Addig senkit nem érdekel a víziközműszolgáltatás, amíg folyik a csapból a víz – ma van a víz világnapja

A kerekasztal-beszélgetésen volt, aki 30 éves felújítási tervről beszélt, volt, aki szerint 10-15 év alatt rendbe lehetne hozni a vízhálózatot, ha lenne erre kormányzati szándék. Abban az egyben megállapodtak, hogy ez utóbbi nem érzékelhető, hiszen a kormány 30 évre titkosította még azt is, hogy az árszabályozás mögött milyen koncepció van.

A társadalomnak igénye van magas színvonalú szolgáltatásra alacsony áréért

A rendezvényen Kun Csaba vízépítő mérnök, a Vízkoalíció által felkért szakértő összefoglalója alapján fogalmazták meg önkormányzati vezetők, szakemberek a véleményüket arról, hogyan kezeli az állam, illetve az önkormányzatok a víziközműveket, tud-e felelősen szolgáltatni. Kun Csaba emlékeztetett, általában Budapesten és Miskolcon van a legtöbb csőtörés, de tavaly nem Budapest vezetett, hanem Kecskemét, ahol több százzal nőtt a hibák száma. Hozzátette, nem volt felújítás a rendszerek 18,8 százalékában. Szerinte sikerült a jogszabályt a víziközműszolgáltatás fenntarthatóságát veszélyeztető szociálpolitikai jellegű, de alapvetően politikai eszközzé átalakítani. 

Jakab Kornél az Állami Számvevőszék igazgatója elmondta, az ÁSZ 2024-es jelentése szerint a mostani víziközműszolgáltatás fenntarthatatlan, szükség van a változásra, de jelen pillanatban megfelelő mennyiségű és minőségű ivóvíz mindenki számára rendelkezésre áll. Hozzátette, a jelentés végén nyolc javaslatot fogalmaztak meg, ebben benne van, hogy a vízágazat széttagolt, és ha nem ugyanabban a kézben vannak, akkor nem is tudnak holisztikus döntéseket hozni. „A víz nem szokványos kereskedelemi termék, hanem örökség, amit annak megfelelően óvni védeni és kezelni kell” – fogalmazott. Szerinte mindannyiunk felelőssége, hogy a megfelelő források biztosítva legyenek ehhez. „A források biztosítása valamennyi szereplőnek a feladata és érdeke is” – mutatott rá.

Tüttő Kata Budapest főpolgármester-helyettese elmondta, a Víz Koalícióra alapozta eddigi munkáját. Úgy fogalmazott, nem volt népszerű, de elhatározta, mindent el fog követni, hogy a vízügyeket kimozdítsa a holtpontról. „Az igazi baj, hogy a gazdasági szereplők sem fizetik meg a hálózat életben tartását még az emelt díjban sem. Budapesten 5 ezer kilométer vízvezeték van, ha száz évet nézek, ebből évente ötven kilométert kellene cserélni, csakhogy kettőezer kilométer van a műszaki élettartama végén. Ezt 30 év alatt lehetne ledolgozni, mert Budapest teherbíró képességének is van egy határa, hogy mennyi vízcsövet lehet kicserélni egy évben. Elméletben ma 0 kilométerre nyújt fedezetet a vízdíj, az elmúlt 10 év rekonstrukciói gyakorlatilag majdnem mind uniós forrásból valósultak meg. Az egész ágazatban nincs egy árva vas sem, a csövek ott vannak az önkormányzatoknál és az a sorsuk, mint az összes többi közvagyonnak.”

Tüttő Kata elmondta, ma az a főszabály, hogy Budapesten egy kilométer csőcsere ára egymilliárd forint. Évente el kellene költeni 70 milliárdot, de most 0 forint van, mert ami többletbevétel érkezik, azt az állam elvonja, és majd eldönti, mire költi az összeget, amit tőlük von el. Budapesten nem lehet úgy utat felújítani, hogy ne lenne vízcső érintettsége – tette hozzá. A főpolgármester-helyettes kiemelte, a csatornáról is beszélni kell, amelynek három ellensége van, az olaj, a nedves törlőkendő, és a kevés víz. Szerinte, amit a vízágon megspórolunk, azt kifizetjük csatornaágon, azaz érdemes több melegvizet engedni, mint utána csatornát tisztíttatani.

A rendszer életben tartása átháríthatatlan a lakosságra

„A vízszolgáltatás olyan, mint az oktatás, az egészségügy. Megfizethetőnek kell lenni, a lakossági  támogatás szintjét fenn kell tartani. Nem értek egyet az országos egységes díjjal, mert értelmezhetetlen. Van, ahol van víz, van, ahol karsztvizekből próbálunk teremteni” – fogalmazott. Tüttő Kata szerint kell egy 30 éves újjáépítési program, de nincs mérnök-szakember, és nincs szakember, aki megcsinálja, de nincs projektmenedzsment kapacitás sem, amely ezt összefogja.

