A magánszorgalmú kutyák című verset küldi Schmidt Máriának Rajk harcostársa
Az Orbán-kormány milliárdos udvari történetíró nagyasszonya vasárnap – érthetetlen indíttatásból és ráadásul értelmezhetetlenül – zagyva mocsokban gyalázta a tavaly ősszel elhunyt ifj. Rajk László személyét és közéleti múltját. Hajdani harcostársának és barátjának véleményét kértük ki az esetről: Haraszti Miklós rendhagyóan bölcs tömörséggel intézte el Schmidt Máriát.
A történelemátírónő vasárnap egy blogbejegyzésében az SZDSZ-alapító ifj. Rajk Lászlóval készült interjúkötet apropóján érezte úgy, hogy itt az ideje beírnia magát az 1989 előtti ellenzéki történelemkönyvbe, ha másként nem megy – Finkelstein után már rég szabadon – negatív mocskolódással.
Nagy szívfájdalma lehet Schmidt Máriának, hogy semmit sem képes felmutatni forradalmi tetteiből abból a rendszerváltás előtti időszakból, amit ma már fertőként gyaláz s amelyben megalapozta – ingyenes oktatás lehetőségével – mára kiforrt tengelyferdült egzisztenciáját. Mivel az Orbán-kormány ideje alatt konjunkturálisan a csúcson érzi magát. Rendelkezik némi – öröklött – vagyonnal, sebesre dörgölt lojalitásával hatalom-közeli udvaroncként élve lyukas szakmai örökségét, legújabb szereptévesztésében visszatért professzionális szakmájához, a történelemátírás kevéssé nemes, ám vitathatatlanul kifizetődő gyakorlatához.
Nem részleteznénk hosszan a Schmidt-dolgozat tartalmát. Nem túl komplikált. A lényeg, hogy ifj. Rajk László debil kommunista volt, mert a szülei is azok voltak, rendszerváltás előtti ellenzékieskedése csak álca, jódolgában és a nagy szabadságban képes volt saját kormányát és annak dicső vezetőjét is kritizálni. Ami Schmidt Mária inkvizíciója előtt megbocsáthatatlan tett s a legkevésbé sem zavaró erkölcsi univerzuma számára, hogy a megtámadott válaszolni nem tud, mivel már meghalt.
Mária nehezen minősíthető, mert minősíthetetlen lábalji köpködésére jóérzésű és értelmes ember ízlésén aluliként értékel bármilyen véleménynyilvánítást. Ellenben szó nélkül sem hagyható egy ilyen jellegű civilizációs görcs, mert még azt hiheti az általa megvezetett tábor, hogy ez volna az újközbeszéd s annak elfogadható vízmértéke – a szomszédos ideológiailag foltos falú fülkében Bayerrel. A Rajk László mellett a kádári időszak demokratikus ellenzékében markáns és történelmi szerepet vállaló, a szamizdat-időszak egyik megalapítójaként is ismeret Haraszti Miklóst kérdeztük, hogy miként minősíthető a Terror Háza igazgatójának halottgyalázása.
Harasztit – nem mellesleg – ’73-ban a Darabbér című szocioregényéért perbe fogták és nyolc hónap felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték. Többek között annak köszönhette a viszonylag enyhe ítéletet, mert a bírósági tárgyaláson megjelent a Kádár parancsára kivégzett Rajk László özvegye, ifjabb Rajk László édesanyja is, ami egyértelmű demonstráció volt a kádári igazságszolgáltatás minimumának kötelező betartása mellett. Schmidt Mária nem volt jelen. Ekkor bizonyára még mint a mókus fenn a fán volt.
A Hírklikk megkeresésére, Haraszti Miklós frappáns eleganciával és stílusérzékkel mindössze egy Illyés Gyula vers ajánlásával válaszolta meg azt a kérdést, hogy miként értékeli a történész támadását az elhunyt Rajk Lászlóval szemben. Bár termékenyen tudná szaporítani az esettel kapcsolatos jelzőket, rövid válaszában mindössze újraolvasásra javasolja Illyés Gyula – vele kapcsolatban talán még nincs kommunisztikus vádirata Schmidtnek – A magánszorgalmú kutyák című versét. Ebben a népi írók mozgalmának egyik apostola többek között arról ír, hogy „Legtöbbet mégis ők gyötörtek./A magánszorgalmú kutyák!/Ámuldozva utáltuk őket./Ez volt mégis a legcsúnyább.;Sem a házat és sem urát/nem védték. Miért is dühöngtek?/Úgy hörögtek, fölhömpölyödtek,/hangjukba fúltak, a buták.;Aki csak utcájukba ért,/szaggatták volna cafatokra,/csontját mindet megropogtatva,/külön-külön leszopogatva/egy köhejért, egy zörejért.;A magánszorgalmú ebek./Ahogy végigfutva a láncot/két lábra állva azt a táncot/járták: vért, vért, vagy megveszek./.../”
Schmidt Mária lépését a témával kapcsolatban „nem hajlandó, sem nem képes egyébbel jellemezni”, mint az idézett A magánszorgalmú kutyák című Illyés vers költői képével, amelyben az ebek vadabbul hörgik túl a kötelezőt, mint ahogy azt a rokonlélek gazda elvárná.
Ezzel együtt, nem elhanyagolható tény, hogy a Terror Háza igazgatója rendelkezik egy erős legendaképző affinitással, amit méltatlanul, negatív erőként használ. Ehhez köthető többek között, hogy az Orbán-kormány 1944 márciusáig jegyzi Magyarország önállóságát és innentől datálja a történelmi „reset”-et, amit tíz éve bámulhatunk hüledezve, mint a Horthy-korszak restaurációs emlékparkját. Feltehetően kisszerű féltékenység is motiválja Rajk gyalázatos támadását, mivel halálakor egyértelmű és nemzetközi elismeréssel adóztak mind közéleti, mind szakmai pályája előtt, ami feltehetően bántja a szakmailag terméketlen pályát maga mögött tudó Schmidt Máriát.
A történet keservesen kisszerű oka lehet az is, hogy Schmidt most érezte elérkezettnek a pillanatot, hogy bosszút állhasson a tavalyra tervezett, emlékbélyeg-sorozat kapcsán elszenvedett megaláztatást. Ekkor még mézesmázos elismeréssel méltatta mind Rajk László, mind Solt Otília múlhatatlan érdemeit a Kádár-korral szembeni kiállásuk miatt, és reményét fejezte ki, hogy a „30 éve szabadon” emlékbizottság tagjainak javaslatára őket is kisajátíthatják egy olyan névsorban, amelyről többek között Kövér László, Gulyás Gergely, Lezsák Sándor, Szijjártó Péter, Balog Zoltán, Rogán Antal, Boross Péter döntött. A bélyegsorozatban többek között olyan személyekről emlékeztek meg, mint Csurka István. A két elhunyt ellenzéki politikus becserkészésével hallgatólagosan megvették volna a demokratikus ellenzék múltját is.
Ez a szándék fennakadt a hagyatékot méltón óvó család tagjain és az akkor leülepedett mérget köhögte fel most a minden kulturált jelzőt nélkülöző, megkésett, de élethosszig gyáva Schmidt Mária az elhunyt Rajk Lászlót gyalázó szégyenteljes halotti torán.
