A zászlóanya
Van egy nagyon jó hírünk a Kutyák és lovak magazin olvasóinak: 2020. március 15-én Schmittné Makray Katalin 1848 keresztény, fehér és hetero magyar társaságában egy két méter széles, 1848 méter hosszú nemzeti színű zászlót lobogtat végig a budapesti Andrássy úton. El lesznek ragadtatva a Kutyák és lovak olvasói, mert erre vártak, ki tudja mióta. Már csak ez hiányzott a boldogságukhoz, életük ezzel a szimbolikus aktussal lesz teljes. Ha Schmittné naccsasszony és társai netán éneklésre vetemednének, és nem jutna eszükbe a Nélküled című nóta szövege, az Erkel-Kölcsey szerzőpáros Himnusz című dala is megteszi.
Értjük, persze, hogy értjük e forradalmi megnyilvánulás mibenlétét. Schmittné naccsasszony átment forradalmárba. Eddig is az volt, de most már mi is tudjuk. Ő maga adja tudtunkra, 1848 másik magyarral együtt, akik felvállalták a kihívást és 1848 méter hosszú zászlót lobogtatnak a heves tavaszi szélben.
A diákok, akikhez életkoruknál fogva valamivel közelebb áll a forradalom, mint Schmittné naccságához, eközben a Nemzeti alaptanterv (ismertebb nevén: Nat) ellen tüntetnek. 1848-nál jóval többen. Azon oktatási rendszer ellen vonulnak majd az utcára, amitől Petőfiéknek háborgott volna a gyomruk. Jókai például sugárban hányt volna, ha megéli, hogy Demeterke Szilárdocskák akarják belenevelni a fiatalokba az irodalmat. Vagy, teszem azt, történelem oktatás címén miként másítják meg a múltat. Hogyan hallgatják el a felnövekvő nemzedék elől, hogy voltak vesztes csaták is a magyar történelemben, megalkuvások, árulások, cserbenhagyások. Hogy Mohácsnál nem mi nyertünk, és a Muhi csatában sem jött össze a döntetlen.
Vonul majd Schmittné naccsasszony az 1848 kiválasztottal, és cipelik magukkal az 1848 méter hosszú nemzeti színű lobogót. Mely utóbbi, és ezt írjuk a zászló javára, nem tehet semmiről.
Március 15-ig már csak két hét. A Kutyák és lovak magazin olvasói addig saját lábon állva is kibírják.
