A közszféra szakszervezetei nem hagyják magukat ellehetetleníteni

Ez év augusztus elején a Miniszterelnöki Kabinetiroda tette közzé azt a jogszabály-tervezetet, amely szerint – egy salátatörvény részeként – megszüntetnék azt, hogy a munkáltató automatikusan vonja le a közszféra szakszervezeti tagjainak tagdíját. A valódi társadalmi egyeztetés nélkül az Országgyűlés elé került törvénytervezet azt mondta ki, hogy a közalkalmazottak, köztisztviselők, kormánytisztviselők, köznevelésben foglalkoztatottak, egészségügyi szolgálati jogviszonyban állók és az adóhatósági dolgozók illetményéből a munkáltató „szakszervezeti vagy egyéb érdekképviseleti tagdíjat nem vonhat le és nem utalhat tovább”.  A tervezet már akkor nagy felháborodást keltett a szakszerveteknél, hisz a tagdíj a működésük gazdasági-pénzügyi alapját képezi, ha pedig nem kapják meg, az veszélyezteti az érdekképviseleti munka pénzügyi alapjait. Korábbi tapasztalatokból tudták, hogy amennyiben a szakszervezet minden hónapban egyénenként kényszerül beszedni a tagdíjat, vagy a tagoknak egyéni utalással kell rendezniük azt, az nemcsak túl nagy feladatot jelent az alapszervezeteknek, hanem lemorzsolódáshoz is vezethet. 

Azt Karácsony Szilárd, szakszervezeti szervezetfejlesztési szakértő mondta el a Hírklikknek, hogy a tagdíjlevonással kapcsolatos jogszabályoknak az elmúlt 30 évben jelentős szerepük volt abban, hogy jelenleg tíz százalék alatt van a szakszervezeti tagok száma. Emlékeztetett rá, hogy a nyolcvanas években még mindenki készpénzben kapta a fizetését egy borítékban, a szakszervezeti bizalmi pedig a fizetés napján minden hónapban körbejárta a tagjait, és beszedte tőlük a tagdíjat. Amikor a pénz összegyűlt, elszámolt vele a gazdasági felelősnek. Vagyis nem mindig volt munkáltatói levonás. Ez utóbbi a személyi jövedelemadó 1988-as bevezetésével egy időben merült fel először, akkor még a Szakszervezetek Országos Tanácsában (SZOT) azért, mert a tagdíj – egyébként mind a mai napig így van – levonható az adóalapból. Ha az adóalap csökken, akkor az az adót is csökkenti. Tehát logikusnak tűnt, ha már a munkáltató elszámolja az adóelőleg levonást, és abban van tagdíj is, egyből érvényesítse az utána járó adókedvezményt. Ezért álltak át a szakszervezetek a munkáltatói levonásra. Ne felejtsük el, hogy akkor még szocializmus volt, és a munkavállalók 98 százaléka szakszervezeti tag volt. 

A rendszerváltozás után azonban megjelentek az alternatív szakszervezetek. A LIGA Szakszervezetek és a Munkástanácsok Országos Szövetsége például kezdeményezte a szakszervezeti tagdíjlevonás megszüntetését. Mindezt arra hivatkozva tették, mert szerintük az emberek féltek kilépni a régi szakszervezetből, hisz' akkor azt a munkáltató is látja majd. Csakhogy végül nem az került a jogszabályba, hogy a tagdíjat nem vonja le a munkáltató, hanem mindenkinek újra kellett nyilatkoznia arról, hogy szakszervezeti tag akar-e maradni. A szakszervezeti tagok mintegy fele nem újította meg a tagságát, lényegében ekkor feleződött meg a 98 százalékos szervezettség. A régi SZOT utódszakszervezeteiből fogyott jelentősen a tagság, de nem lett robbanásszerű átvándorlás az új, a magukat akkor független jelzővel ellátó szakszervezetekbe.  A tagdíjat ugyanakkor azért továbbra is vonták központilag, mert egy demokratizálódó országban egy friss kormány nem mert volna beleszólni a civilszervezeti szféra életébe egy olyan törvénnyel, hogy nem vonja le a tagdíjat. Ezt csak akkor lehetett, ha ezt a szakszervezetek egy része kéri. Ez 2000-ig aztán nem is volt téma, ám akkor februárban volt a két hetes vasutas sztrájk, ami sokaknak rengeteg kellemetlenséget okozott, és a társadalom kellőképpen szakszervezet-ellenes hangulatba került. A következmény pedig az lett, hogy az akkori döntéshozók, vagyis a Fidesz-FKGP-MDF koalíció alkotta első Orbán-kormány megszüntette a tagdíjlevonás kötelezőségét. Akkor a már amúgy is 50 százalékos taglétszám fele is elment, 22-23 százalékra csökkent le a szervezettség. A központi tagdíjlevonás lehetősége a 2002-es (MSZP-SZDSZ) kormányváltás után állt vissza. Akkor nagyon sok szakszervezet ismét élt ezzel a lehetőséggel, így azonnal lehetett érvényesíteni az adókedvezményt, a munkáltató begyűjtötte és átutalta. 

