A PDSZ-es Nagy Erzsébettel kezdődött a szakszervezeti vezetők levadászása

A Nagy Erzsébetet lejárató cikkek sorozatának első példánya a Vasárnap című újságban jelent meg hétfőn, 16 óra 42 perckor „Már évek óta nem tanít a PDSZ-es Nagy Erzsébet”. Este 18 óra 11 perckor pedig már olvasható volt a Magyar Nemzetben: „Partvonalon kívülről szól bele az oktatási ügyekbe a PDSZ választmányi tagja” A Tények.hu 18 óra 54 perckor jelentette meg: „Partvonalon kívülről szól bele az oktatási ügyekbe a PDSZ választmányi tagja” címmel. 19 óra 07 perckor következett az Origo az eredeti „Már évek óta nem tanít a PDSZ-es Nagy Erzsébet” címmel, hogy végül a sort a Mandiner zárja „Már nem tanít, mégis aktívan agitál a PDSZ-es Nagy Erzsébet” című cikkével. 

Nézzük meg hát, mivel is vádolja a jobboldali sajtó Nagy Erzsébetet. Például azzal, hogy évekkel ezelőtt megszűnt a pedagógusi jogviszonya, és ennek ellenére, folyamatosan úgy beszél, mintha ő is egy lenne a naponta oktató pedagógusok közül. Eddig soha nem beszélt nyilvánosan arról, hogy ő már nem tanít valójában. A cikkben megvádolták azzal is, hogy ráadásul az Orbán-kormány által biztosított Nők40 kedvezménnyel ment el nyugdíjba, és azt is a szemére vetik, nem élt a kormány által kínált lehetőséggel, hogy „tovább tanítsa a gyerekeket, és a nyugdíj összege mellett a tanári fizetését is megkapja. Tanítás helyett a tiltakozások szervezését választotta, otthagyva azokat, akiket elvileg képvisel.”

Ám túl azon, hogy sem a szakszervezeti munkáról, sem magának Nagy Erzsébetnek a munkájáról nem sok fogalma volt a cikk szerzőjének – Nagy Erzsébet szerint a Google korábbi anyagaiból származnak az ismeretei –, azzal is vádolja a PDSZ ügyvivőjét, hogy „konfliktusokkal teli a volt pedagógus egész pályafutása.” „Nagy Erzsébet folyamatosan mozgott a pécsi oktatásügyben, 1997-ben például azzal került be a médiába, hogy megvádolta a konkurens pécsi pedagógus szakszervezet vezetőjét. 2002 júniusában Nagy Erzsébet pécsi iskolájában a gyereklétszám csökkenése miatt létszámleépítés történt. A munkáltató két másik pedagógus mellett Nagy Erzsébetet is elbocsátotta, arra hivatkozva, hogy ő heti négy órával kevesebbet tanított tanártársainál.” Azt azonban a cikk szerzője is elismeri, hogy „Nagynak azért volt kevesebb órája, mert szakszervezeti tevékenysége miatt a törvény lehetővé tette, hogy a gyermekek tanítására fordítandó idő egy részét, az ő esetében óraszáma ötödét szakszervezeti tevékenységgel töltse.” Majd a cikk tovább sorolja, miért is emelt még szót anno Nagy. Például 2000 augusztusában azért, mert szerinte a rövidebb szünidő és egy héttel korábbi tanévkezdés, illetve a június végi érettségiztetés miatt a pedagógusoknak biztosan nem marad idejük a szokásos nyári pihenésre. A Vasárnap cikkének szerzője gondosan megosztotta olvasóival azt is, hogy: „nyilatkozott Nagy ügyében a pécsi önkormányzat oktatási bizottságának akkori elnöke is, aki Nagyot kompromisszumképtelen és konfliktuskereső tárgyalópartnernek tartotta”. Valamint azt is, hogy: „Nagy a PDSZ-szel országos szereplővé 2018-ban lépett elő, amikor Mendrey László addigi elnök leváltása körüli levélváltásokban fogalmazott élesen a korábbi elnök tevékenységéről”. 

Nagy Erzsébet maga azt mondja,a korábbi szocialista kormányok idején őt mindig „fideszes” szakszervezetisként tartották számon, mióta fideszes az oktatásirányítás, ellenzékiként. Pedig neki csak a demokrácia, a fékek és ellensúlyok egysége, az igazság a fontos. Szerinte most őt pécézték ki, mert mindenkit, akiről úgy érzik, hogy egy kicsit is árt a „gazdának”, azt meg kell próbálni „karaktergyilkolászni”. Felidézte, hogy próbáltak vádakat is konstruálni ellene, de nagyon nem jött össze.

Hogy a jogi résszel kezdjük, Nagy Erzsébet 1991-ben és utána is számos fórumot szervezett a PDSZ-ben. A konkurens szakszervezet vezetőjét soha nem vádolta meg, viszont a főnökét igen, aki akkoriban az önkormányzat oktatási bizottságának elnöke volt. Nagy azt mondja: „vele szemben jogerősen pert nyert mind a PDSZ, mind pedig jómagam a PDSZ jó hírnevének és saját jó hírnevem megsértése miatt”, és az elnöknek fizetnie is kellett anno”. Ebből a pénzből vettek a PDSZ-nek fénymásolót. 

