A lét a tét a felzárkózás lehetősége nélkül élő 300 ezer magyarországi rokkantnak
Az emberi méltóság és a jogegyenlőség összetartozó alapelvek, kéz a kézben járnak. Ennek sérelmét fogalmazták meg Orosvári Zsolt ügyvédei annak a pernek következő lépéseként, amelyben Orosvári 300 ezer társát is képviseli a magyar állammal szemben. Az előző tárgyaláson a Veszprémi Törvényszék bírói tanácsa kimondta, ha egy indítványban kifejtik, hogyan sérülnek ezeknek az embereknek az alapjogai, akkor azt továbbküldi az Alkotmánybíróságnak vizsgálatra. Az Ab pedig kimondhatja, hogy valóban az Alaptörvénybe ütközik a jelen rokkantosítási gyakorlat, miután a 2021 előtt rokkanttá nyilvánítottak sokkal kevesebb, akár 85 ezer forint alatti rokkantsági ellátást kapnak a megélhetésükre.
Ahogy arról a Hírklikk beszámolt, lehetőséget kapott Orosvári Zsolt arra, hogy alkotmányossági vizsgálatot is indíthasson a perében. Ehhez egy indítványban kellett kifejtenie, mit sérelmez. Ha a Veszprémi Törvényszék a dokumentumot alkalmasnak tartja, akkor elküldi az Alkotmánybíróságnak, amely megvizsgálja, hogy amit állítanak, az valóban beleütközik-e az Alaptörvénybe. Zsolt ügyvédei dr. Szepesházi Péter, dr. Csurgó Katalin és dr. Monostori Róbert a hivatalos panaszt már át is adták a törvényszéknek.
Orosvári Zsolt a közigazgatási perben két kiemelt panasszal támadta az államot: az emberi méltóság és a szociális biztonság jogsérelme, illetve a 2020 utáni és a korábbi rokkantellátások közötti indokolatlan különbségtétel miatt. Utóbbi hátrányosan érinti azokat, akiket 2020 előtt rokkantosítottak. Azért a 2020 előttiekről van szó, mert abban az évben a strasbourgi bíróság ítélete szerint rendezni kellett a magyar államnak a rokkantak helyzetét. Ezen ítélet után két év hallgatás következett, majd a parlament csendben módosította a törvényt, s onnantól kezdve, az utolsó évben kapott átlagbérüket veszik figyelembe a rokkantsági ellátások összegének megállapításánál. Orosvári Zsolt és 300 ezer sorstársa azonban a módosításban meghatározott összeg alsó határánál is kevesebbet kap, mert csak 2020 után engedett egy keveset a kormány – Zsolt megfogalmazása szerint – a „szociális szadizmusából”.
A felperes az a sárbogárdi férfi, aki korábban jótékony akciójával ágyakat és klímaberendezéseket szerzett a kórházakba, megkapta az Egészséghős díjat és a Magyar Civil Becsületrendet, a TASZ pedig Szabad-díjra jelölte. A 85 ezer forintos rokkant ellátásban részesülő, két gyermekét egyedül nevelő családapa autoimmun betegséggel küzd. Az első tárgyalásra a NoÁr Mozgalom még telekocsikat is szervezett, hogy jelenlétükkel támogassák Zsoltot.
Szepesházi Péter a tárgyalás után elmondta, a perben kérték, hogy Zsolt legalább a KSH által meghatározott létminimumot kapja meg rokkant ellátásként. De ha csak az Alkotmánybíróság bevonásával látják teljesíthetőnek a keresetüket, erre az esetre kérelmükre a Veszprémi Törvényszék, mint közigazgatási bíróság megengedte Orosvári Zsolt képviselőinek, hogy 15 napon belül részletesen kidolgozzák, szerintük melyek azok az alaptörvény-ellenes jogszabályok, amelyek miatt ennyire keveset kap a felperes és az általa képviselt 300 ezer magyar rokkant.
