A Fidesz úgy működött, mintha örökké hatalmon maradna - ezért hibázhattak ekkorát
Újabb dokumentumok vetettek fel kérdéseket a Külügyminisztérium működésével kapcsolatban, miközben egyre több, a korábbi kormányzati időszakhoz kötődő ügy kerül a nyilvánosság elé. A KlikkTV Egyenleg című műsorában Lattmann Tamás és Baka F. Zoltán arról beszéltek, hogy szerintük az eddig ismert esetek csupán egy jóval nagyobb rendszer felszínét mutatják meg. A beszélgetésben szó esett a diplomata-útlevelek kiosztásáról, az állami pénzek elosztásának mechanizmusáról, valamint arról is, miért haladnak eltérő ütemben a különböző korrupciós ügyek nyomozásai.
A rendszer magabiztossága vezethetett a hibákhoz
A műsor elején a külügyminisztériumi dokumentumok kapcsán felmerült, hogy a személyes kapcsolatok és üzleti összefonódások gyanúja korántsem egyedi jelenség. A vendégek szerint nem lenne meglepő, ha a közeljövőben újabb hasonló ügyek kerülnének napvilágra. Baka F. Zoltán úgy fogalmazott, hogy az eddig ismert esetek csupán „a jéghegy csúcsát” jelentik, miközben szerinte a minisztériumokban ennél jóval nagyobb összegek sorsáról döntöttek vitatható körülmények között.
A beszélgetés egyik visszatérő eleme az volt, hogy az érintettek láthatóan nem számoltak a következményekkel. Baka szerint az egész történet legmegdöbbentőbb része éppen az, hogy „annyira primitíven és nyíltan csinálták” ezeket az ügyleteket, mintha teljesen érinthetetlennek gondolták volna magukat. Véleménye szerint ezt a magabiztosságot maga a politikai rendszer táplálta, hiszen egy tizenhat éve hatalmon lévő elit könnyen elhiheti, hogy pozíciója örök időkre biztosított.
Lattmann Tamás ehhez kapcsolódva azt hangsúlyozta, hogy a közéletben semmi sem tekinthető véglegesnek. Saját szakmai tapasztalata alapján mindig abból indult ki, hogy bármikor bekövetkezhet változás, ezért számára máig nehezen érthető, miért hihették sokan, hogy az általuk kialakított rendszer következmények nélkül fennmaradhat.
Diplomata-útlevelek és a kiváltságok látszata
A műsor egyik hosszabb témája a diplomata-útlevelek kiosztásának gyakorlata volt. A beszélgetés során felidézték, hogy korábban több, a politikai elithez közel álló üzletember és közéleti szereplő is kapott ilyen okmányt, köztük egy sörgyártó vállalkozó is, akinek neve egy embercsempészési ügy kapcsán került elő.
Lattmann részletesen ismertette, hogy a közvélekedéssel ellentétben egy diplomata-útlevél önmagában semmilyen diplomáciai mentességet nem biztosít. Mint mondta, a mentesség kizárólag akkor illeti meg a diplomatát, ha az adott ország hivatalosan akkreditálta. Ha egy rendőr egy másik államban ellenőrzi az okmányt, egyszerűen megvizsgálja, szerepel-e az illető a diplomáciai nyilvántartásban. Amennyiben nem, „onnantól kezdve tök mindegy, hogy milyen színű az útlevél”.
A jogász szerint a diplomata-útlevél legfeljebb kényelmi előnyöket jelenthet – például gyorsított ellenőrzést vagy VIP-váró használatát –, de jogi védelmet nem nyújt. Ennek illusztrálására felidézte Szájer József brüsszeli ügyét is. Mint emlékeztetett, ott sem a diplomata-útlevél számított, hanem az, hogy európai parlamenti képviselőként külön mentelmi jog illette meg. Addig azonban, amíg ezt a belga hatóságok nem tudták ellenőrizni, intézkedéseik teljes mértékben jogszerűek voltak.
Nyomozások, pénzszivattyúk és politikai érdekek
A beszélgetés második felében az állami pénzek elosztásának rendszeréről és a folyamatban lévő nyomozásokról esett szó. Baka F. Zoltán szerint a korábbi kormányzati működés egyik kulcseleme az volt, hogy előbb monopolhelyzetbe hoztak bizonyos piaci szereplőket, majd hatalmas összegű, sokszor titkosított döntésekkel látták el őket állami megrendelésekkel. Úgy vélte, mindezt jogilag is gondosan körülbástyázták, ezért egy új kormány számára ezeknek a struktúráknak a lebontása rendkívül összetett feladat lesz.
Mindketten úgy gondolják, hogy a nyomozások első szakaszában várhatóan nem a legmagasabb szintű döntéshozók kerülnek célkeresztbe. Sokkal inkább azok a közreműködők lehetnek veszélyben, akik aláíróként vagy közvetítőként szerepeltek az ügyekben, és akik később dokumentumokkal vagy vallomásokkal segíthetik a nyomozást. Baka szerint különösen fontos lehet, ha előkerülnek olyan e-mailek vagy más bizonyítékok, amelyek igazolják, hogy egyes szereplők hivatalos jogkör nélkül avatkoztak be döntésekbe, miközben anyagi előnyük is származott belőle.
A két vendég összehasonlította a Magyar Nemzeti Bank alapítványi ügyeit és az NKA-val kapcsolatos eljárásokat is. Baka szerint az utóbbi jóval egyszerűbben bizonyítható, mert jól követhető, ki döntött a támogatásokról és kik részesültek belőlük. A jegybanki ügy ezzel szemben rendkívül összetett vállalati és befektetési struktúrákon keresztül működött, ezért jogilag is nehezebben feltárható.
Lattmann ehhez hozzátette, hogy a Magyar Nemzeti Bank különleges helyzete miatt a nyomozó hatóságoknak fokozott óvatossággal kell eljárniuk, hiszen egy elhibázott lépés a pénzpiacokra és a jegybank nemzetközi megítélésére is hatással lehet. Ezzel szemben az NKA ügye szerinte a közvélemény számára is könnyebben értelmezhető, ezért politikailag is látványosabb eredményeket lehet felmutatni benne.
A műsor végén szóba került az úgynevezett „aranykonvoj” ügye is. Baka F. Zoltán szerint ha valóban bizonyíthatóvá válna, hogy a döntési lánc egészen a miniszterelnöki szintig vezetett, annak már komoly jogi következményei lehetnek. Lattmann Tamás ezt azzal egészítette ki, hogy a fegyveres testületek és a politika között hagyományosan létezik egy hallgatólagos egyensúly, amely szerint egyik fél sem sodorja veszélybe a másikat. Úgy véli, ez az ügy azért különösen érzékeny, mert ezt az egyensúlyt bontotta meg, ami a rendvédelmi szervek belső működésére is hatással lehet.
