A KSH adataival szemben Magyarországra nem jellemző a szekularizáció

Kevésbé a szekularizmus oka a magukat vallásosnak mondók drámai csökkenésének. A magyar társadalom nem vallástalan, a választékkal van a gond, elsősorban hitelességi – összegezte meglátásait Dobszay János vallásszociológus, a HVG vezető szerkesztője a kerekasztal-beszélgetésen. Az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetemen Az eltűnt hívek nyomában címmel ültek össze a zsidó és keresztény felekekezetek, valamint a tudomány képviselői, hogy átbeszéljék, meglepők-e egyáltalán a napvilágra került népszámlálási vallásossági adatok, és mit üzenhetnek?

A résztvevők egyetértettek abban, hogy a magukat valamilyen felekezethez besorolók számának jelentős csökkenése önmagában nem meglepő. Bár talán csökkenhetett volna kevésbé, ez a fogyás mégis az európai trendekbe illeszkedik. Szembeötlő azonban a nem válaszolók magas aránya. Csaknem 40 százalék tett így, pedig már az előző, 2021-es népszámlálás 27 százalékát is sokallották a kutatók. Rosta Gergely vallásszociológus, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docense arra hívta fel a figyelmet, hogy nehéz értelmezni, kik és miért is reagálhattak így, míg a csökkenést a hazai vallásszociológiai kutatások is előre jelezték.

Máté-Tóth András, a HUN-REN-SZET Convivence Vallási Pluralizmus Kutatócsoport valláskutató teológusa, egyetemi tanár azt emelte ki, hogy már végeztek becsléseket a népszámlálástól függetlenül, és majdnem pontosan meg tudták határozni, mi lesz az eredmény. A nem válaszolók magas aránya azonban mégis kissé megkérdőjelezi a számok értelmezhetőségét. „Drága és óriási adathalmaz, ami vallásosság vonatkozásában irreleváns” – összegezte epésen a népszámlálást. Ráadásul 2011-ben a KSH elkövette azt a szakmai hibát, hogy a korábbi száz éves gyakorlattal szemben, egy nem tényszerű kérdéssel érdeklődött a vallásosság iránt. Melyik vallási közösséghez érzi magát közelállónak – azt gondolhatták, ez a kérdés tágabb kört fog jelenteni, vetette fel Máté-Tóth, holott valószínű, inkább szűkebbet jelentett, mert egy adott egyházba tartozó nem biztos, hogy közel is érzi magát saját közösségéhez. A kutató kitért arra is, hogy az elmúlt évtizedekben jelentősen csökkent a vallási hovatartozás tudatossága, hiszen kivezették az adminisztrációból, nem csak a személyi igazolványból, hanem még az anyakönyvekből is a felekezeti kötődésre vonatkozó kérdést. Megosztotta Máté-Tóth András azt az élményét is, hogy bár abból nem lehet általánosítani, mégis számos gyakorló vallásos ismerősétől kapta azt a megjegyzést, hogy kritika gyanánt a népszámláláson nem fogja megvallani hovatartozását.

A kutatók felhívták arra is a figyelmet, hogy most először volt online kitöltési lehetőség a népszámlálásnál és máris tömegesen töltötték ki így az ívet. Dobszay János ezzel kapcsolatban emlékeztetett, hogy nemcsak a vallásosak tűntek el a rendszerből, hanem több mint százezer roma sem nyilvánította magát romának, amiben a kutatók szerint szerepet játszhatott az is, hogy a kérdezőbiztosok nem jutottak el számos érintett területre, ahol pedig az internet-hozzáférés sem kellően megoldott. A kérdezőbiztosoknak pedig fontos szerepük van abban, hogy egyes kérdéseket tisztázzanak, vagy felhívják jelentőségükre a figyelmet.

