A PSZ-nek és a PDSZ-nek jó oka van arra, hogy ne várjon sokat a parlamenti vitanaptól

Gosztonyi Gábor, a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) alelnöke elmondta, azt gondolják, már az egy üzenet, hogy a kormánypártok egyáltalán hajlandók napirendre venni az oktatásról szóló vitát, még akkor is, ha nem ők kezdeményezték. Hiszen egy csomó más ellenzéki javaslattal meg kezdeményezéssel együtt le is söpörhették volna az asztalról. „Mi majd a karzatról figyelünk” – jegyezte meg az alelnök. Azt mondja, mivel a pártok vannak abban a helyzetben, hogy alkotni és módosítani is tudnak törvényeket, ha az ellenzéki pártok benyújtják a szakszervezetek jogszabályba foglalt követeléseit, akkor még segíthetnek is az érdekvédelmi szervezeteknek. Vagyis, itt már egy több frontos akcióról lehet beszélni. A szülők és a diákok a szakszervezetekkel együtt az utcán demonstrálnak, az ellenzéki pártok a parlamentben vitatkoznak. Ha mindenki teszi a dolgát, akár még siker is lehet a következménye.

Komjáthy Anna, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) országos választmányának elnöke elmondta, természetesen ők is részt vesznek a parlamenti vitanapon. Ugyanakkor azonban kissé pesszimistább a véleménye a PSZ alelnökénél, nem hiszi, bármi eredménye lenne.

A Hírklikknek azt is elmondta, nem ez lesz az első parlamenti vitanap az oktatásról, amin részt vesz. Az elsőn, amit a Fidesz-érában tartottak, ő is ott volt. Csak arra emlékszik, hogy a fideszes Pokorni Zoltán, korábbi oktatási miniszter végig lehajtott fejjel ült, látszott rajta, hogy nagyon szégyelli magát. Akkor a szakszervezetek az MSZP és az LMP páholyában kaptak helyet, a pártok frakciója fölött, ahová csak két-három embert lehet beengedni. Most a karzatra hívták a vendégeket, nyilván többet is, mint akkor. Ugyanakkor a karzatnak is megvan a maga hátránya, oda csak fél órás turnusokban lehet bemenni, és csoportokban engedik be az embereket. Komjáthy Anna szerint ez a parlamenti vitanap arra lesz jó, hogy a meghívott PDSZ-esek látják majd, mi folyik a parlamentben. Azt nem hiszi, hogy túl sok képviselő maradna ott a vitanapon az előtte lefolytatott parlamenti ülés után. „A fideszes képviselők valószínűleg haza fognak menni, egyáltalán nem kíváncsiak rá. Az ellenzéki képviselők valószínűleg „nyomulni fognak”, de ennek ellenére Komjáthy Anna olyan nagy eredményre nem számít. Azért bizakodva hozzátette: „csodák persze, mindig vannak”. 

És most pillantsunk bele a már említett, korábbi parlamenti vitanapokba, nézzük meg, mi is történt akkor, és hogy hová „fejlődött a műfaj” 2016-ra.

A köznevelés helyzetéről 2012-ben a Pedagógusok Szakszervezetének ötletét felkarolva, az MSZP kezdeményezésére tartott politikai vitanapot az Országgyűlés november 13-án. Mesterházy Attila indítványában emlékeztetett a PSZ álláspontjára: a köznevelés rendszerének átalakítása nincs megfelelően előkészítve. Az érdekképviselet az ország érdekeivel ellentétesnek tartja az iskolák szakmai önállóságának radikális csorbítását, a gazdálkodási jogosítványok elvonását, a szakképzés átalakítását, a tankötelezettség idejének csökkentését, az intézményrendszer állami fenntartásba vételét és a helyi önkormányzatok kiszorítását a fenntartói feladatokból.

Az első felszólaló Balog Zoltán nemzeti erőforrás miniszter volt. Kijelentette: a közoktatási rendszer szerkezeti és finanszírozási fenntarthatatlansága mellett a versenyképes tudás megszerzése miatt van szükség a köznevelés átfogó átalakítására. Úgy vélte, mindenképpen változásra van szükség a köznevelésben, mert a rendszer „egyre gyengébb teljesítményt” nyújt és a kikerülő diákokból hiányzik a versenyképes tudás.

Hoffmann Rózsa oktatásért felelős államtitkár beszédében leszögezte: a köznevelésről 2011. decemberében elfogadott törvény kijelöli azokat az alapelveket, amelyek mentén a kormány irányítani akarja az iskolákat. A cél az, hogy a rendszer olyan fiatalokat neveljen, akik tisztességes munkára épülő magyar társadalmat építenek majd. Mint mondta: jelenleg az oktatási rendszer széttagolt, de az állami felelősségvállalás növelésével egységesebb lehet a rendszer és nőhet a közoktatás számon kérhetősége is. Hoffmann Rózsa fontos lépésnek nevezte, hogy a rendszer elindul az egész napos iskola felé, hiszen az iskolák kötelesek lesznek délután 4-5 óráig foglalkoztatásokat tartani. Kiemelte a mindennapos testnevelés bevezetését is. Elmondta, hogy visszaállítják majd a külső szakmai ellenőrzés eszközeként a tanfelügyeletet: a következő fél évben 50 iskolában próbálják ki a rendszert, majd utána minden iskola kaphat önálló tanfelügyeletet. Az államtitkár ismertette, hogy a pedagógusoknak az életpályamodell bevezetésével előmeneteli rendszert biztosíthatnak. A béremeléssel kapcsolatban úgy fogalmazott: „lát a kormány rá lehetőséget, hogy a következő tanév kezdetén a béremelésre is sor kerüljön”.

