A magyar kormány oktatásból bukásra áll, pedig az ellenzék tudná korrepetálni

Az oktatási intézményekre fordított kiadások a GDP-hez vagy az állami költségvetéshez viszonyítva mércéi annak, mennyire tartja fontosnak egy-egy ország – költségvetési döntéseiben – az oktatást. Valamennyi OECD-ország nemzeti teljesítményének jelentős részét oktatási intézményekre fordítja. 2019-ben a szervezet tagállamai átlagosan bruttó hazai termékük (GDP) 4,9 százalékát költötték alap- és felsőoktatási intézményekre. Magyarországon ez az arány 3,8 százalék volt.

Magyarországon az alap- és felsőfokú oktatásra fordított állami kiadások a teljes kormányzati kiadás 7,1 százalékát tették ki, ami alacsonyabb az OECD-átlagnál (10,6 százalék). Ezenkívül a GDP-hez viszonyítva az alap- és felsőfokú oktatásra fordított állami kiadások (3,2 százalék) alacsonyabbak az OECD-átlagnál (4,4 százalék).

Az alap- és felsőfokú oktatásban az OECD-országok diákonként átlagosan 11 990 USD-t költenek évente oktatási intézményekre. Összehasonlításképpen, Magyarország 2019-ben 8 738 USD-t költött diákonként. A 6 és 15 év közötti tanulók oktatására fordított összesített kiadása 78 969 USD volt, ami jelentősen elmarad az OECD 105 502 USD-s átlagától.

Az oktatás tanterveire, szervezeti irányítására az OECD-országok összességében átlagosan körülbelül 9 923 USD-t költenek diákonként az alapfokú oktatásban és 11 400 USD-t a középfokú oktatásban. Magyarországon ez az érték 8 262 USD alapfokú és 7 827 USD tanulónként középiskolai szinten, ami a legalacsonyabbak közé tartozik az OECD országok között.

A tanárok keresete

A tanárok és az intézményvezetők fizetése fontos meghatározója a tanári pálya vonzerejének. A legtöbb OECD-országban a közoktatási intézményekben a tanárok (és az intézményvezetők) törvényben előírt fizetése az általuk tanított végzettség és a tapasztalat növekedésével nő. Az OECD-országok átlagában a tényleges fizetések 41 941 USD-től 53 682 USD-ig terjednek, Magyarországon a tényleges fizetések átlagosan 25 445 USD-tól 29 158 USD-ig terjednek. 2015 és 2021 között az OECD-országok átlagában a 15 éves gyakorlattal és a legelterjedtebb képesítéssel rendelkező, általános képzésű tanárok törvényben előírt fizetése reálértéken hat százalékkal emelkedett. Magyarországon az OECD-átlagnál kisebb mértékben, mindössze egy százalékkal nőttek a fizetések.

A tanárok átlagos tényleges fizetése szinte az összes OECD-országban és az oktatás szinte minden szintjén alacsonyabb, mint a felsőfokú végzettségűek keresete. Ez Magyarországon is így van, a pedagógusok 40,4 százalékkal keresnek kevesebbet, mint a többi felsőfokú végzettségű munkavállaló. Az intézményvezetők tényleges fizetése Magyarországon alacsonyabb, mint a többi felsőfokú végzettségű munkavállaló keresete. Ez eltér a legtöbb OECD-országtól, ahol az iskolaigazgatók általában jóval a felsőfokú végzettségűek átlagkeresete felett keresnek.

A foglalkoztatás helyzete 

Az OECD országokban tavaly óta 21 százalékponttal nőtt a felsőfokú végzettséggel rendelkező 25-34 évesek aránya. Magyarországon lassabb, 18 százalékpontos volt ez a növekedés. Hazánk továbbra is egyike annak a 12 OECD-országnak, ahol a felsőfokú végzettség még mindig ritkább, mint a középiskolai végzettség. A mi 25-34 éveseinknek többnyire ez utóbbi a legmagasabb végzettségi szintje. Pedig a magasabb iskolai végzettség gyakran jobb foglalkoztatási kilátásokkal jár, és ez alól Magyarország sem kivétel.

