Ágh Attila: az Orbán-rendszer elvesztette az irányító képességét, s már fenntarthatatlan

Mennyire érintheti a magyar civil szervezeteket, hogy a Soros György által támogatott Nyílt Társadalom Alapítványok globálisan újra szervezik a munkájukat, új működési modellre állnak át, ami érinti a demokrácia, az emberi jogok és a klímaváltozás területét is? 

Erre a kérdésre három szempont szerint felelnék: mi a közvetlen hatás, mi az EU-ból érkezett közvetett hatás, és hogy a Brazíliába és Mexikóba, a globális Délre elmenő magyar pénznek mi a visszaütő hatása. Azt mindenki tudhatta előre, hogy a Soros-családban nemzedékváltás lesz, már utalások voltak rá, amikor 2018-ban Budapestről kivitték a Nyílt Társadalom Alapítványokat (OSI). Vagyis az, hogy a nemzedékváltással stratégia-váltás is történik, a magyar civil politika, részben az ellenzék, részben a Soros-környéki jól értesültek körében nem jelentett komoly meglepetést. A Nyitott Társadalom Alapítvány, ez a szervezet mintegy 90 intézménnyel állt kapcsolatban, ennyi társadalmi és civil szervezet irányába ment a támogatás, nagyrészt projekt-támogatásként. Itt egy élő, mozgó, zizegő szervezetről van szó, nem olyanról, hogy évenként egyszer szót váltunk, és akkor pályázunk, kérünk pénzt. Nem. Ez egy szorosan szőtt szövet volt, és ebből a közvélemény nagyrészt a legfontosabbat, a CEU-t látta. De a CEU-ban történt változások nem csak a magyar társadalomtól vitték messzebbre a Soros-támogatásokat, hanem egyben egy olyan európai közegbe is helyezték, amiből már megmutatkozott, hogy ez az intézmény keresi a helyét az európai struktúrában. Az az egyetemtípus, amely Magyarországon a Soros-egyetemként „kakukktojás” volt, az Nyugat-Európában normális. Itt már látszott egyfajta kontraszt, ami rögtön felveti azt a kérdést is, hogy milyen hatása van ennek Magyarországra, illetve Európára. A szoros összekapcsolódásokra azt mondjuk, az magyar ügy, hogy a projekt-támogatásai ilyen vagy olyan intézmények megszűnnek, és a magyar társadalom gyengül ezáltal. Ez mind igaz, de, ha konkrétan lebontjuk, hogy ez a számos pozitív intézmény mit kezdett a Soros-támogatással, azt megvilágíthatjuk a Transparency International (TI) által. Hiszen ez az intézmény jelezte azt az Európai Uniónak, hogy milyen korrupció folyik az Orbán-rezsimben Magyarországon. Tehát az ügyet nem lehet úgy lehatárolni, hogy az a Soros-pénz, amely bejött Magyarországra, most nem fog bejönni, és kész. Ez ugyanis megváltoztatja, jelentősen meggyengíti a viszonyunkat az Európai Unióval. Vagyis nem csak a magyar civil társadalom számára jelent ez komoly visszalépést, hanem az ellenzék rendkívül gyenge intézményi vonala, valamint az EU-ba szóló információk és a jogállamiság kérdésének a megvitatása is súlyosan károsodott. Vagyis, ez egy európai ügy is. Ugyanakkor az unió annyira föltételezi az országok szuverenitását, hogy azt mondja, természetesen minden országban megvan az az intézmény, amelyik a közbeszerzések bírálatával, a korrupció mértékével foglalkozik, vagyis a jogsértésekkel a belső intézmények is foglalkoznak. Igen, de ez az új tagállamok kivételével minden tagállamra igaz, csakhogy az új tagállamokban – vegyük csak például Lengyelországot alapul –, szó sincs ilyesmiről. Vagyis az európaiságunk bénul azzal, hogy nincs megfinanszírozva az, aminek egy normál rendszerben benne kell lennie, de, mivel mi nem vagyunk normál rendszer, ezért külső segítséggel – például a Soros Alapítvány támogatásával – tudjuk ezt az európai funkciót betölteni. Ami nálunk fontosabb, mint Ausztriában.

