A kereszt méltóságot érdemel
Nem szabad a szimbólumokkal önkényesen dobálózni, mert abból csak zavaros dolgok sülnek ki. Egyebek között erről beszélt a Hírklikknek Budapest főépítésze a Szabadság-szoborra tervezett kereszt kapcsán. Erő Zoltán kifogásolja, hogy a város főépítészét meg sem kérdezik amikor átalakítják Budapest UNESCO világörökségeként elfogadott sziluettjét, de azt jónak tartja, hogy végre értelmes vita bontakozik ki. Ahelyett, hogy „egymás szavába vágva halandzsáznánk”.
A főpolgármester közölte: a szobor talapzatának tervezett átépítéséhez a Fővárosi Önkormányzat tulajdonosi hozzájárulása kell, vagy még inkább a Fővárosi Közgyűlés döntése. Ennyire fontos önöknek, hogy a Szabadság-szobor talapzatára kerülhet kereszt?
Tévedés azt gondolni, hogy ebben az esetben magáról a keresztről van szó. A Várkapitányság részéről váratlanul előkerült ötlet nem véletlenül kavarta föl a közvéleményt. Először a művészettörténet iránt jobban érdeklődő emberek képedtek el ezen, később a nagyközönség többi része is felkapta a fejét, mert nagyon sokan nem értették, miért is lehetne helye a keresztnek a Szabadság-szobor alapzatán.
Valójában akkor miért tiltakozik a főváros vezetése?
Nekem személy szerint is nagyon komoly problémát jelentene egy ilyen döntés. Városépítész vagyok, sokat tanultam arról, hogyan kell kezelni az utcák és terek látványát, mi a szerepük a városképben a képzőművészeti alkotásoknak, hol van helyük és hol nincsen. Úgy érzem, rengeteg szimbólumot használunk átgondolatlanul, és most ez a kereszt is teljesen átgondolatlanul kerülne oda a szobor talapzatára, hiszen semmi köze ahhoz a képzőművészeti együtteshez, ami ott létezik és amit az kifejez. 1947-ben a Szabadság-szobor egészen más üzenettel került oda, arra a helyre, ahol mára a város jelképe lett, s ezt egy kereszttel átírni olyan, mintha egy angol versbe németül írnánk bele. Teljesen érthetetlenné és zavarossá válna.
Az ilyen női alakok gyakran utalnak az ókori görög és római istennőkre, Nikére, a győzelem istennőjére, vagy a szabadságéra, Libertasra…
Kisfaludi Strobl Zsigmond is így gondolta, amikor a nőalakot megalkotta. Igen, a szabadságot akarta láttatni, és a mellékalakok is erre utalnak: egyik oldalon a fáklyavivő, a másikon a sárkányölő. Egyértelműen olvasható az üzenet: a szabadságot ki kell vívni, a fény pedig az előre vezető utat mutatja. Ez egy egységes szimbólumrendszer, amibe a kereszt nem való. Arról nem is beszélve, hogy van már kereszt Szent Gellért szobrának kezében, és van egy másik is a barlangkápolna felett, a Szabadság-hídról jól látható módon. Ezek érthetően helyükön vannak. Ezért mondom, hogy tévedés már maga az ötlet is. Nem szabad a szimbólumokkal önkényesen dobálózni, mert abból csak zavaros dolgok sülnek ki.
Nem lehet, hogy csak egy nyári blöff az ötlet? Egy gumicsont, amelyen a különböző politikai oldalak rágódhatnak?