2021-ben Magyarországon a felsőfokú végzettséggel rendelkező 25-34 évesek foglalkoztatási rátája 32 százalékponttal volt magasabb, mint a középfokú végzettségűeké, és hat százalékponttal magasabb, mint a posztszekunder nem felsőfokú végzettségűeké. Az OECD-országok átlagában a felsőfokú végzettséggel rendelkező 25-34 évesek foglalkoztatási rátája 26, illetve nyolc százalékponttal volt magasabb az alacsonyabb végzettségűeknél. Magyarországon 2021-ben a középfokúnál alacsonyabb végzettségű nők 45 százaléka, a felsőfokú végzettségűek 89 százaléka dolgozott. A férfiaknál ez az arány 70, illetve 93 százalék volt.

A felsőfokú végzettség munkaerő-piaci előnyei OECD-szerte különösen erősnek bizonyultak a gazdasági válságok idején. Így volt Magyarországon is a Covid19 világjárvány idején. 2019 és 2020 között a 25-34 éves munkavállalók között a felsőfokú végzettségűek körében 0,7 százalékkal nőtt a munkanélküliség, a középfokú végzettségűek között 1,3 százalékponttal. 2021-ben a középfokú végzettségűek munkanélkülisége 1,9 százalékponttal csökkent 2020-hoz képest, és 0,4 százalékponttal a felsőfokú végzettségűek körében.

Bérszínvonal és végzettség 

Az iskolai végzettség nemcsak a foglalkoztatási kilátásokat, hanem a bérszínvonalat is befolyásolja. Az OECD-ben a 25–64 éves felsőfokú végzettségűek átlagosan kétszer annyit keresnek, mint a nem felsőfokú végzettségűek. Magyarországon még az OECD-átlagnál is nagyobb a felsőfokú végzettségűek kereseti előnye, több mint kétszer annyit keresnek, mint az alacsonyabb iskolai végzettségűek. 

Ahogy a legtöbb OECD-országban, úgy Magyarországon is nagy különbségek mutatkoznak az iskolai végzettséget illetően a régiók között. Például 2021-ben a 25-64 éves felsőfokú végzettségűek aránya Budapesten volt a legmagasabb, 56 százalék, az észak-magyarországi régióban 19 százalék. Ezek az eltérések nem csak az oktatási lehetőségek különbségeit tükrözik, nagyrészt a gazdasági feltételeknek és a belső migrációs mintáknak köszönhetőek.

Hozzáférés az oktatáshoz

A tankötelezettség Magyarországon 3 éves kortól 16 éves korig tart. A lakosság legalább 90 százaléka rövidebb ideig tanult, mint a kötelező oktatás időtartama. Ez eltér a legtöbb OECD-országétól, ahol a lakosság több mint 90 százaléka a tankötelezettség idejénél hosszabb ideig tanul.

A középfokú képzések elvégzésének átlagéletkora az OECD-országokban 17 és 21 év között változik, Magyarországon 19 év. A többi OECD országban a szakképzés középfokú oktatásának átlagéletkora közötti különbségek sokkal nagyobbak, 16 és 34 év között mozognak. A különbségek nagymértékben attól függnek, hogy a szakközépiskolai hallgatók általában a tankötelezettségük végén vagy a pályafutásuk közepén iratkoznak-e be ezekre a programokra. Hazánkban 23 év a felsőfokú szakképzések elvégzésének átlagéletkora, ami valamivel meghaladja az OECD 22 éves átlagát.

A hallgatók részmunkaidős beiratkozásának lehetővé tétele fontos módja a felsőoktatáshoz való hozzáférés megkönnyítésének. Sok részmunkaidős hallgató nem tudna teljes munkaidőben tanulni, például azért, mert gyermekgondozási kötelezettsége van, vagy dolgoznia kell, hogy finanszírozza tanulmányait. A felsőfokú részidős hallgatók aránya Magyarországon 29 százalék, meghaladja az OECD-átlagot (22 százalék). A felsőfokú alkalmazottak a képesítés megszerzéséhez szükséges tanulmányi idő hossza miatt általában viszonylag későn kezdik pályafutásukat. Magyarországon az oktatók mindössze hat százaléka 30 év alatti, ami az OECD-átlag (nyolc százalék) alatt van. Ezzel szemben az 50 éves vagy annál idősebb oktatói állomány aránya 40 százalék, ami megegyezik az OECD átlagával.

