Budapesti csata: könnyen népharagba csaphat át
A kormány és a főváros egyre erőteljesebb vitájában a kompromisszum nem elvi vagy jogi kérdés, hanem politikai megállapodás függvénye – véli Zsiga Bulcsú, a Méltányosság Politikaelemző Központ munkatársa. Emlékezetes, hogy Orbán Viktor az ATV-ben azt mondta, Budapest szerinte már régen csődben van, ám „megoldják okosba”, mert a fővárosban rengeteg pénz és állami beruházás érkezett az elmúlt években. Úgy fogalmazott, „Nem megegyezni kell, hanem kormányozni kell a várost, és ha nem sikerül, majd akkor mi megoldjuk”. Karácsony Gergely a Klubrádióban „pontosította” a miniszterelnököt: ha nem tudná, az elvonások miatt a fővárosi dolgozók bére és közszolgáltatások finanszírozása került veszélybe. Szerinte a kormány kötelessége tárgyalni Budapest pénzügyi helyzetének rendezéséről, s ez nem „kegy", hanem jogi és erkölcsi kötelezettség. A város nemcsak Magyarország leggazdagabb, hanem legnagyobb városa is, a legtöbb közszolgáltatást biztosítja, ezért a kormányzati sarc nem tartható fenn jogszerűen.
Miközben a kormány és a város vezetése között egyre élesebb hangnemben folyik az üzengetés, a hét közepén a kormányhivatal is „odapörkölt” a Fővárosi Önkormányzatnak. Emlékeztettek, a városi vezetés jelenleg jogszerűtlenül működik, mivel a Közgyűlés több mint egy éve nem tett eleget törvényi kötelezettségének, és nem választott meg legalább egy főpolgármester-helyettest. Erre a másodfokú bíróság is rámutatott, ezért 30 napos határidőt kapott a testület a törvényesség helyreállítására. Ha ez nem elég, majd a Kormányhivatal feloldja a törvénytelen állapotot, üzente Sára Botond főispán. Ha csődbe megy Budapest, akkor majd megoldja a pénzügyi gondokat a kormány, üzente Orbán Viktor.
Mit üzen ez a helyzet a politológusnak? Zsiga Bulcsú szerint a kormány és a fővárosi vezetés közötti konfliktus, amely hetek óta éleződik, elsődlegesen a hatalomtechnikai játszmák és politikai haszonszerzés színtere. Orbán Viktor kormánya számára Budapest – akár tetszik, akár nem – egy ellenzéki város marad, amely egy következő választáson a kormány sorsát illetően nem jelent komoly politikai veszélyt. Ugyanakkor a főváros pénzügyi mozgásterének szűkítése által a kormány a saját céljait, többek között a különféle jóléti intézkedések finanszírozását vagy egyes vállalkozói programok elindítását tudja támogatni. Mire építi a véleményét az elemző? A Fidesz kétségtelenül figyelembe veszi a közvélemény-kutatási adatokat, és a politikai haszon maximalizálására törekszik. Egy bonyolult, akár három pólusú választási versenyben ugyanis Budapest ellenzékisége önmagában nem olyan érzékeny pont, ami destabilizálná a kormányzatot. Ha veszít a baloldali városvezetés, az nem jelent rendszerválságot számára.
A miniszterelnök nyilatkozatából Zsiga Bulcsú azt szűri le, Orbán Viktor nem érzi át a helyzet komolyságát, úgy gondolja, az ellenzéki városvezetés rendszeresen csődhelyzetet kommunikál, ezért beéri annyival, hogy a másik felelősségét és alkalmatlanságát hangsúlyozza. Ezzel érvet talál ahhoz, hogy az ellenzék képtelen lehet kormányozni, „ha a leggazdagabb várost sem tudják irányítani, akkor az ország vezetése sem való nekik.” Mit válaszolhat erre a főpolgármester? Az egyedüli ok a kormányzati mohóságban keresendő, az állami elvonások sérelmével riposztozik.
