre a hírre, hogyan érzi majd mindennek a hatását?

Egészen addig legyinthetnek, amíg az első ügyet politikai okból nem vesztik el az állammal szemben. Mondjuk, ha az adóhivatallal szembeni vitás ügyben azért bukik valaki, mert az oda kivezényelt politikai megbízott elsősorban az államkincstár érdekeit tekinti elsődlegesnek. Az már kicsit kellemetlen lesz, ha majd az állampolgár nem nyerhet pert az állammal szemben, mert már nem lesznek független bíróságok. Kérem, hallgassák meg azt a lehetetlen jogi érvelést, amelyet ma az alkotmánybíróságon előadnak! Elképesztő!

De a magyar bíróságok döntése ellen Strasbourghoz lehet fordulni. Ezzel fenntartható még a jogbiztonság?

Csak azután lehet a strasbourgi bírósághoz fordulni, ha az ügy már minden magyar jogi fórumot megjárt. Halvány vigasznak tartom, hogy valamikor, évek múlva, az Európai Bíróság kimondja majd a magyar állampolgár igazát. Addig családok mehetnek tönkre, bárkit koldusbotra lehet juttatni. És az emberi méltóság csorbulása is igen nagy károkat tud okozni.