A sztrájkjog akkor is él, ha nem lehet sztrájkolni

– A szakszervezetek szerint a február 11-i rendelet alaptörvény-ellenes. Igazuk van?

– Nagy dilemma, hogy igazuk van-e vagy nincs. Valójában egy olyan rendelkezés, amely szerint úgy lehet sztrájkolni, hogy nem lehet sztrájkolni, nyilván nem igazán alkotmánytisztelő dolog. Formálisan azonban az a helyzet, hogy ha a veszélyhelyzetre elfogadható módon hivatkozik a hatalom, akkor ezt így kell tudomásul venni.

– Ez csak azért érdekes, mert a PDSZ és a PSZ szerint a rendelet előírásai köszönő viszonyban sincsenek a valósággal. Hónapok óta mindennaposak ugyanis az óvodákban, az iskolákban a csoportösszevonások, eddig sem volt és most már különösen nincs is elegendő pedagógus és segítő munkatárs a feladatok ellátásra. Ez a fő oka a sztrájkhelyzetnek is. Vagyis már „normál” körülmények között sem tartható az, amit a kormány előír sztrájk idejére.

– A pedagógusok eddig sem tudták teljesíteni ezeket az elvárásokat, ezért mondom, hogy nem stimmel a dolog. De most, a veszélyhelyzet külön érvet ad arra, hogy miért nem lehet sztrájkolni.

– Megtehetnék a szakszervezetek, hogy ők is ragaszkodnak a teljesíthetetlen előírásokhoz, és éppen ezért tagadják meg a munkát, vagyis sztrájkolnak?

– A szakszervezetek mondhatják ezt, de akkor az lenne a válasz, hogy eleve törvénytelen a sztrájk, és aki sztrájkol, az szankciónak néz elébe.

– Akkor tulajdonképpen jogalkotói joggal való visszaélés történt? Ugyanis a még elégséges szolgáltatás mértékének megítélése sem az állam dolga.

– Azért ez nem teljesen így van, mert a közoktatás állami jellegű intézmény, legalábbis az állami iskolákban. Az ő főnökük végső soron az oktatásügyi irányítás, vagyis az Emberi Erőforrások Minisztériuma. Ez pedig már a kormány szintje. Igen, ahogy mondtam, nem az a normális, ami most van. Igazából meg kellene tudniuk állapodni az iskoláknak a Klebelsberg Központtal (KK), amelyik voltaképpen közvetlenül irányítja, és adminisztratív szempontból főnöke. De a KK mindvégig a minisztériumtól függ. Ezért nem irracionális az, hogy a kormányt kérik meg, tárgyalja le, mi is az elégséges szolgáltatás. Ám ebből még soha az életben nem született eredmény. Soha nem tudták még csak megközelíteni sem azt. A kormány szerint az elégséges szolgáltatás az, ha zavartalanul folyik a tanítás, a szakszervezetek meg azt mondják, „ugyan miféle sztrájk az, amikor gyakorlatilag ugyanúgy tanítunk, mintha nem lenne munkabeszüntetés”. Ez teljesen nonszensz. Sajnos azonban ez az ellentmondás feloldatlanul marad a jelenlegi rendszerben. A feloldásához egy olyan Alkotmánybíróság kéne, amelyik azt mondja, hogy ez valóban visszaélés a kormány kezében lévő igazgatási hatalommal. Visszaélés az, hogy ehhez jogszabályokat használ. Ilyet azonban ez az Alkotmánybíróság soha nem fog tenni.

– A szakszervezetek azt mondják, nem hagynak fel a sztrájkjog védelmezésével, ha kell, nemzetközi bíróságra viszik az ügyet. Ezzel mit tudnak elérni?