Kétfajta alapelvi problémát fogalmaztak meg. Az egyik a jogegyenlőség elvének sérelme. Miszerint minden olyan ember, akinek 2021 előtt állapították meg a rehabilitációs ellátásának összegét, elesik attól a lehetőségtől, hogy a járadékának alapját a jelenlegi szisztéma szerint számítsák ki. Vagyis sokkal magasabb összegű ellátásra lenne lehetőségük. Emellett, akik a régi eljárás szerinti számítás után kapják a rokkantsági ellátásukat, azoknak már csak a nyugdíjemelések mértékével növekedhet az ellátásuk. A két csoport között így nagyon nagy a különbség – magyarázta dr. Csurgó Katalin.
A másik megfogalmazott probléma az emberi méltóság sérelme. A méltó élethez való joga sérül a 2021 előtt rokkantosítottak csoportjának, ugyanis annyira kevés rokkantsági járadékot kapnak az államtól, hogy az még a saját megélhetésüket sem teszi lehetővé, nemhogy egy családban élő tartási kötelezettségeit fedezné. A per keresetlevelében is bemutattuk már, hogy mi a létminimum, és feltettük a kérdést, hogy ezt a KSH miért nem teszi közzé – fejtegette az ügyvédnő, aki szerint valószínűleg azért, mert így nem lehet szembeállítani a magyar állam által hivatalosan közzétett létminimumot azzal, amit annak a 300 ezer rokkantnak adnak
„Ezekkel az érvekkel próbáljuk elérni, hogy a törvényszék az Alkotmánybírósághoz forduljon. De tudjuk, hogy a bíróságnak mérlegelési joga van, az ő döntése, hogy megteszi-e. Mert nem szívesen teszik meg ők, mint jogalkalmazók, hogy belenyúljanak egy jogalkotói hibába, vagy mulasztásba” – fogalmazott dr. Csurgó Katalin, majd azzal folytatta, ha az AB megvizsgálja az egész folyamatot és felismeri a sérelmeket, megteheti, hogy megsemmisíti azt a jogszabályi rendelkezést, ami miatt 300 ezer embernek sérültek az alapvető jogai. Emellett kötelezheti a jogalkotót arra, hogy az átmeneti időszakban – amíg törvényt módosítanak – magasabb összegű támogatásban részesüljenek az érintettek, köztük Orosvári Zsolt is. Tehát kötelezheti a jogalkotót, hogy visszamenőlegesen annál az embertömegnél is a 2021-es új szabályokat alkalmazza, ehhez pedig induljanak el a közigazgatási eljárások azért, hogy megállapíthassák az új rokkantsági összegüket.
Dr. Csurgó Katalin emlékeztetett, hogy azért tudtak egyáltalán bírósághoz fordulni Orosvári Zsolt ügyében, mert ő is kapott egy olyan határozatot a Fejér Vármegyei Kormányhivataltól, amelyben kimondták, hogy több felülvizsgálatra nincs szüksége, mert az állapota végleges, és megállapították, hogy változatlan összegben jár neki a rokkantsági ellátás. Csakhogy ezt az ügyvédek azért nem fogadják el, mert szerintük a 2021-es jogszabálynak kell rá és a többi 300 ezer 2021 előtt rokkantosítottra is vonatkoznia.
Az emberi méltóság és a jogegyenlőség összetartozó alapelvek, kéz a kézben járnak – nyomatékosította az ügyvéd. Ezt igyekezetek alátámasztani és egyértelművé tenni, hogy egy jelentős embercsoportot hátrányos megkülönböztetés sújt, mert egyszerűen elfelejtkeztek róluk. Az is fontos, hogy mivel nekik elég régen állapították meg a rehabilitációs, majd utána a rokkantsági ellátásuk összegét, soha nem tudják utolérni azokat, akik most kerültek ebbe a helyzetbe. Így halmozottan hátrányos a helyzetük éppen azért, mert ebben a nagyon nyomott támogatási szisztémában kell, hogy éljenek a felzárkózás lehetősége nélkül. Ennek egyenes következménye, hogy még inkább elszegényednek, és valóban a létük a kérdés. Ezért bíznak abban, hogy a Veszprémi Törvényszék háromtagú tanácsa elfogadja az indítványukat és továbbítja azt az Alkotmánybíróságnak – összegezte dr. Csurgó Katalin.