De hogy jön ehhez Mexikó, Brazília és a globális Dél? 

Úgy, hogy mindent, ami a világban fontos – köztük ez az ügy is –, összefügg egy háromszöggel, amit úgy hívnak, hogy hegemon háromszög. Ez a hegemon háromszög: Egyesült Államok, Európai Unió és Kína.  Érdekes kérdés, hogyan alakul Amerika és az EU viszonya például Kína kapcsán is. Ez egyáltalán nem visz távol a magyar dolgoktól, hiszen csak a napi híreket kell nézni, például az augusztus 20-i Magyarországra meghívott vendégeket. Vagyis ebben a háromszögben mi is bőven benne vagyunk. 

Mi történik most Amerikában? 

Az, hogy egyre erősebben próbálnak leválni a kínai kapcsolatokról. Nagyon erős összefonódásuk van vele, vagyis tudják azt, hogy teljesen nem lehet megszakítani a kapcsolatot, de el akarnak menni addig a határig, amíg Kínát vissza lehet szorítani. Ebben benne van az is, hogy Amerika számára nem az európai civil társadalom, az európai demokrácia a fontos, hanem az, hogyan lehet a kínaiakat visszaszorítani. Ebben pedig Latin-Amerika meg India játssza a döntő szerepet. Vagyis, amikor az ifjabb Soros, Alexander azt mondja, hogy Európából részlegesen visszavonulunk, akkor Joe Biden és Antony Blinken az, akivel együtt gondolkodik. Arra viszi az egyébként jogosan ott levő pénzt. Csak egy újfajta konfrontációra készít fel az USA és Kína között. Kína fantasztikus ütemben terjeszkedik a harmadik világban. Tehát a Soros-alapítvány átáll egyfajta európai demokrácia-támogatásból a harmadik világ, vagy ahogy mondják, a globális Dél demokráciájának támogatására a kínai terjeszkedéssel szemben. 

A Fidesz arra a hírre, hogy a Soros-Alapítvány átalakítja a működését, gyorsan kiadott egy közleményt. Ebben többek között azt írja, nem hagyják, hogy a Soros-hadsereg káoszba sodorja Magyarországot. Ez a hivatkozás annak szólt, hogy a szervezetek révén tudta meg az EU, miféle korrupció folyik itt? Egyébként pedig miféle káoszba sodorja Magyarországot a „Soros-hadsereg”?

Egyrészt a kormány nyilvánosan sír, mert Magyarországon több okból viszonylag könnyű volt egy Soros elleni propagandát vinni. Ez jól csatlakozott az általános antiszemita beállítódáshoz, aminek a puha formáit „körbetáncolták”, és az utóbbi időben fölerősödő Amerika ellenességhez is remekül passzolt, ahogy a „Nyugat alkonyához” is. Egy olcsó, könnyű megoldás volt a kormány számára, és most a kétségbeesés jelei mutatkoznak, hogy mi lesz, ha ez megszűnik, és nem lehet minden nap rá hivatkozni. Ha Sorosék részlegesen visszavonulnak, akkor kevésbé lesznek láthatók, vagyis a „sorosozás” kommunikációs eszközként leértékelődik a Fidesz számára. Ezért megpróbálnak most ráerősíteni. Azért olyan durva megfogalmazás, hogy „Soros-hadsereg” tudomásom szerint korábban még nem fordult elő a kormányzati szövegekben. Egyik oldalról próbálják az utolsó lehetőséget erre kihasználni. Másik oldalról a kormány megpróbál ebből az új helyzetből is valahogy kijönni, hiszen valamilyen értelemben ez érinti az ő törékeny, de széles körű nemzetközi kapcsolatrendszerét is. Az augusztus 20-ára meghívott vendégek listájára hivatkozom ismét: török elnök, szerb elnök, a katari emír, valamint „Magyarország politikai barátai a közép-ázsiai térségből, így Azerbajdzsánból, Üzbegisztánból, Kirgizisztánból és Türkmenisztánból, továbbá nagyon sok üzletember a világ minden tájáról, elsősorban Nyugat-Európából és Kínából” – ahogy azt megtudhattuk a hivatalos közlésből. Nagyon színes a „térkép”. De azt is megszoktuk, hogy szinte minden országnak megvan a maga saját, meglevő elmélete arról, hogy mi a demokrácia, és mi demokráciák vagyunk. Nem akarok humorizálni, élcelődött a világsajtó éppen eleget a kínai demokrácián. De ugyanez jellemzi Azrebajdzsánt és a többieket is. Ha most ebbe belesodródunk, akkor nyilvánvaló, hogy ezentúl a Soros elleni támadásra, a demokráciák értelmezésére a mi kipcsak barátaink megtűrt identitása vonalán épül ki egy sajátos demokrácia-elmélet irányába elcsúszó dolog. Ez sajnos világjelenség. Biden kétszer hívott össze demokrácia világkonferenciát, és nagyon furcsa országok bukkantak fel ott is. Ők ugyan Amerika szövetségesei, de a politológusok nagyon csóválnák a fejüket, hogy tényleg demokráciának lehet-e nevezni őket. Vagyis ez a kérdés áttevődik nemzetközi színtérre, és ez már nálunk augusztus 20-án is látható volt. Soros elment, becsapódott egy ajtó, egy globális demokrácia-vita irányába megy a dolog, ami jól passzol egy régi modellhez, a migrációval kapcsolatos dolgokhoz. Az európai vitáról az Orbán-kormány is átszáll erre.