Meddig fajulhat még a kormány és a főváros vitája? „A konfliktus addig tart, amíg a kormány érdeke ezt diktálja” – véli a szakértő. A jelenlegi választási rendszerben a főváros a 2024-es törvénymódosítás óta a 106 országgyűlési egyéni választókerületből csupán 16 körzetbe adhat képviselőt, a kormány sorsát 2026-ban is a vidék fogja eldönteni. Ez persze kétélű fegyver lehet. Egyrészt az ország többi részén élőkben valóban kialakulhat az a vélemény, hogy „Budapest nem hajlandó hozzájárulni a gazdasághoz”, ettől elmélyülhet a főváros-vidék ellentét; a másik oldalon azonban elszántabbá teheti az ellenzéki szavazókat.
A Méltányosság elemzője egy ennél súlyosabb veszélyre is felhívja a figyelmet. Amennyiben a főváros csődbe kerül, és nem marad a kasszában annyi pénz, amennyi a közszolgáltatások működtetéséhez, és a mintegy 22 ezer közalkalmazott bérére kell, az olyan népharagot válthat ki, amelynek hullámai túlterjednek a főváros határain. A mindennapi közszolgáltatások kiesése, a BKV leállása, a megritkuló szemétszállítás, a mérsékeltebb közvilágítás „láttán” az elégedetlenség képes lehet akár a kormányzatot is kompromisszumra kényszeríteni. Történelmi példát is említ: a '90-es évek taxisblokádja szintén válsághelyzetben született, és politikai eredményt hozott. Hozzáteszi: a társadalom mostani politikai megosztottsága miatt egy hasonló léptékű ellenállás korántsem biztos, hogy eléri a kívánt hatást, a kormánypárt támogatói hajlamosak lehetnek a városi tiltakozást „hisztiként” értelmezni.
Milyen esélyei és korlátai lehetnek a kompromisszum-keresésnek? Zsiga Bulcsú erre jelenleg még csak a fővárosi oldalon látja ennek a jeleit, Karácsony Gergely nyitottságot mutat, hajlandó volna akár személyesen is elmenni Felcsútra egy tárgyalás esélyével, de a kormányzati oldalon egyelőre kevés hajlandóság mutatkozik a közös megoldásra. A legutóbbi Kormányinfón Gulyás Gergely megvonta a vállát, mikor azt kérdezték, mi lesz, ha nincs pénze a városnak kifizetni a béreket? Az nem a kormány „kompetenciája” – mondta. Jelenleg úgy látja, amíg a konfliktus fenntartása politikai előnyt jelent a Fidesznek, addig az egyeztetések, engedmények elodázhatóak. Ebben a Fidesz kimondatlanul is számít a Tisza Párt „támogatására”, hiszen a jelenlegi viszonyuk a főváros vezetéséhez enyhén szólva sem „támogató”, ami inkább tovább osztja az ellenzéki tábort, és elbizonytalaníthatja a fővárosi szavazókat abban, hogy ki is képviseli valójában az érdekeiket.
Mi lehet az immár a több éve folyó „budapesti csata” társadalmi következménye és látni-e abból valamiféle kiutat? A politológus szerint az egyetlen kiút egy olyan kompromisszum lehet, amely mindkét oldal számára előnyös engedményeket tartalmaz. Ismételten aláhúzza, az ilyen kompromisszum esélye mindaddig minimális, amíg a Fidesz érdeke a konfliktus fenntartása; ha azonban a közszolgáltatások leállása ténylegesen társadalmi botrányt és mindennapi zavart okozna, vagy a választási érdekek mentén elmozdulna a helyzet, akkor a felek kénytelenek lennének „órák alatt” egyezségre jutni. Jelenleg patthelyzet van, bizonyos alapelvekből sem Karácsony, sem Orbán nem akar engedni, de a főváros álláspontját látja „puhábbnak”. „Erőteljesebb ellenállás, például nagyszabású sztrájk vagy rendszerszintű szolgáltatáskiesés nélkül a kormányzati pozíciók nemigen mozdulnak, viszont az ilyen akciók hatása adott esetben országos ügyet faraghat a fővárosi problémából. A kompromisszum tehát nem elvi vagy jogi kérdés, hanem politikai megállapodás függvénye” – állapítja meg Zsiga Bulcsú.
