A legsürgetőbb egy egészségügyi és szociális csomag lenne

„Egy csomagban nehéz lenne kezelni a koronavírus-járvány hatásait. Nem csak gazdasági mentőcsomagra van szükség, a legfontosabb és legsürgetőbb egy egészségügyi és szociális mentőcsomag lenne” – állítja Petschnig Mária Zita közgazdász. A Pénzügykutató tudományos főmunkatársa úgy véli, „a kormány a jelek szerint nem akar élni az Európai Unió által, a járvány elleni küzdelem keretében felkínált lehetőséggel, mert Orbánék számára a pozíciójuk mentése a legfontosabb, ezért nem hajlandók átcsoportosítani”. A kormány által a koronavírus-járvány miatt eddig bejelentett intézkedések érdemben nem segítenek sem a bajba jutott embereken, sem a gazdaságnak. 

Orbán Viktor hétfőn a parlamentben tudatta, hogy április 6-án vagy 7-én bemutatja „Magyarország történetének legnagyobb, legátfogóbb, a gazdaság növekedését és élénkítését segítő akciótervét”. Mielőtt belemennénk abba, hogy Ön szerint mi várható, illetve, hogy mire lenne szükség, a kérdés az, hogy honnan és milyen forrásokkal lehet számolni? 

Egy biztos: van rá forrás. Orbán ezer milliárd forintról beszélt. És egyébként azt is mondta, hogy felülről nyitott lesz a kassza, nincs felső korlátjuk a járvány elleni védekezésre fordított összegeknek. Az idei évre a magyar kormány a GDP egy százalékának megfelelő államháztartási hiányt vállalt be az Európai Unió felé. Ha ezt az ezer milliárdot elköltik gazdasági csomagként, akkor is még csak a GDP három százalékára nő a deficit. De még ezen túl is mehet, hiszen az EU a tagállamok egyik támogatásaként bejelentette, hogy felfüggesztik a három százalékos hiánykorlátot, azaz következmények nélkül engednek magasabb deficitet. Ezen kívül, körülbelül 600 milliárd forintos tartalékot is beépítettek az idei költségvetésbe.

Hogyan látja, kinek van igaza a „kapunk-nem kapunk, ha igen, mennyit kapunk a járvány legyűrésére, a válság kezelésére” kérdésében?

Valóban nagy viták folynak erről, de szerintem eleve rossz a megközelítés. Az igaz, hogy nem plusz pénzt kapunk – honnan is lenne plusz pénze az Európai Uniónak? –, hanem lehetőséget. A baj csak az, hogy Magyarország már lekötötte a teljes keretet. Nem elköltötte, hanem lekötötte, ami annyit jelent, hogy a még ténylegesen el nem költött összegeket át kellene csoportosítani, erre kaptunk lehetőséget, de erre Orbán nem hajlandó. Nem hajlandó azt mondani, például Mészáros Lőrincnek, hogy a pályázatát visszamondják. Ehelyett ismét az Európai Unió ellen hergeli a magyarokat. Pedig megkaptuk a lehetőséget. S arra is, hogy a kifizetett előleget – ami 1,4 milliárd euró – nem kell visszafizetni. Ezt szabadon fel lehetne használni, pontosabban szabadon, a vírus elleni küzdelemre átcsoportosítva. 

Ezzel azt akarja mondani, hogy a lehetőség adott, de Orbánék inkább lemondanak róla?

Félrefutott ez az egész vita, merthogy tényleg nem az a kérdés, hogy kapunk-e többet vagy sem, hanem az, hogy megkapjuk a lehetőséget arra, hogy amit halasztani lehet, halasszuk, és szabadítsunk fel forrásokat az egészségügyre és a gazdaság védelmére. Az pedig már a kormányon múlik, hogyan él ezzel. Az unió a vírusválságban a cégek támogatását is engedi, ami korábban tilos volt.  

De hát miért nem akarna a magyar kormány élni a lehetőséggel?

Mert megvannak a pozícióik, s azok mentése a legfontosabb a számukra – még ebben a helyzetben is. Csak a saját zsebüket nézik, és kérdem én, Tiborcz Istvánon kívül, aki legalább – úgy tudom – vásárolt két lélegeztetőgépet, hol vannak a NER-milliárdosok? Hol vannak a Mészárosok egy ilyen mély válságban a társadalmi szerepvállalásban? Sehol. Sőt, Mészáros Lőrinc épp most kapott 17,44 milliárd forintot a nulla forintot érő Mátrai Erőmű-beli részesedéséért – a köz pénzéből

Mégis lesz csomag, pontosabban akcióterv, ahogy már voltak is gazdaságvédelmi intézkedések is...

