A kormánynak nyilvánosságra kellene végre hoznia a járványügyi terveit

„A kormánynak egyértelműen kellene kommunikálnia, el kellene részleteiben mondani, hogy milyen intézkedéseket, lépéseket tervez a járvány kezelésére” – hangzik a korábbi országos tiszti főorvos több mint tanácsa. Mint ugyanis kifejtette, tudnunk kellene, hogy ha ilyen helyzet alakul ki, akkor ilyen intézkedések lépnek életbe, ha olyan, akkor olyan. S arról is hallanunk kellene végre, hogy az intézkedések betartását hogyan ellenőrzik, egyáltalán ellenőrzik-e, vagy úgy tesznek, mint a pálinkafőzéssel, amikor csak a levegőbe beszéltek.

Az ellenőrzésre és a betartatásra már csak azért is sürgető szükség lenne, mert egyre inkább romlani látszik a helyzet. Napok óta mind több a regisztrált fertőzött eset, s sajnálatos módon, a halottak száma is – ma például a hivatalos közlés három újabb elhunytról és 35 újabb fertőzöttről adott számot. Emellett egyre több új járványgóc alakul ki – a közelmúltban például a siófoki kórházban történtek sorozatos fertőződések, vagy  legutóbb Pápáról mondták ki – Müller Cecília is –, hogy az a legújabb góc Magyarországon.

Mindenesetre példa van, amit lehet(ne) követni: Karácsony Gergely főpolgármester mai Facebook posztjában példaként hozta a szociális ellátórendszerrel kapcsolatos budapesti intézkedéseket, amelyeket ma nyilvánosságra is hoztak.

Itt van-e a második hullám?

Vajon megérkezett-e a járvány második hulláma Magyarországra? ­– tettük fel a kérdést Falus Ferencnek. Aki szerint „ezzel a kérdéssel az a probléma, hogy nem lehet második hullámról beszélni akkor, amikor első hullám sem volt” – reagált a szakember. Mint kifejtette, elnyomtuk ugyanis a járványt, egyszerűen megakadályoztuk a tömeges megbetegedést az országban. „Mindez nem a kormány intézkedéseinek köszönhető, hanem annak, hogy az emberek – látva az Olaszországból érkező drámai képsorokat, hallva a tragikus híreket – nagyon megijedtek;  Budapesten 90 százalékkal csökkent az emberek közötti közvetlen kontaktus” – húzta alá, hozzátéve: „ezzel egyébként nem csak a koronavírus-járványt állítottuk meg, de ennek eredményeként felszámoltuk az influenzajárványt és a gyerekbetegségeket is, hiszen zárva voltak az iskolák, óvodák, bölcsődék”. Ezt szerinte valószínűleg nem lehet ismét megtenni, de idő nyerésére jó volt, így jutott idő a felkészülésre, a szükséges eszközök beszerzésére („minden bizonnyal jót és pocsékot is beszerzett a kormány”).

Az biztos, hogy a helyzet egyértelműen romlik – értett egyet felvetésünkkel, s ez annak köszönhető, hogy az emberek egyre kevésbé tartják be a szabályokat. „Sokan nem is hiszik el, hogy van járvány, ami nem csoda, hiszen a magyar központi állami sajtó azt sulykolja hogy nincs itt baj, csak a migránsoktól, illetve a külföldről érkezőktől kell félni, de mi a határon minden vírust egyesével megfogunk”. Falus szerint, persze ez nem igaz, de sajnos sokan csak ebből a forrásból tájékozódnak, ezért nem is veszik komolyan a koronavírus-járványt. 

Ami a kialakult gócokat illeti, a járványügyi szakértő kifejtette, hogy ezek egyelőre csak kisebbek, „kérdés azonban, hogy a hatóságok mennyire végeznek alapos munkát, amire pedig alapvető szükség lenne”. Falus értesülései szerint, egyébként rendőröket is bevonnak már a kontaktus-kutatásba, pedig „ők persze lehetnek jó nyomozók, de nemigen rendelkezhetnek járványügyi tapasztalattal”.

Újabb gócok kialakulásának, a járvány terjedésének esélyét nagyban növelhetik a különféle – tömeges – rendezvények, amelyek közül többet engedélyeznek a hatóságok. Falus példaként hozta fel a gólyatáborokat, amelyeket nem tiltottak be. „Egyértelmű rendelkezések kellenének” – szögezte le Falus, aki szerint minden olyan tömegrendezvény óriási kockázatot jelent – még a szabadban rendezettek is –, ahol nem lehet tartani az emberek között a másfél méteres távolságot, illetve, ahol ezt nem tartják be. A résztvevők persze maguk dönthetnek arról, hogy vállalják-e a kockázatot vagy sem, de az biztos, hogy a rendezők, s a hatóságok felelőssége, engedik-e megtartani ezeket vagy sem. „A munkába járás fertőzési kockázata elegendő, a szórakozással való kockázatvállalást kellene inkább csökkenteni” –  mondta, kiegészítve azzal a gondolattal, hogy azokat pedig, akiknek pénzveszteségeik vannak emiatt – például a színészeket, a zenészeket, a mozis szakmát – központi forrásból kellene kompenzálni, ám nem szelektíven, ahogy ez nálunk folyik.