A pedagógusok küzdelme nem csak bérharc, az oktatás és a diákok jövője a tét
A kormány köteles összehívni a sztrájkbizottságot – vélik az érdekképviseletek. Szerintük még azt sem tehették volna meg, hogy ilyen hosszú szünetet tartanak, mert a sztrájk idején folyamatosan egyeztetniük kellene. A mostani tehát jogellenes állapot. A PSZ és a PDSZ azért kérte kormánybiztos kinevezését, hogy végre kezdődjön el a szakmai párbeszéd az oktatás problémáinak megoldására, Ha a kormány a tárgyalások helyett inkább a további retorziókat választja, annak előbb-utóbb nem lesz jó vége. A tét a diákok jövője, és ők nem hagyják magukat megfélemlíteni. Többek között erről beszélgettünk Gosztonyi Gáborral, a PSZ alelnökével.
– A múlt héten kemény hangú nyílt levelet küldött a PSZ és a PDSZ a miniszterelnöknek, ebben a sztrájkbizottság összehívását kérik, továbbá kormánybiztos kinevezését is. Ön szerint összeül a sztrájkbizottság a tiltakozások hatására?
– Ez egy realista levél, a valódi tárgyalások igényéről. Azt nem tudjuk, hogy ennek hatására összeül-e a sztrájkbizottság, mindenesetre megvárjuk a választ a nyílt levélre. Ha nem érkezik, akkor ismét kezdeményezzük a sztrájkbizottság összehívását. Mert az tényleg elfogadhatatlan, hogy a kormány folyamatosan az Európai Unióra mutogat, holott tudjuk, hogy ezeknek az EU-s pályázatoknak a jelentős része előfinanszírozású. Tehát a kormánynak kell megelőlegezni az összeget az állami költségvetésből, sőt, ki is kell egészíteni az uniós pénzt, ha az megérkezne, hiszen a pedagógus-béremelésnek csak egy kis részét fedezné az unió. Vagyis nem indok, hogy el lehetne halasztani a tárgyalást, mert az EU-tól függ a pénz. Már sokan belátják, hogy ez nem igaz, de a kormány mondja a magáét, megtévesztve a közvéleményt is.
– Ez kizárólag a béremelésért folytatott tárgyalás lenne, vagy tárgyalnának másról is, például az oktatás alapvető bajairól?
– Azért kértük a kormánybiztos kinevezését, hogy végre kezdődjön el a szakmai párbeszéd az oktatás problémáinak megoldására, de a sztrájktárgyalásokon maradna a négy alapvető követelésünk. Az október eleji akciók, tüntetések egyértelműen bebizonyították, most már a magyar társadalom is kezd ráébredni, hogy ez nem csak az oktatásban dolgozók bérharca. Sokkal inkább az oktatás jövőjéről szól a küzdelem, és arról, hogy a jelenkor diákjainak – akik egyébként a jövő munkavállalói – milyen kompetenciákat, milyen képességeket lehet majd átadni, hogy megállják a helyüket a munkaerőpiacon. Vagyis a társadalom jövője, az ország versenyképessége a tét.
– Meddig várnak a kormány válaszára?
– A hétvégéig mindenképp. Pénteken, október 14-én ugyanis megint lesz egy kiemelt sztrájknapja a gördülő sztrájknak. Aztán eldöntjük a következő lépést. A nyílt levelet egyébként azért írtuk Orbán Viktornak, mert az egy évvel ezelőtti, a sztrájkbizottság megalapításáról szóló bejelentésünket is neki írtuk és a kormánybiztost is ő nevezhetné ki, ha akarná. A parlamenti választások előtti állapothoz képest egyébként csak annyi változás történt, hogy a sztrájkbizottságban a semmiről most már államtitkári, és nem helyettes államtitkári szinten tárgyalnak velünk.
– Egyáltalán életben van még a sztrájkbizottság?
– Hát hogyne lenne életben, nem oszlottunk fel! Mi bejelentkeztünk a májusban megalakult új kormányhoz, azóta több tárgyalási forduló volt az új kormány megalakulása után is. A sztrájkbizottság tehát nem fejezte be a működését. Csakhogy nincs döntési kompetenciája az államtitkárnak, és nincs széles rálátása az eseményekre. Ráadásul most már nyilván arról is tárgyalni kéne, hogyan tovább. Most már nemcsak a béreket kellene rendezni, hanem az oktatásban dolgozók jogszabályban rögzített helyzetét is, valamit kell kezdeni a bértáblával, és egy sor olyan kérdést napirendre kellene venni, amire ennek a sztrájkbizottságnak nincs felhatalmazása. Ezért is kérte a PSZ és a PDSZ kormánybiztos kinevezését.
– Mit gondolnak, végül kinevez Orbán egy olyan kormánybiztost, aki az oktatás minden területéhez értő és az elmúlt időszak kudarcaihoz nem köthető, és akivel megkezdhető a szakmai párbeszéd az oktatás strukturális átalakításáról, mint ahogy a nyílt levélben kérték?
– Mi próbálkozunk, elősegítjük a döntést. Ha a kormány a valódi demokrácia alapján működne, ha hajlandó lenne végre kihúzni a fejét a homokból, és látná, hogy most már egyre nagyobb az oktatásban a pedagógusok küzdelmének társadalmi támogatása, akkor észre is venné, hogy minden egyes rendpárti intézkedésre még keményebb ellenállás a válasz. Ha ezen nem akar változtatni, akkor föl lehet tenni azt a kérdést: mi a célja a magyar kormánynak?