A korábban a 12 pont keretében bejelentett intézkedések szerintem semmit sem jelentenek. Hiszen vegyünk mondjuk egy katázó fodrászt. Ha nincs bevétele, mert nem mennek hozzá vendégek, és be kell zárni az üzletet, miféle kedvezmény neki, hogy nem kell adót fizetnie? 

Mire lenne Ön szerint akkor szükség a válságkezelő csomagban?

Egy csomagba nehéz lenne belevenni mindent. S nem is csak gazdaságvédelmi csomagra lenne szükség. Nem is azzal kellene kezdeni. A legsürgetőbb egy egészségügyi és szociális mentőcsomag lenne. 

Sajnos az egészségügyben alig találni olyan területet, amely ne vérezne ezer sebből. Mire kellene fókuszálni?

A területen dolgozók kiemelt anyagi elismerése elengedhetetlen. Emellett az eszközellátottság megerősítése és a járvány elleni küzdelem, igenis a tesztelés, ami prioritást kellene, hogy kapjon. De nem csak pénzről van szó, a körülményekről is. Olyan segítséget kellene a szférában dolgozóknak biztosítani ezekben az időkben, hogy semmi mással nem törődve, semmi más miatt nem aggódva, tudjanak koncentrálni a munkájukra. Gondolok itt akár arra, hogy kapjanak autót, taxit, azok, akik tömegközlekedéssel nem tudnak, vagy nem akarnak, mert félnek eljutni a szolgálati helyükre. Szükség lenne arra is, hogy jelentősen megemeljék az egészségügyben dolgozók bérét. Ez kell ugyanis ahhoz, hogy külföldről hazajöjjenek az orvosok, ápolók, akik nagyon hiányoznak a rendszerből. Emellett fel kellene készülni a fertőzöttek és a kórházi ellátásra szorulók számának komoly megugrására is. A Magyar Orvosi Kamara 40-60 ezerre teszi azoknak a számát, akik végül megfertőződhetnek. Kórházakra lesz tehát szükség – ha már kirendelték a katonákat kórházakhoz, a legcélszerűbb lenne velük kórházakat építtetni, felújíttatni. 

Említette, hogy a szociális ellátásban is szükség lenne egyfajta csomagra, mégpedig gyorsan. Mit ért ez alatt? 

Két dolgot. Egyrészt a szociális szférában dolgozók – akikre most hatalmas feladatok hárulnak – anyagi helyzetét végre rendezni kellene, beleértve az otthonápolást is. Másrészt javítani kell a szociálisan rászorulók helyzetét. Ennek egyébként nem csak szociális, hanem gazdasági vetülete is van. Például, ha a szociális segélyre szorulók nem éheznek, nincs leromolva az egészségük, az immunrendszerük, akkor a fertőzéssel szemben is ellenállóbbak lesznek. Nem véletlen, hogy nálunk ilyen magas a koronavírus-járvány halálozási aránya: Finnországban 1300 fertőzött van és 13 halott, nálunk 492 igazolt fertőzöttre jut 16 halott. Ebben a nagyon rossz arányszámban benne van a lepusztult egészségügy és a lakosság leromlott állapota is. Valami alapjövedelmet kell adni minden rászorultnak – ez egyébként már a gazdasági válságkezelés célját is szolgálná, hiszen hiába pumpálom fel a kínálati oldalt, ha nincs fizetőképes kereslet. A rászorultaknak nem adó- és járulékkedvezményt kell kínálni, ha ugyanis nincs termelés, akkor adót és járulékot sem tudnak fizetni.  

És mi van a cégekkel? Abban a körben mi lenne a legsürgetőbb? 

A vállalkozások talpra állítása még ráér, majd pályázatokat adjanak be, de csak akkor, amikor már tudják, hogy mekkora káruk keletkezett. És persze a döntéseknek valódi pályázati alapon kell megszületniük. Nem pedig baráti alapon. Kiemelkedően fontosnak tartom azt is, hogy ne csak lebegtessék az intézkedéseket, ne csak ígérgessenek, hogy lesz majd valami, hanem tényleg nyugtassák meg az embereket afelől, hogy senkit nem hagynak az út szélén. Az eddigi intézkedések között egyetlen olyan sincs, ami azt példázná, hogy az állásukat vesztőkre is gondolnak. Nem úgy, mint a környező országokban, akár Romániában. Magyarországon az emberek többségének nincs tartaléka, közben a mindennapi élet nagyon drágul. Az élelmiszerár-emelkedés hihetetlenül nagy volt már januárban és februárban is. Ugyan még nincsenek meg a márciusi adatok, de látjuk, hogyan szaladnak el a mindennapi megélhetés ráfordításai. És mi lesz később? Az emberek idegesek és aggódnak a jövőjük miatt.