De mi lesz az itt maradt szervezetekkel?

A helyzet az, hogy ebben a civil szférában az elsorvadás eddig nem volt olyan látványos, de évről-évre megtörtént.  Naiv optimizmussal azt remélem, amire Sorosék is hivatkoznak, hogy az EU támogatása megjelenik majd. Ebben valami igazság van, mert az EU az utóbbi időben az Európai Parlamenttel párhuzamosan civil parlamenteket szervez uniós szinten. Azokon a civil társadalom szereplőinek meghallgatása, támogatása folyik. Ezt úgy hívják, hogy „szociális állampolgárság irányába való átmenet”. Jó, ha Magyarországon is megtanuljuk ezt a kifejezést, vagyis, hogy az állampolgárság nem csak egy jogi, nem csak egy politikai állampolgárság, hanem egy szociális állampolgárság is. Tehát, ebbe az irányba megy az unió, de, hogy ezt mennyire lehet készpénzre váltani 2023-ban, 2024-ben, az egy nagyon komoly kérdés.

Annál is inkább az, hisz Orbán megint hátra dőlhet, mert gyakorlatilag ismét kiesik egy ellenőrzési pont a kormány fölül, amely azt hiszi magáról, hogy az égegyadta világon mindent megtehet, és meg is tesz…

Ezzel abszolút nem értek egyet. Az augusztus 20-i állapot az volt, hogy a kormány teljesen elvesztette az irányító képességét a magyar gazdasággal kapcsolatban, és képtelen reagálni ennek a társadalmi következményeire is. Jelen pillanatban egy olyan nyílt óceánon hánykolódó hajóra emlékeztet az ország, amelynek eltört a kormánylapátja, és nem lehet irányítani. Az, amit itt Orbán aranykorként megálmodott, az egy éves recesszióval, a külső eladósodással, és a NER-es cégeken belül megkezdődött marakodással véget ért. Ebből ugyan semmi „paradicsomi állapot” nem következik, de az Orbán-rendszer súlyos válsága fogja megterhelni a következő másfél-két évet. Azt, hogy az irányítási képességüket elvesztették, már minden közgazdász tudja. 

Magyarul, a Fidesz rossz gazdaságpolitikájának köszönhetjük majd azt, hogy Magyarországon megmenekül a demokrácia? 

Talán már középtávon is, de hosszabb távon igen. Ha egy ember nagyon beteg, akkor nem kenegetni kell, hanem meg kell operálni. Az operálás egy nagyon kínos időszak, de túl kell esni rajta. A magyar társadalomnak sajnos sokat kell még szenvednie ahhoz, hogy itt érdemi változás legyen, de ez megkerülhetetlen, mert ez a rendszer már elérkezett valamiféle bomlási állapotba. Amiből nem az következik, hogy holnap megbukik, és valamiféle tökéletes állapot jön létre, hanem az, hogy jelen formájában fenntarthatatlan.