Pokorni Zoltán, a Fidesz vezérszónoka felszólalását arra alapozta, hogy minden tény a tanulás szükségességét támasztja alá, minél magasabb ugyanis az iskolai végzettsége valakinek, annál több lesz a jövedelme. A magasabb végzettségűek pedig több adót fizetnek, több GDP-t termelnek, egészségesebbek, tovább élnek, gyorsabban tudnak elhelyezkedni, körükben alacsonyabb a munkanélküliség – sorolta, megállapítva, hogy a magasabb végzettség jó az egyénnek, a gazdaságnak és a társadalomnak egyaránt, a tanuláshoz való társadalmi hozzájárulás sokszorosan megtérül. Sokszor hallani, hogy kevés a szakmunkás, a betanított munkás, rájuk lenne szükség, és nem a sok diplomás munkanélkülire: „ezekkel az állításokkal azonban sok a gond. Magyarországon tömegesen áll rendelkezésre inaktív, de munkaképes korú ember, akiket megfelelő képzéssel alkalmassá lehetne tenni az említett munkakörök betöltésére”. Pokorni kijelentette: azoknak van igazuk, akik taníttatják gyermekeiket. A korábbi oktatási miniszter az egyéni sajátosságokat figyelembe vevő oktatási rendszer fontosságát hangsúlyozta, jónak nevezve ezért, hogy csak lehetőség és nem kötelezettség a korai óvodáztatás, hogy sikerült megőrizni az iskolába lépés rugalmasságát. Az iskolák állami fenntartásba vételéről úgy vélekedett, kézenfekvő megoldás az olyan intézményeknél, amelyek esetében az önkormányzat csak alacsonyabb szintű szolgáltatást tud nyújtani, az átvétel ugyanis kiegyenlítheti a különbségeket. Az összes iskola állami fenntartásba vételére azonban szerinte nem lett volna szükség, „az inga túllengett”, ám ez nem jelenti azt, hogy helyes út lenne visszatérni.

Hiller István, az MSZP vezérszónoka egyebek mellett arra hívta fel a figyelmet, hogy 2011 decemberéig minden közoktatási törvényben szerepelt a gyermekek mindenek felett álló érdeke. Az új köznevelési törvény azonban száműzte e tételt, ez volt az első kulcsgondolat, amelyet az oktatási kormányzat kihajított. A volt oktatási miniszter az iskolák jövő évi állami fenntartásba kerüléséről úgy vélekedett: az államosítás teljesen előkészítetlen, az annak részleteit tárgyaló törvényt még el sem fogadta az Országgyűlés, vagyis a végrehajtására alig marad majd tíz munkanapnál több. Mindez felelőtlenség, koncepciótlanság, a végrehajtásban pedig mind az oktatási államtitkárság, mind pedig az egész kormány bizonytalan. Hiller István szerint az oktatási kabinet Magyarországon eddig sohasem látott centralizációt valósít meg, soha nem volt ugyanis egy olyan nagy irányító intézet, mint a Klebelsberg Központ, amely az egész közoktatást ellenőrzi majd. Ez tanulmány lett volna Orwellnek is – jegyezte meg, úgy fogalmazva, hogy a kormány 2013-ra visszahozza azt, ami 1973-at jellemezte. Teljes egészében egy gazdasági elképzelés valósul meg, nem pedig oktatáspolitikai – összegezte.

2016-ra kiüresedett a parlamenti vitanap. Pedig akkor is több órán át vitáztak a közoktatás helyzetéről az államtitkárok és országgyűlési képviselők november 29-én. A lényeget a következőképpen lehet összefoglalni: a kormány szerint minden a legnagyobb rendben, az ellenzék szerint viszont semmi sincs rendben. A vitanapot az MSZP kezdeményezte, a köznevelési törvény bevezetésének öt éves évfordulója alkalmából, amelynek iránya szerintük rossz, megvalósítása pedig csapnivaló. A szocialisták márciusban is összehívtak parlamenti vitát az oktatás helyzetéről; az Országgyűlésnek elvben feladata is lenne, hogy a helyzetelemzés mellett konszenzusra jusson a felmerülő problémák megoldása érdekében, ám ez akkor nem sikerült. És most sem jött össze.

Hiller István, az Országgyűlés szocialista alelnöke szóvá is tette, hogy a vitanap műfaja kiüresedett. Ezt egyébként az is jól mutatta, hogy az ülésteremben igen alacsony számban jelentek meg a képviselők. Mondjuk a kormánypártok részéről ez annyira nem meglepő, különösen, miután Halász János, a Fidesz frakció szóvivője kijelentette: úgy érzi, az oktatásban „nyugalom van”, így szerinte nincs is alapja a vitanapnak.

Hiller István felszólalásban arról beszélt: a kormány az érdemi érdekegyeztetés formáit is szétverte, ezeket eddig nem sikerült helyreállítani.

A vitanap után – amelyen vendégként jelen volt – Galló Istvánné, a PSZ elnöke meg is jegyezte: a vita nem vezetett sehová. Mint mondta, az ülésteremben érzékelhető volt: a politikai pártok között nincs törekvés arra, hogy együttműködve próbáljanak meg javítani a közoktatás helyzetén. „Nem lepődtem meg, mégis csalódott vagyok. Ez nagyon elkeserítő”. Összeszámolta, összesen 20 képviselő volt jelen a 199 fős ülésteremben, később ez a szám 30 körülire emelkedett. Azt mondta: „az ellenzéki és a kormánypárti nyilatkozatokban az oktatást gyakran nemzetstratégiai ágazatként emlegetik, ám az, hogy egy ilyen vitanapon az érdeklődés ennyire elenyésző, azt mutatja, hogy csak a szavak szintjén tartják fontosnak a közoktatás ügyét”.