– Lehetőségük van a luxemburgi Európai Unió Bíróságához fordulni, mert annak van erre vonatkozóan joghatósága. Ugyanis a szakszervezeti jogok részei az uniós jognak. Ehhez azonban előbb az kell: mindenféle magyar bíróságon támadják meg azt a helyzetet, hogy nem tudnak sztrájkolni, és a bíróság folyamatosan utasítsa is el őket. Az uniós bírósághoz ugyanis csak akkor lehet fordulni, ha Magyarországon nem találnak kielégítő megoldást, és továbbra is fennáll az az alapvető ellentmondás, amit a szakszervezetek annak vélnek. Valószínűleg igazuk is van abban, hogy ami van, az egy ellentmondás. A másik fórum, a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága, amelyik viszont nem fogja azt mondani, hogy a kormány vagy a bíróságok részéről tessék szíves lenni Magyarországon a sztrájkjogot érvényesíteni. Csak annyit mond majd, hogy megsértették a gazdasági, szociális jogoknak a szakszervezeti önállóságra vonatkozó részét, és ezért a szakszervezeteknek ennyi meg ennyi kártérítés jár. Az értelmezésben ugyan elmondhatja a strasbourgi bíróság, hogy Magyarországon csak úgy lehet sztrájkolni, hogy nem lehet sztrájkolni, de ezzel nem tudja helyreigazítani a magyar jogszabályokat. Viszont a luxemburgi Európai Unió Bíróság ítéletben mondhatja ki, hogy „ez ellentétes az európai joggal, és ennek megfelelően így és így kellene eljárnia a magyar hatóságoknak. De sajnos ennek sincs mindig következménye. Már megtörtént, hogy ilyen döntéseket hozott a luxemburgi bíróság, és Magyarország fütyült az egészre.

– Ráadásul március 16-áig elég nehezen képzelhető el, hogy ítélet szülessen Luxembourgban.

– Márciusig szinte biztosan nem lesz ítélet az ügyben, már csak azért sem, mert nem tudni, hogy a luxemburgi bíróság egyáltalán mikor tárgyalná az esetet. Valószínűnek tartom, hogy majd csak akkor fogja tárgyalni, ha elmúlt egy év, két év, több év, és visszamenőlegesen fogja megmondani, hogy ez a joghelyzet, vagy az. 

– Ez esetben pillanatnyilag mit tehetnek a szakszervezetek?

– Amit eddig tettek, hogy fütyülnek a közvetlen tilalomra, és a valószínű tiltás, meg az eredménytelen egyezkedések helyett tovább szervezik a sztrájkot. Végül is egy igazi szakszervezeti mozgalomnak – ha van sztrájkjog, márpedig az része a magyar alkotmánynak – az a feladata, hogy ha kell, akkor éljen ezzel az alapjoggal. Mivel pedig a sztrájkjog része a gazdasági és a szociális jogok egyetemes rendszerének is, olyan nincs, hogy csak tiltsa a munkabeszüntetést. Vagyis, hogy csak úgy lehessen sztrájkolni, hogy nem lehet sztrájkolni. Ez nyilvánvaló. Tehát a szakszervezetek fütyülnek mindenre, és megszervezik a munkabeszüntetést. Viszont vállalniuk kell a kormányzattal, és a kormány mögött álló igazságszolgáltatási apparátussal való közvetlen konfliktust is. Legfeljebb utólag lehet keresni az igazságot, vagyis annak a „helyrerázását”, hogy ők így jártak el, noha valójában nem volt a magyar jogszabályok és a magyar jog ítélkezési gyakorlata szerint erre joguk.

– Tehát ezzel a veszélyhelyzeti törvénnyel sakk-matt helyzetet hozhat létre a kormány bármivel kapcsolatban?

– Magyarországon többféle veszélyhelyzet van. Van a migrációs veszélyhelyzet, amit szintén hónapról-hónapra, félévről-félévre meghosszabbítanak, és van az egészségügyi vészhelyzet. De ezekben nincsenek olyan konkrét tilalmak, hogy mire nem terjed ki a veszélyhelyzet. Ezért a kormány szabadon használja a lehetőségeit, vagy a veszélyhelyzet fogalmát arra, hogy úgy döntsön, ahogy neki tetszik. 

– Gyakorlatilag mégis felülírhatja a sztrájkjogot a veszélyhelyzeti törvény?

– Nem a veszélyhelyzeti törvény írja fölül a sztrájkjogot, hanem a kormány aktuális rendelete, amit a veszélyhelyzetre való tekintettel bocsátott ki.

– Nem valami vigasztaló.

– Ez lenne az egyetlen, ami nem jól működik Magyarországon? Meg kell szokni, hogy Magyarország, jelen pillanatban nem a klasszikus jogrend hazája, hanem nagyjából önkényesen működik a jogélet is. Ahhoz, hogy normális jogélet legyen, normális országvezetés és normális alkotmányosság kell. Ha én azt mondom, hogy Magyarországon ilyen per pillanat nem igazán van, akkor ez mindent elmond.