Kovács András szociológus, a CEU tanára a zsidó közösségre térve elmondta, hogy hazánkban mintegy százezerre tehető a magukat zsidóknak tartók aránya. Hogy ebből már 2011-ben is csak tízezren vallották meg hovatartozásukat a népszámláláson, ahhoz képest elenyésző, hogy még ez a szám is csökkent 2022-re. A zsidóság számára azonban érzékeny kérdés az, hogy identitásukat megvallják, amire az állami megkérdezések alkalmával a népszámláláson túl, az egy százalékos adófelajánlásokkor lehet még mód. A zsidóságot más kérdések is gyötrik, mint a történeti keresztény felekezeteket. Avagy sokkal súlyosabban csapódik le körükben az elöregedés jelensége, sokkal erőteljesebben érezteti hatását az elvándorlás és a vegyes házasságok kérdése. Kovács András szerint ma már a zsidó polgárok 70 százaléka él vegyes házasságokban, míg korábban „csak” 50 százalékos volt ez az arány.

Sáhó Eszter jogász, a Szemlélek korábbi főszerkesztője arra hívta fel a figyelmet, hogy benyomása és a kutatások szerint nem a hívek tűntek el, hanem az intézményes egyház tagjai. Szerinte lehetetlen most megállapítani azt, hogy a nem válaszolók 40 százalékába kik is tartoznak, és a legjobb az lehetne, ha most azonnal kutatás készülhetne róluk. Meglátása szerint nagyon rosszat tett az egyházak részéről a népszámlálásnak az a kampány, amellyel politikai színezetet kapott a kérdés. „Be akartuk bizonyítani, hogy zsidó-keresztény ország vagyunk, de a szervezők a saját kardjukba dőltek” – fogalmazott, majd kitért arra is, hogy nem feltétlenül ellenzékiségből tagadhatták meg sokan a válaszadást, hanem egyszerűen azért is, mert nem akarták, hogy azt majd demonstratív jelleggel használják fel.

Schweitzer Gábor jogász, a Társadalomtudományi Kutatóközpont tudományos főmunkatársa Sáhó Eszterrel kissé vitatkozva – persze a zsidóság eltérő helyzetéből is eredően – épp azt kifogásolta, hogy a zsidó közösségek egyáltalán nem kampányoltak a megvallás mellett, holott 2011-ben még igen. Szerinte nem lehet szentírási magyarázattal delegitimálni a népszámlálást, mert az igaz, hogy erőfitogtatásra rossz felhasználni, de létezett a szentély korában a fél sékel adásának hagyománya, amely egyszerre volt adó és népszámlálás is. A jogász felvetette azt is, hogy talán külön rá kellene kérdezni a vallásra és az egyházra, mert akkor plasztikusabb képet kapnánk, és kiderülne, hogy valóban az intézményes egyházzal szembeni fenntartások állnak-e a csökkenések vagy a nem válaszolások mögött.

Sáhó Eszter és Schweitzer Gábor szinte egyszerre hívták fel a figyelmet arra is, hogy igazából érthetetlen, miért nem az egyházak, miért a Központi Statisztikai Hivatal tartja számon a vallási hovatartozást. „Miért a KSH-tól kell megtudnom, hogy hány katolikus van?” – tette fel a kérdést a Szemlélek korábbi főszerkesztője. Ehhez csatlakozott Máté-Tóth András is. Ha kutatókat megkérdeznék az egyházak, ők készséggel, akár a népszámlálásnál is pontosabb képet tudnának adni arról, milyen népes egy-egy közösség. Mégis ő éppen azért kifejezetten hálás azoknak, akik most megtagadták a válaszadást, mert így legalább kénytelen-kelletlen az intézményes egyházak vezetői szembesültek az adatokkal, és talán egy belső számvetés indulhat meg, talán új víziók is szárba szökkennek.

A rendezvény kezdeményezője Gábor György Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem tanára, vallásfilozófus volt, akit arról kérdeztünk, honnan jött az ötlet, hogy felekezetközi módon vegye górcső alá a népszámlálást?

