A „varsói gyors” hazahozta a nagykövetet is
Az új varsói magyar nagyövet kinevezésével a két ország diplomáciai kapcsolatai ismét „korrekt szintre” javulhatnak, de jó ideig barátinak ez a kapcsolat aligha lesz nevezhető – véli Gordon István. A magyar-lengyel kapcsolatok szakértőjével annak kapcsán beszélgettünk, hogy a napokban bejelentették: Magyarország új nagykövetet akkreditált Varsóba Íjgyártó István személyében. Ám hol vannak már azok az idők, amikor még igaz volt a közmondás: magyar, lengyel, két jó barát, együtt itta búját, borát. 2022-után az orosz-ukrán háború két oldalára kerültünk, a két „öreg barát”, Orbán Viktor és Jarosław Kaczyński is megorrolt egymásra, és ezt még csak tetézte, amikor a brüsszeli jó kapcsolatokkal rendelkező Donald Tusk került a lengyel kormány élére.
Mit tehet ebben a helyzetben egy nagykövet?
A nagyköveti pozíció is olyan „munkakör”, amelyben megtörténhet, hogy úgy érezheti valaki, elfogy körülötte a levegő. Valami ilyesmi történt Varsóban is. Már a nyáron beszéltek róla, hogy Kovács Orsolya, a varsói magyar nagykövet jelezte a Külügyminisztériumnak, hogy szeretne hazajönni. Június közepén Andrzej Duda a Lengyel Köztársaság Szolgálatáért Érdemrend parancsnoki keresztjével tüntette ki, ami arra utalt, hogy a korábbi lengyel „éra” még hivatalban lévő köztársasági elnöke nagyra értékelte a munkáját. Akkor elhangzott egy érdekes válaszbeszéd, amelyben a nagykövet asszony azt mondta: „A nemzedékeken átívelő örökség ápolása rendkívül fontos, amely a Lengyelország és Magyarország között fennálló különleges kapcsolat fenntartásának záloga”. Az új nagykövetre, Ijgyártó Istvánra nem kevesebb, mint ennek az örökségnek a „visszaszerzése” vár.
Nem szokatlan, hogy ha korábban két egymáshoz közelálló ország egyikében a nagykövet a hazahívását kéri?
Ennek a mostani helyzetnek is kétféle olvasata lehet.
Mégpedig?
Az egyik értelmezés szerint nincs benne semmi kivetni való. A nagykövetek általában négy évet töltenek el az állomáshelyükön. Ezt azonban bizonyos családi körülményekre tekintettel, mondjuk, a gyereke iskolába járatása miatt akár hosszabbíthatják több évre is. Ez abszolút elfogadható, nem is kell különösebb indok. Dr. Kovács Orsolya esetében azonban más volt a helyzet. Abszolút szakembere a lengyel-magyar kapcsolatoknak, ezt a tudást a családjából hozta magával: az édesapja dr. Kovács István, Magyarország legnagyobb Bem szakértője. Több mint hét évet töltött kint, ha ennyi idő után maga kéri a berendelését, abban nincs semmi rendkívüli. Ezt emberileg is meg lehet érteni, hiszen két vagy több ciklus alatt teljesen elszakadhat az ember a hazai viszonyok ismeretétől.
És a hír másik olvasata?
Amennyiben hinni lehet a forrásoknak, ő már előbb is szívesen hazajött volna, mert attól kezdve, hogy megromlott a viszony a két ország között, már nem érezte jól magát Lengyelországban. Ez megesik a hétköznapi emberek között is, ha megromlik a barátság, kerüljük a másikat. Ezt a helyzetet a munkahelyen is nehezen viseli el mindenki. Mint mondtam, Kovács Orsolya nagyon jó szakember, tökéletesen, vagy még annál is jobban beszél lengyelül, amikor Orbán Viktor korábban Lengyelországban járt, ő volt a tolmácsa. Nem szokás, hogy a nagykövet tolmácsoljon, még ha a saját miniszterelnökéről van is szó, de Orbán ragaszkodott hozzá, hogy valamennyi felsőszintű találkozóján ő üljön mellette. A lengyelek is rendkívül elégedettek voltak, mert végtelenül korrekt politikát igyekezett folytatni, ameddig erre egyáltalán módja volt. És ebben az olvasatban a nagykövet-váltásnak már politikai üzenete is van.
Mennyiben terheli meg ez az utóbbi „olvasat” az új nagykövet feladatait?
Amit súlyosbít, hogy a két ország miniszterelnökei közötti látványos a feszültség. Az európai orientációjú Donald Tusk láthatóan nem tud egyetérteni Orbán Viktor politikájával, így bizonyára az új nagykövettel sem lesz rózsás a kapcsolata. És ami a nagyobb baj, hogy ennek a korábbi kapcsolatrendszernek, amit a hétköznapi emberek csak „ezeréves lengyel-magyar barátságként” emlegetnek, egyelőre vége szakadt, és ki tudja mikorra lehet helyrehozni. Azt a lengyelek pontosan látják, hogy mi történik nálunk, csak nagyon nehezen hitték el a következményt, a legendásan jó kapcsolatok megszakadását.
Az új nagykövet, karrier diplomata. Rutinos nagykövetnek számít. 2010-től 2014-ig Magyarország oroszországi nagykövete volt, majd a Külgazdasági és Külügyminisztérium kulturális diplomáciáért felelős államtitkára lett. 2018-ban kinevezték Magyarország ukrajnai nagykövetévé, ahol 2023 májusáig „szolgált”. A Magyar Külügyi Intézet vezető kutatójából lett ismét nagykövet. Mi várható tőle ebben a helyzetben?
Ebben a helyzetben a legoptimálisabb eredménynek azt gondolom, ha nagykövetként megfelelő kapcsolatokat tud teremteni a vendéglátó ország kormányzati szereplőivel. Ha ez sikerül neki, akkor a két ország diplomáciai kapcsolatai ismét „korrekt szintre” javulnak, de jó ideig barátinak ez a kapcsolat aligha lesz nevezhető.
Egy ilyen nagykövetváltásra a „másik oldal” nem lép meg valami hasonlót?
Amikor egy országban kormányváltás történik, és az új politikai erő nézetei szembekerülnek a korábbiakéval, akkor általában a nagyköveti csapatot is újakra cserélik. Ennek van egy bevett módszere: az új nagykövetekre a külügyminiszter tesz javaslatot, amelyet valószínűleg korábban egyeztet a kormányfővel, és utána benyújtják a neveket az államfőnek, aki hivatalosan átadja a kinevezéseket. Ez a folyamat fordítva is igaz: a korábbi nagyköveteket az államfő rendeli haza. A jelenlegi lengyel belpolitikai helyzet jogosan indokolna egy sorozat váltás az ország külképviseletein. Amikor tavaly decemberben Donald Tuskék megalakították az új kormányukat, ők is erre készültek. Akkor mintegy félszáz új nagykövet kinevezésére tettek javaslatot az államfőnek. A felajánlott személyek kinevezését azonban Duda elnök nem hajlandó aláírni. A mi esetünkben erre nem is volna szükség, a jelenlegi magyarországi képviselet-vezető nem politikai kinevezett, szintén karrierdiplomata, aki korrekten, mindig az ügyek mentén foglal állást, igazi jó képességű, felkészült szakember.