Érd polgármestere, Csőzik László emlékeztetett a karácsony előtt bekövetkezett meghibásodásra, mely nemcsak komoly vízellátási problémát okozott, hanem ráirányította a figyelmet a problémára. Muszáj volt bevonni a lakosságot, hogy korlátozzák a vízfogyasztásukat, és együttműködtek – mondta a városvezető. „A dél-budai agglomerációban egyre többen ébredtek rá arra, hogy valamit kezdeni kell. Hálózatunk 10 százaléka jó, 60 százalék rossz, és az úristen pénze nem elég rá, ehhez állami szerepvállalás kell, de a lakosságnak is zsebbe kell nyúlni” – mutatott rá.

Schmidt Jenő, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy kétszer nullázódott le a víziközmű 1991-ben és 2011-ben azzal, hogy rezsicsökkentés lett és azzal, hogy a díjképzést elvették az önkormányzatoktól. „Politikai döntés született, de a valós költségek és a mondott ár közötti részt fizetni kell valakinek, és ezt egy ideig fizették az önkormányzatok, de nekik kötelező az ellátás annak ellenére, hogy a legkevesebbet tudnak beleszólni ebbe. A víziközművek 50 százaléka állami tulajdonban van, a többi önkormányzati, amikor államiba került, a sajátjaikat kisegítették jelentős pénzzel, az önkormányzatiak egy fillért sem kaptak” – emlékeztetett. Hozzátette, addig senkit nem érdekel a vízközműszolgáltatás, amíg valaki megnyitja a csapot és folyik belőle a víz, de ha eláll, akkor mindenki a polgármestert hibáztatja, miközben semmilyen ráhatása sem eszközrendszerben, sem pénzben.

Schmidt Jenő szerint az egyetlen megoldás, hogy az alkotmányban ki kell mondani, a víziközmű nem adható koncesszióba. „Ez nem profittermelő ágazat, le kell számolni az ingyenességgel, a befagyasztott díjtömeggel, hozzá kell szoktatni a lakosságot, hogy emelni kell a díjat, de abból fejlesztéseket kell generálni. 5-10-15 év alatt gyönyörűen helyre lehet hozni ezt az ágazatot, ha van 150 milliárd forint nemzeti programra évente. Tíz éven keresztül össze kell rakni egy beruházási programot” – összegezte.

Kovács Károly, Magyar Víz- és Szennyvíztechnikai Szövetség elnöke arra is emlékeztetett, hogy az infrastruktúrában lévő műszaki állapotokat azon az értéken tartják és tartották nyilván, amilyen értéken megépítették. Mint mondta, egy ötezres felmérésükből kiderült, a válaszadók 90 százaléka azt mondta, álljanak bele a rekonstrukciókba, ne tolják tovább a következő generációkra.

Miskéri László, az Alföldvíz Szakszervezet részéről hozzátette, hogy hatalmas a fluktuáció a szakembereknél, ma valaki fodrász végzettséggel is lehet csőhálózatszerelő. Szerinte a legnagyobb vesztesei ennek a politikai ámokfutásnak a munkavállakók. A rendszerváltáskor 33 jól működő cég volt, aztán szétverték és lett belőle több mint 400. A cégeknek nincs nagy bevételük, a munkabérek is lemaradtak, a jól képzett munkavállalók lépnek tovább. „Felhígult a szakma, emellett például éjfél és 4 óra között nem fizetnek a készenlétre, mert a kimutatás szerint éjfél és hajnali és hajnali 4 óra között nincs csőtörés.” Az érdekvédő szerint életpályamodellre van szükség, hogy vonzó legyen bekerülni a szakmába.

Szabó Gellért, a Magyar Faluszövetség elnöke ehhez kapcsolódva elmondta, az Alföldvíz integrációjában résztvevő települések vezetői szót emeltek, mert megállapodástervezetet kaptak és azt hitték, azon még lehet alakítani, de végül kiderült, két lehetőség van vagy aláírják vagy nem. „Kényszeredetten tudomásul vették, hogy ment a vagyon az államhoz.” Mint mondta, szerinte el kellene érni, hogy a kormány minden évben egy fix összeget biztosítson rekonstrukciókra, fejlesztésekre.

Magyar-Ábel Ágnes, a Civilek Csobánkáért egyesület részéről elmondta, azt kellene megérteni, hogy egy 20. századi vívmányunk került veszélybe. „Civil részről fontos az edukáció, meg kell értetni az emberekkel, milyen érték az, hogy folyik a csapból a víz. Az ÁSZ-jelentésben van, hogy a vízdíj befagyasztása óta 16 százalékkal nőtt az egy főre jutó fogyasztás és nem érzik az emberek, hogy a zsebükre menne.”