A nők törekvőbbek

Szinte az összes OECD-országban a nők teszik ki az általános felsőfokú oktatást végzők többségét. Magyarországon ez az arány 52 százalék (az OECD átlag 55 százalék). Ezzel szemben a férfiak a legtöbb OECD-országban felülreprezentáltak a felsőfokú szakképzésben végzettek között. Így van ez Magyarországon is, ahol az összes felsőfokú szakképzésben végzettek 69 százalékát teszik ki, ami meghaladja az OECD-átlagot (55 százalék).

Magyarországon a 18-24 évesek fele még mindig nappali vagy részmunkaidős oktatásban vagy képzésben vesz részt akár felső közép-, akár felsőoktatási szinten (az OECD 54 százalékos átlaga alatt). Magyarországon ezen hallgatók egy része (a 18-24 évesek négy százaléka) egyesíti tanulmányait vagy képzését valamilyen foglalkoztatási formával, szemben az OECD-országok átlagos 17 százalékával. 

Az egyik jelentős különbség az országok oktatási rendszerei között abban rejlik, hogy a középfokú szakképzési programok biztosítanak-e hozzáférést a felsőoktatáshoz. Magyarországon a technikumban végzettek nemcsak közvetlenül tovább tanulhatnak, hanem könnyebben is eljuthatnak egy-egy ágazathoz, mint az általános képzésben végzettek. Három év szakképzés után állami támogatással fel lehet készülni a felsőfokú érettségire is, amely a felsőoktatásba való belépést biztosítja.

Mint minden OECD-országban, Magyarországon is a legtöbb, felsőoktatásba beiratkozott hallgató alapképzésben vesz részt, ők a hallgatók 65 százalékát teszik ki. A következő leggyakoribb beiratkozási szint azonban országonként eltérő. Magyarországon a felsőoktatásban résztvevők második legnagyobb csoportját a mesterszakos hallgatók alkotják 28 százalékkal. 

A legnépszerűbb szakok

A felsőoktatásba újonnan belépők körében Magyarországon 24 százalékkal az üzleti, adminisztratív és jogtudomány volt a legnépszerűbb képzési terület. Ez a legtöbb OECD-országban így van. A digitális készségek iránti növekvő igény és az információs és kommunikációs technológiai (IKT) diplomával rendelkező hallgatók jó elhelyezkedési kilátásai ellenére, a felsőoktatásba jelentkezőknek csak kis része választja ezt a területet. Bár Magyarországon a 25-64 év közötti, felsőfokú IKT-szakképesítéssel rendelkezők 96 százaléka dolgozik, a felsőoktatásba újonnan belépők csupán kilenc százaléka választja ezt a szakot. Igaz, ez így is meghaladja az OECD hat százalékos átlagát.

*

Mindehhez csak annyit érdemes hozzátenni, hogy a magyar kormánynak, ha akarna javítani oktatási bizonyítványán, volna mihez nyúlnia. Nahalka István oktatáskutató hívta fel rá a figyelmet, hogy lassan már másfél éve olvasható az Ellenzéki Együttműködés (ELEGY) Oktatáspolitikai Szakbizottságának koncepciója. Azt mondja róla: „az ellenzéki pártok képviselőinek részvételével, számos szakértő munkájával készült koncepció nem hivatalos dokumentum, amennyiben jelenleg nincs olyan szervezet, amelynek hivatalos dokumentuma lenne, de széles szakértői körben, és az ellenzéki pártok oktatáspolitikusainak széles körében is elfogadottak a benne szereplő értékelések, alapelvek és tervek. Ezt hívják konszenzus-közeli állapotnak.”