Nagy Erzsébet azt mondja, hogy ő – szemben a váddal – nem fogyasztott el semmiféle igazgatókat, viszont a jogsértésekkel szemben mindenkor fellépett, így a volt intézményvezetővel szemben is. „A PDSZ jogerősen nyert munkaügyi pert munkáltatómmal szemben. A bíróság kimondta, hogy szakszervezeti tisztségem miatti retorzió volt elmozdításom alapja, nem a szakmai munkám, ahogy azt egyébként a perben a főigazgató is elismerte, akit a bíróság elmarasztalt jogsértő intézkedése miatt. Felmentésem kezdeményezése ellen egyébként a Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség is levelet írt az akkori városvezetésnek, amelynek nyilvánvalóan kellemetlen voltam az akkori iskolabezárások ellen szervezett tüntetések miatt. Én pedig jogerősen pert nyertem az intézményvezetővel szemben a kinevezésem jogellenes módosítása okán, így lett a történet vége az, hogy az intézményvezető vagy egy évtizeddel előbb távozott a munkahelyemről, mint én.”

Kérdés, mi a gond azzal, hogy ő a Nők40-nel ment nyugdíjba? Valóban a „nők negyven év jogosultsági idő alapján, a Kjt. 30. § (4) bekezdése szerint szüntettem meg jogviszonyomat, amelyhez szakszervezeti tisztségviselőként még nekem is jogom van. Ez azt jelenti, hogy 40 évet dolgoztam a pályán, jól ismerem azt, amiről nyilatkozom, arról nem is beszélve, hogy a PDSZ jogsegélyszolgálatában is tevékenykedem, tehát bőven van rálátásom az oktatás területére, és nemcsak a munkahelyemen tapasztaltak alapján.” 

Nagy Erzsébet egyébként 1991 óta dolgozik a jogsegélyszolgálatban, mindenféle intézménytípusból fordultak hozzá kollégák, ezért kénytelen tisztában lenni mindenféle iskolatípus problémájával. Egyébként a szakszervezeti munka nem kevés feladatot ad számára, épp ezért számos szakszervezet főállású tisztségviselőket foglalkoztat. Tapasztalatból állítja, hogy embert próbáló feladat teljes állás mellett végezni ezt a munkát. „Egyébként nem az a jellemző, hogy országos tisztséget hobbiból, szabadidőben látnak el, mint ahogy azt én tettem évtizedeken keresztül” – mondja. 

Nagy Erzsébet egyébként a szakértői névjegyzékben tanügyigazgatási szakértő. Hozzátette: „ugyan közoktatás vezetőit végeztem, de mire elvégeztem, gyakorlatilag egy kicsit többet tudtam már, mint azok, akik a képzést tartották, mert akkor már több évtizede csináltam a jogsegélyt. A feladatellátás közben, a gyakorlatban tanultam bele.” Persze, akkor még ajánlók is kellettek hozzá, hogy valaki szakértőként bekerüljön a névjegyzékbe. Ő még így került bele, és a tanügyigazgatás a szakterülete, vagyis ő még azon ritka madarak közé tartozik, aki a munkajogban, azon belül a közoktatásban abszolút „otthon van”, ezért is szeretnek az ügyvédek vele dolgozni. Széles jogi, és gyakorlati ismeretei biztosítják, hogy „tudja, merre hány méter” a jogszabályokban. 

A PDSZ ügyvivője szerint a mostani lejáratásában – a Vasárnap című újságban megjelent kapcsán – leginkább a KDNP felől fúj a szél, csakhogy nagyon nehéz ellene találni bármit is. Ugyanis ő egy 50 négyzetméteres panellakásban lakik, nincs nyaralójuk, autójuk, két „rugdosós rollerrel” járják a várost. Egyetlen dolog, amit a szemére vetettek egy időben, az utazásai voltak, ám miután kiderült, hogy a legolcsóbb utazási eszközzel, a legolcsóbb szállásokat veszi igénybe, ezek is abbamaradtak. Mindemellett pedig mindig volt plusz jövedelme is, fordított, vagy szakértőként írogatott szaklapokba. A PDSZ-től nagyon sokáig semmiféle jövedelmet nem kapott, az országos választmány tagjaként 2021 óta jár neki havi 100 ezer forint. Addig ingyen és bérmentve végezte a szakszervezeti munkáját. 

Nagy Erzsébetnek ez a „kicsinálós” lejáratás nem új, de az, ami most indult, szerinte „nagyon amatőr”. „Nehéz ügy vagyok. Engem nem is annyira az egyéni ügyek, mint inkább a demokrácia, a fékek és ellensúlyok megléte motivál. Csakhogy rájöttem, ahhoz az egyéni ügyekkel is foglalkozni kell, hogy az ember a megfelelő szempontok szerint tudjon haladni. Még akkor is, ha a kollégák zömét az, ami engem motivál, nem nagyon érdekli.”