Maga az ötlet magától értetődő volt. Egy vallástudományi egyetemen dolgozom, ebből következően minden olyan hír, amely érinti a vallást és fontos – és ilyenek a KSH vallásossági adatai is – mindenképpen érdeklődésem középpontjában állnak. Ráadásul olyan adatokról van szó, amelyeket elemezni kell. Ezek az adatok két irányban gondolhatók tovább. Egyfelől közösen kell elemezni, felekezetközötti módon és a tudományos világ képviselőit is bevonva. Feltételezésem szerint ugyanis vannak olyan általános tendenciák, amelyek kivétel nélkül vonatkoztathatók Magyarország úgynevezett bevett egyházaira. A számok másik vonulata pedig az, amellyel az egyes felekezeteknek saját maguknak kell számot vetniük, hogy az eredményességük vagy eredménytelenségük, sikerük vagy kudarcaik köszönnek-e vissza az adatokból a saját különös összefüggéseikre koncentrálva.

Mint szervező, elégedett volt-e a kérdésfelvetések és a válaszkeresések mélységével? Születtek-e tanulságok a kerekasztalon?

Volt egy csomó dolog, amiben egyetértettünk, volt, ahol hangsúlybeli eltolódások voltak. Talán a többség egyetértett abban, hogy – szemben egyes magyarázatokkal, amelyek szerint elsősorban a szekularizációnak köszönhető a csökkenés – Magyarországra nem volna egyébként ennyire drámaian jellemző a vallásosság csökkenése. Egyrészt szociológiai adatokra támaszkodva, másrészt érzékelve világunk működését. Nincs szekularizáció. Nincs visszaesés a vallásosak számában. Nincs kevesebb vallásos ember, hanem egy folyamatos átstrukturálódás van. Ez a vallások történetében nem egyedi jelenség. Amikor lezajlott a reformáció, akkor sem lett kevesebb vallásos ember, csak számos katolikus később egy protestáns felekezethez csatlakozott. Ma is ez történik. A nagy egyházak lassan bürokratikus trösztökként kezdenek működni, erős kapcsolatokat kiépítve az állammal – ez Magyarországra abszolút igaz. Ebben a folyamatban azonban az egyes személy egyéni problémái kikerülnek a figyelem középpontjából. Ez hozhatja helyzetbe a kisegyházakat, a kisebb felekezeteket, amelyek sokkal dinamikusabbak, és jobban tudnak koncentrálni az egyes személyekre.

Hogy mennyire nem szekuláris ez a világ, mi sem jelzi jobban, mint az a fertelmes tragédia, amely most Izraelben történt. Ne feledkezzünk el arról, hogy számos terrorcselekményt vallási szempontok határoznak meg. A terrorizmus mélyén is vallási civilizatórikus elemek húzódnak meg, amelyek korántsem a világ szekularizálódásáról, hanem éppen egy deszekularizációs folyamatról tanúskodnak.

Személyes véleménye szerint minek tudható be a tanácskozás legtöbbet emlegetett adata, az, hogy milyen sokan nem válaszoltak a vallásukat firtató kérdésre?

Igen valószínű, hogy a válaszukat megtagadók körében jelentősnek mondható azok aránya, akik tiltakozásból nem válaszoltak. Az emberek sokasága tartja magát vallásosnak, de a hivatalos egyházával nem ért egyet. A válasz megtagadásával pedig a saját egyházát akarta figyelmeztetni, büntetni, megfedni – itt a megfelelő ige kiválasztandó. Jelezvén azt, hogy én hívő ember vagyok valamilyen módon, a magam módján, de az egyházzal, ezzel a struktúrával, ezzel az officiális szervezettel és ennek a működésével nem értek egyet. Egészen biztos, hogy Magyarországon a legtöbb nagy egyház esetében számottevő ezen polgárok köre. Ezzel szemben milyen érdekes jelenség az, hogy az Iványi Gábor vezette Magyarországi Evangéliumi Testvérközösséghez pedig a hivatalos tagságánál sokkal többen vallották odatartozónak magukat, hogy ezzel is kifejezzék szimpátiájukat megtámadottságuk és hitelességük miatt.