A tagdíjlevonás így is működött egészen mostanáig, míg 2023. október 25-én a parlament 133 igen, 49 nem szavazattal és egy tartózkodás mellett el nem fogadta az állam működésének további egyszerűsítésével összefüggő rendelkezésekről szóló törvényt. Eszerint a jövőben a közszférában a munkáltató nem vonhatja le a szakszervezeti tagdíjat.  

Csakhogy a közszféra szakszervezetei sem ülnek ölbe tett kézzel.

Totyik Tamástól, a PSZ elnökétől megtudtuk, a Pedagógusok Szakszervezete két irányban is lépéseket tesz. Az egyik, hogy a belső életük összes szabályozóját átalakítják, fixálják a tagdíjlevonás mértékét. Ehhez azonban a kongresszusuknak, illetve a megfelelő döntéshozó testületeknek módosítani kell az alapszabályaikat, illetve a csoportos tagdíjbefizetést megoldani. A másik, hogy átalakítják a tagnyilvántartásukat is. Hisz' a számot eddig a MÁK-tól mindig megkapták, és tudták bizonyítani a szakszervezet reprezentativitását. Most egy más irányú tagnyilvántartást kell kialakítani. A PSZ elnöke szerint ez bizonyos fokig nehezítés, és bizonyos fokig könnyítés is. Nehezítés azért, mert a tagok számára kényelmes volt, hogy a munkáltató automatikusan levonta a szakszervezeti tagdíjat. Ugyanakkor nagyon sokan voltak, akik azt mondták, az az ő magánügyük, hogy szakszervezeti tagok-e, vagy sem, a munkáltatónak nincs hozzá köze. Legfeljebb akkor, amikor szakszervezeti tagként sztrájkot szervez, vagy a szakszervezet képviselője megjelenik egy ügyben az ő érdekében. 

A PSZ természetesen nem csak befelé rendezi a sorait. A törvényt az Alkotmánybíróságnál meg akarják támadni, mivel diszkriminatívnak tartják, hogy ez a törvény csak az állami szférára vonatkozik, illetve ott is korlátozottan, mert például a szakképzési intézményeket kihagyták belőle. Az nyilvánvaló, hogy ez a törvény csak az állami szférában levő szakszervezeteket próbálja ellehetetleníteni. Emellett nemzetközi színtérre is kiviszik majd, hogy milyen diszkriminatív jogszabályokat hoz a kormány, és mennyire korlátozza a szakszervezet lehetőségeit. Az Európai Bizottsághoz is fordulnak majd, hogy a jogállamiság szabályainak mennyire felel meg ez a jogszabály. Ugyanakkor a szakszervezeti konföderációk az ETUC (Európai Szakszervezeti Szövetség), és az ETUCE (Európai Szakszervezetek Oktatási Bizottsága) felé is lépni fognak ez ügyben. 

Egyébként a törvény miatt a PSZ számol tagvesztéssel is, hiszen minden ilyen típusú beavatkozás eddig azzal járt. A PSZ elnöke szerint ezzel a törvénnyel egyértelműen ez is volt a kormány célja. Illetve a státusztörvényből is az látszik, hogy a kormány az olasz fasiszta állam mintájára egy olyan korporatív rendszert akar kialakítani, amiben a saját maga által létrehozott szervezetekkel kell csak egyeztetnie. A PSZ számára most az a legfontosabb, hogy ezt a tagcsökkenést minimalizálni tudják. 

A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) már október végén rendkívüli kongresszust tartott, aminek összehívását többek közt az tette indokolttá, hogy a parlamenti többség újabb, a közszféra szakszervezeteit ellehetetlenítő döntését kellett az alapszabály módosításával ellensúlyozniuk. 

Nagy Erzsébet, az országos választmány ügyvivője a Hírklikknek elmondta, marad a 0,8 százalékos tagdíj, de sávos megoldást alkalmaznak, az alacsony fizetésűeknek olyan 2500 forint körül lesz a tagdíjuk, azoknak, akik 440 ezer forint körül keresnek, 3500 forint. De a tagdíjat be lehet majd állítani fix összegre is. A nyugdíjasok, a gyed-en, gyes-en lévők továbbra is a garantált bérminimum 3 százalékát fizetik majd egész évre. Azok a nyugdíjasok pedig, akik visszamennek dolgozni csak a fizetésük után fizetik a 0,8 százalékot, a nyugdíjuk után nem. Egyébként svéd és indiai tanárszakszervezeti segítséggel egy olyan applikáció birtokába jutnak majd, ami nem csak tagdíjátutalásra lesz alkalmas, hanem kommunikációra is. A tagdíjfizetés egyébként a PDSZ-nél már csak azért is érdekes lesz, mert az elfogadott törvény csak a közszférát érinti, ám, mivel a kormány a Munka törvénykönyvéhez nem nyúlt, a változás a szakképzésben dolgozókat nem érinti, az ő tagdíjukat továbbra is vonja a munkáltató.  