Én mást látok a váratlanul bedobott elképzelés mögött. Valakik biztosan komolyan gondolták, csak előbb bedobták a köztudatba, hogy megszondázzák, mit szólnak hozzá az emberek. Ha csönd van, akkor megvalósul, ha kitör a felháborodás, a tiltakozás, és elmondjuk a véleményünket, az indokokat, amiért ellenezzük, talán meg is gondolják magukat a Várkapitányságon. Szerintem túl nagy vihart kavartak ezzel a jobboldalon is, látjuk, hogy nem tetszik Hofher József jezsuita szerzetesnek, sőt, Bencsik Andrásnak sem. Tiltakoznak a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia vezetői, művészek, közéleti szereplők, tudósok. A konzervatív, keresztény hittel élő emberek is látják azt, hogy ha a keresztet politikai okokból, tetszés szerint, matricaként lehet ide-oda rakni – ez a keresztet is elhasználja, elinflálja. A kereszt az erkölcsi megújulást hozó ember kínhalálának, Jézus Krisztus kereszthalálának az attribútuma. Hatalmas jelképe az európai hagyománynak, de nem arra való, hogy politikai szimbólumként meggondolatlanul és ízléstelenül fitogtassák. Ott van helye, ahol hagyománya van: úton-útfélen, szerte az országban, templomok előtt vagy templomtornyok tetején, hívők és szentek emlékművén. A kereszt méltóságot érdemel – hogy kerül egy szovjet katona helyére?
Nem lehet ez egyfajta kötekedés a várossal? Nem akarnak ezzel is borsot törni a város orra alá?
Az egész építkezéssorozatot, ami a Várhegy vagy a Gellért-hegy tetején zajlik, akár annak is felfoghatnánk. Nincs még egy kormány, amelyik megkockáztatná, hogy az országa fővárosában egy ilyen látványos építkezésbe fog anélkül, hogy azt a főváros vezetőivel, vagy legalább a fővárosi főépítésszel ne egyeztetné. Se beleszólási, se vétójogunk, de még hivatalos információnk sincs a munkálatokról. Ott van magának a Citadellának az átépítése: igazi anakronizmus, ami ott történik. Felnyitják a falakat, és ezzel megtörnek egy szimbólumot: a nagy lépcsőkkel az egykori erődöt pacifikálják. De tudni kell, hogy ez már megtörtént az 1890-es években is, amikor szimbolikusan belebontottak az erődbe. Az akkori városi polgárok azt akarták jelezni, hogy a Citadella nem erőd többet, csak egy halott kőrakás. De ott van mindjárt a hatalmas Országzászló is. Nem a legjobb helyen van, ha csak az elhelyezés vizuális kompozícióját nézzük, mert hátrébb kellett volna helyezni. A másik bajom vele: mit jelképez, mit keres ott? Van Országzászló a Tóth Árpád sétányon is, a Kossuth téren is – melyik a fontosabb? Eközben az egész Várhegy sziluettje megváltozik, feldagad, más lesz, mint ahogyan azt építészek, városépítészek, a Hauszmann bizottság korábbi tagjai elfogadhatónak látnánk.
Hogyan tovább? Szorgalmaznak egy fővárosi népszavazást?
Nem jó így, ahogyan jelenleg mennek a dolgok. Kivették, vagy ki akarják venni a főváros hatásköréből ezt a kérdést, de a dolog meglehetősen bonyolult. Az a helyzet, hogy a szobor maga tulajdonképpen a főváros tulajdonát képezi, de egy állami tulajdonú ingatlanon áll mind a Citadella, mind a Szabadság-szobor. Mint képzőművészeti alkotás a szobor a főváros tulajdonát képezi, tehát mint „vagyontárgyról”, annak építészeti átalakításáról velünk is kellett volna egyeztetni, de ez sem történt meg. A Budapest Galériával is egyeztetni kellett volna, mielőtt hozzányúlnak a szobor felújításhoz, de nem tudom, történt-e velük ilyen tárgyalás. Kisfaludi Strobl örököseivel, a szerzői jogok birtokosaival egyeztettek, de ők nem járultak hozzá az átalakításhoz. Személy szerint már annak is örülök, hogy nem akarják lebontani az együttest, mert akár ez is benne lehetett a lehetőségek között.
Mi ebből a helyzetből a kivezető út?
Szerintem nem fog felkerülni az alapzatra a kereszt. A másik oldalon sem buta emberek hoznak döntéseket, be fogják látni, hogy senkinek sem a kereszttel van problémája, hanem azzal a zagyvasággal, amit kifejezne ott, azon a helyen. Annak pedig, hogy a szobrot – remélhetően szakszerűen – felújítják, csak örülni lehet.
