A kormány intézkedik – fizessen más!

„A nemzetgazdasági miniszter vagy tájékozatlan, vagy szándékosan szemet huny a valóság fölött, amikor a magas üzemanyagárakat a kereskedőkön kéri számon. Csak két feltétel nem áll ugyanazon a szinten, mint egy hónapja: a forint árfolyama, és az olaj beszerzési ára” – mondja Holoda Attila energetikai szakértő, és mindjárt hozzá is teszi: június elején 76 dollár körül volt az olaj barellenkénti ára, most 86-87 körül van, s ebbe még a kormány sem tud beleszólni. Ahol tehetne valamit az árak csökkentése érdekében, az a forint árfolyama. Ettől függ, alapvetően mennyit kell fizetni a világpiacon azért a 86 dolláros olajárért. A hónap elején, június 6-án 357 forint volt a dollár, egy hónap múltán 367 körül mozog. Ez önmagában is 10 forintot jelent a beszerzési árakban. Ha ezt a két áremelkedést összeadjuk, máris 20 forint az indokolt drágulás mértéke, ami önmagában mintegy 100 forintos emelést jelent a benzinkutakon. 

Köztudott, hogy az üzemanyagok árképzésében a nyersolaj beszerzési ára csupán az egyik szempont, a későbbi értékesítési árat az úgynevezett mediterrán jegyzési árakból vezetik le, ami mindig valamennyivel magasabb az adott termék esetében a nyers olajárnál. A dízel ott most 20 dollárral drágább barellenként, a benzin esetében ez a különbség csak 13 dollár. A hónap elején ez a különbség a benzin esetében még 18, a dízelnél 21 dollár volt.

„Hiába erősködik a kormány azon, hogy a kiskereskedők csökkentsenek a kutak árain, a töltőállomások kiskereskedelmi árrése három éve folyamatosan csökken. Alig van hasznuk a forgalmazáson, az árrésük a benzinnél mindössze 6,3 a dízelnél 5,9 százalék, a két termékcsoportnál durván 6 százalék. Ez az árakban mindössze 37 forintot jelent.” 

Nagy Márton a környező országok áraival érvel, de Holoda Attila ezt – finoman fogalmazva – szemfényvesztésnek mondja. Jelenleg nálunk átlagosan 616 forintba kerül a kutakon a benzin, hol több egy kicsivel, hol kevesebb, ezt próbálják a külföldi árakkal összevetni.

 „De milyen alapon? – teszi fel a kérdést a szakértő. – Nagy Márton vagy nem tudja, vagy hazudik, egyik sem válik a dicsőségére, amikor nem veszi számításba a magyarországi 27 százalékos áfát, ami hét százalékkal magasabb minden környező ország gyakorlatánál. Másrészt azt a speciális adót, amit az „energiahatékonyság” indokával vetnek ki, és amihez hasonló egyetlen ország adónemei között sem szerepel. Ez önmagában literenként mintegy 9 forinttal terheli a kutaknál az árakat. Ehhez jön hozzá a kiskereskedelmi különadó, amelyet az idén januártól emeltek 0,15 százalékról a húszszorosára, 3 százalékra. Januárban az uniós elvárásnál jóval többel, mintegy 40 forinttal nőtt a jövedéki adó. Ha csak ezt a két adót levesszük az árból és nem nyúlunk az áfához, akkor a benzin jelenlegi ára 572, a dízelé 580 forint lenne, szemben a kifogásolt 616 és 627 forinttal. Nem beszélve arról, hogy a régiós 20 százalékos áfa mellett csak 540 forint lenne a benzin és 548 a gázolaj”.

Ha az állam jól tudja, hogy a magas árak miatt ő a hunyó, akkor miért kardoskodik a csökkentés mellett? „Azért, mert nyilván tudja, vagy legalábbis azt hiszi, hogy minden kereskedőnek ugyanaz a játéktere, mint a MOL-nak – érvel Holoda Attila. – Csakhogy a MOL egy integrált olajvállalat, a kőolaj kutatásától és kitermelésétől kezdve, egészen a feldolgozásig a teljes értékláncot birtokolja, ha állami nyomásra valahol kénytelen árat csökkenteni, a másik területen ezt ellensúlyozni tudja.”