– És ha a kormány még keményebb retorziókkal válaszol az ellenállásra? Hiszen a kirúgással, a fenyegetéssel most is azt teszi…
– Egyrészt akkor teljesen működésképtelenné válik az egyszer már összeomlott közoktatási rendszer. Azért ne felejtsük el, hogy például csak Budapesten vannak olyan gimnáziumok, hogyha azokból mindenkit elbocsátanak a polgári engedetlenkedők közül, nem lesz, aki tanítson. Tanév közben vagyunk, nem hiszem, hogy teljesen jogszerű lenne a feladatátszervezés, akár az iskola megszüntetése vagy a gyerekek „szétdobása” más gimnáziumokba. Ezzel olyan lavinát indíthatna el a kormány, amiből nem lehet kimászni. Ezen a ponton óhatatlanul kibújik belőlem a történelemtanár, de azt kérem, az emberek értsék úgy, ahogy mondom. Az I. világháború úgy robbant ki, hogy a szembenálló felek ugyanígy elkezdtek „izmozni”, egyik rálicitált a másik hülyeségére, és így tovább. Aztán eljutottak egy olyan pontra, amikor presztízsveszteség nélkül már nem lehetett visszavonulni. Ezért kirobbant a világháború. Nyilván nem gondolom, hogy ekkora „világégés” lesz itt Magyarországon, de ebből tanulni kellene. Ezért a fő kérdés az, hogy akkor mi is a célja a magyar kormánynak.
– És mi?
– A teljes megfélemlítés most már szemmel láthatóan nem fog működni, és minél erősebb lesz a fenyegetés, annál elkeseredettebbé és széleskörűbbé válik az ellenállás. Lehet, hogy a kistelepülések kisiskolái még nem kapcsolódnak be, de felhívnám a figyelmet arra, hogy egyre több egyházi fenntartású iskola nyilvánította ki a nemtetszését és a szolidaritását, és október 5-én nemcsak Budapesten, hanem vidéki városokban is voltak már szép számmal megmozdulások. Ezek valószínűleg nem állnak le, legfeljebb még többen csatlakoznak majd hozzájuk, és még kisebb településekre is eljut majd a tiltakozás. A tét a diákok jövője, márpedig ők nem hagyják magukat megfélemlíteni.
|
PDSZ: a tárgyalások hosszú szünete jogellenes állapot „A kormány köteles összehívni a sztrájkbizottságot” – mondta Nagy Erzsébet, a PDSZ országos választmányának ügyvivője. Hozzátette, egyébként még azt sem tehette volna meg, hogy ilyen hosszú szünetet tart, mert a sztrájk alatt folyamatosan egyeztetni kellene. Az, a szünet, amit pillanatnyilag fenntart Maruzsa Zoltán államtitkár, jogellenes állapot. A folyamatot tulajdonképpen ő vágta el a legutóbbi találkozón azzal, hogy azt mondta, addig semmi értelme tárgyalni, és addig ő nem is fog, amíg nem tudjuk meg az uniós választ arról, hogy az Európai Bizottság ad-e pénzt, vagy sem. Nagy Erzsébet szerint „azt nem tudjuk, hogy Orbán kinevez-e egy kormánybiztost, vagy sem, de itt több elem is van. Az egyik probléma az, hogy nincs oktatási minisztériuma a kormánynak, nincs közvetlen tárca, ahol szakember képviselné a területet. Pintér Sándor belügyminiszter látványosan nem ért az oktatáshoz. Maruzsa pedig csak egy államtitkár. Ha Orbán nem hajlandó oktatási minisztériumot létrehozni, akkor az lenne a megoldás, hogy egy kormánybiztos képviselje a területet, aki ért a hozzá, és minimálisan kompetens. Mert most azt látni, hogy a miniszter nem az. Pintér Sándor folyamatosan rendészeti eszközökhöz akar nyúlni, ahelyett, hogy arra figyelne, hogy itt alapvetően egy közszolgáltatásról van szó, a közoktatási feladat ellátásáról, amit egy intézményrendszeren keresztül az államnak biztosítania kell.” Az ügyvivő leszögezte, a következő napok, hetek akciói, a sztrájk, és az egyre jobban csúcsosodó nemzetközi botrány, valamint a nemzetközi nyomás is rá fogja kényszeríteni a tárgyalásokra a kormányt. Mint mondta, most már nagy nemzetközi sajtóorgánumok keresik meg az ügyben, és az USA-ban és másutt is téma, hogy mi folyik Magyarországon. Természetesen elindul egy jogi folyamat is, a TASZ, a Magyar Helsinki Bizottság, a PDSZ és a PSZ jogásza egyeztet arról, hogy egyáltalán milyen jogi folyamatok lehetségesek még. A törvénnyel kapcsolatos alkotmányjogi panaszt már benyújtották az Alkotmánybírósághoz, a Helsinki Bizottság is benyújtotta a panaszukat Strasbourgban, de Nagy Erzsébet szerint még a szülők részéről is kellenének beadványok, hiszen egyértelmű, hogy a diákok alkotmányos jogai súlyosan sérülnek. Ha pedig a kormány a tárgyalások helyett inkább a további retorziókat választja, annak előbb-utóbb nem lesz jó vége. Akkor nagy kérdés, mi lesz a népharaggal. |