A PDSZ szerint a kormány minden eddigi lépése a szakszervezetek leplezetlen ellehetetlenítésére irányul, és most már az anyagi források elvágásán keresztül a megsemmisítésére is. A sztrájkbizottság megalakulása óta ez a tendencia erősödött. A szakszervezetek markáns fellépésére és a kormány által is jogosnak elismert követelésekre a kormány válasza nem az volt, hogy megállapodásra törekedjenek és javítsák az oktatás, valamint az abban dolgozók helyzetét, hanem szankciókat, jogokat megszüntető és korlátozó rendelkezéseket vezettek be. Miután pedig nem sikerült a szakszervezeteket kiiktatni, az anyagi ellehetetlenítés eszközéhez nyúltak. A PDSZ-t azonban ezzel nem lehet megállítani – tette hozzá Nagy Erzsébet. 

Boros Péterné a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezetének (MKKSZ) elnöke arról számolt be, már kész a tagdíjkezelő rendszerük, még az Országos Választmány novemberi ülésének egy döntésére vár, hogy „beizzítsák”. Az MKKSZ egyébként a KÉF, vagyis a Közszolgálati Érdekegyeztető Fórum ülésén tárgyalt az állam működésének további egyszerűsítésével összefüggő rendelkezésekről szóló törvényről. Boros Péterné számára az ottani kormányzati reakciókból abszolút nyilvánvaló volt, hogy ez egy olyan lépés, amit a szakszervezetek nem fognak tudni visszaverni, mert a kormány elhatározta, hogy mindenképpen meglépi. Ennek több oka van, az egyik, hogy a közszolgálatban nagyon sok problémával kellett szembesülniük az ott dolgozóknak az elmúlt egy-két évben. Az MKKSZ elnöke többek közt a bérrendszerekre, az infláció ellentételezésének a hiányára gondol, és szerinte szinte törvényszerű volt, hogy a kormány megpróbálja a szakszervezeteket valamilyen módon visszafogni. Ennek egyik eszköze volt a munkáltató által levont tagdíj lehetőségének visszavonása. Pedig tudott, hogy ez törvénytelen, mert ellentétes az Alaptörvénnyel és az Európai Szociális Chartával is, sérti a szervezkedés szabadságát, valamint az esélyegyenlőséggel sincs szinkronban. Ezeket a jogi fórumokat ugyan az MKKSZ majd megjárja, de nem akarnak többet kincstári rendszert. Az MKKSZ azt határozta el, hogy saját rendszert épít ki, olyat, ami garantálja, hogyha egyszer valaki megbízást ad, akkor minden hónapban, akár ugyanabban az időpontban levonható a tagdíja. Egy kártya alapú, SimplePay rendszerről van szó. Aki ezt a rendszert választja, annak a szakszervezet majd támogatást ad. Bár a kincstári rendszerhez hasonlót szerettek volna, de annál egy sokkal jobbat, előnyösebbet találtak. A könyvelés számára is sokkal jobban tud adatokat szolgáltatni, és az adóigazolásokat is ki tudja állítani. Természetesen a tagdíjutalásnak a többi módját, mint az átutalást, vagy a csoportos beszedési megbízást továbbra is jónak tartják, és a csekkes rendszert is fenntartják azoknak, akik ezt igénylik. Az volt a céljuk, hogy a tagdíjlevonás a tag számára továbbra is költségmentes maradjon. Ezzel az új rendszerrel a tagnyilvántartásukat is meg tudják újítani, lesz egy olyan friss adatbázisuk, ami pontos adatokat, e-mail címeket fog tartalmazni, ami számukra nagyon fontos. Már csak a november 17-i országos választmányi ülést várják, amikor döntenek a fix tagdíjról. Erre azért térnek át, mert ez a rendszer egyet nem tud, nem tudja kezelni az arányos fizetést. 

Ezen kívül van más elképzelésük is, csak döntés kérdése, hogy elfogadják-e. Ilyen például az éves tagdíjfizetés lehetősége, ami esetleg kedvezménnyel járna, mert nem 12, hanem 10 hónapot kellene fizetni. Egyelőre azonban erről vita van, mint ahogy arról is, ha valaki támogatni akarja őket, akkor megtehesse, hogy több tagdíjat fizet, és ha valaki nem tud fizetni, annak megajánlják a kevesebb tagdíjat. Azt is szeretnék, ha a tagjaik érzékelnék, ennek a rendszernek meglesz az az előnye, hogy a munkáltató nem fog tudni arról, hogy ki a szakszervezet tagja. 

Boros Péterné szerint „ha mi tisztességes szakszervezeti munkát végeztünk eddig, akkor most ki fog derülni, hogy a tagjaink ezt hogyan értékelik. Biztosak vagyunk abban, hogy lesz veszteségünk, de azt is gondoljuk, hogy kemény, feszített munkával meg fogjuk tudni ugrani ezt a feladatot. Egy biztos, mi pitizni nem fogunk a kormánynak, tudjuk, hogy mikor nem kérünk olyantól, akiről tudjuk, azt ellenünk akarja fordítani. Mi azt akarjuk, hogy a tagjaink tudják, egy jó szakszervezetet választottak azzal, ha a saját érdekükben továbbra is tagdíjjal támogatják az MKKSZ-t.”