A kormány azt igyekszik elhitetni az egyszerű polgáraival, hogy a benzinkutasok határozzák meg a benzin árát, miközben azoknak nincsen értékláncuk, védtelenül ki vannak szolgáltatva a nagyok diktátumának. Kénytelenek olyan áron megvenni az üzemanyagot, amennyiért a MOL adja, miközben alig marad néhány forint mozgásterük. Ráadásul követniük kell a MOL kutak árait, mert ha a szomszéd településen van egy „zöld” töltőállomás, annak az árától nem térhetnek el felfelé. 

„Az árak körüli háborúskodásban van még egy csavar – avat be Holoda Attila egy új jelenségbe. – Korábban úgy volt, hogy hetente kétszer változhatott az üzemanyagok ára, de ezt a közelmúltban eltörölték. Most a MOL akár naponta, vagy napon belül is változtathat az aktuális árain, ami miatt megint a kiskereskedők húzhatják a rövidebbet. Az a kereskedő reggel feltölti a tartályait mondjuk az akkor 600 forintért megvásárolt üzemanyaggal, lehet, hogy már délben, vagy másnap 595 forintért kell eladnia, mert a MOL – önként, vagy nyomásra – néhány forinttal időközben csökkentette a maga kiskereskedelmi árát.”

A hazai üzemanyagárak ki vannak szolgáltatva a világpiaci áraknak, ezt a kormány is elismeri, mégis a vásárlók szemében a piaci „árfelügyelő” hálás szerepében próbál tetszelegni. Egyik oldalon mindenféle szankciókkal fenyegetőzik, a másik oldalon semmit sem tesz azért, hogy a magyar fizetőeszköz a világ szemében megbecsültebb legyen. Bodnár Zoltán közgazdász, a Nemzeti Bank korábbi alelnöke ezt az egész problémát a dolog pénzügyi oldaláról látja, s úgy gondolja, most semmi nem indokolna egy hirtelen és drasztikus beavatkozást.  

Mint mondja, biztosan tisztában van Nagy Márton is azzal az alapvető okkal, amiért a hazai üzemanyagárak hektikusan változnak, míg a környező országokban viszonylagos árstabilitás van. A régió azon országaiban, amelyek már euróval gazdálkodnak, az árfolyamkockázat elve stabilitást ad, de az eurózónán kívüli környező államok valutája is stabilabb a mienknél. A forint jelenleg kifejezetten gyengülő ágon mozog.  

Annak is meglehetősen sok oka van, hogy a forint miért tart ott az euróval és a dollárral szemben, ahol tart. Most a Magyar Nemzeti Bank mozgástere is kevés, deklaráltan nincs is árfolyam-célja, csupán az infláció kordában tartása miatt hajlandó közbeavatkozni. Az elmúlt egy-másfél évben mást sem hallottunk a banki vezetőktől, hogy a forint árfolyamát kizárólag az infláció visszaszorítása miatt figyelik. A kamatok csökkentése hatással is volt az inflációra, de ez a folyamat most kifulladni látszik, sőt, Bodnár Zoltán inkább felfelé mutató kockázatot érez. Ebből adódik, hogy a befektetők szemében az eddigi vonzó kamatelőny eltűnése visszafogta a forint iránti keresletet is, ami a forint euróval illetőleg a dollárral szembeni árfolyamát is rontja. 

„A magyar gazdaság egészének teljesítményével van baj – mondja a szakértő. – Ezt veti a kormány szemére minden elemző az Európai Uniótól az OECD-n és az IMF-en át egészen a hitelminősítőkig. Egyértelműen felhívták a figyelmet a költségvetés drámai helyzetére, a nyilvánvalóan tarthatatlan hiánycélra, amelybe nem is kalkulálták bele a Magyar Nemzeti Bank tavalyi mintegy 1200 milliárdos veszteségét. Az a véleményük, hogy a kormányunknak halvány fogalma nincs arról, hogy milyen gazdaságpolitikát kellene folytatni, amivel ki lehetne kerülni ebből a helyzetből. Amikor az energetikai szakemberek az üzemanyagárak csökkentéséhez próbálnak forrásokat találni, azt gondolják, hogy a hazai árak rákfenéje az itthon mindenkinél magasabb áfa és a sok különadó. Ez csak illúzió. Úgy látom, Nagy Márton homokba dugja a fejét, pontosan tisztában van az üres államkasszával, de nem mer vitába szállni a főnökével, inkább azokon próbál még egyet sarcolni, akiken már nem szabadna. De ezen Magyarországon már senki nem lepődik meg. Ez kormány az intézkedései számláját mindig valaki mással fizetteti meg” – mondja Bodnár Zoltán.