Akárhogyan is nézzük, Magyarország az egyik legkorruptabb

Az OLAF napokban közzétett éves jelentéséből a többi között megtudhatjuk, hogy a hivatal tavaly 181 vizsgálatot zárt le és 254 ajánlást intézett az érintett nemzeti és uniós hatóságokhoz. Emellett 485 millió euró uniós költségvetési forrás visszafizettetésére tett ajánlást és 223 új vizsgálatot indított. Tipikusnak mondja a többi között a magyar fülekben is ismerősen csengő fogalmakat: az  összejátszást és manipulációt a közbeszerzés terén, valamint a környezetkárosító csalásokat. 

Ami konkrétan a magyar ügyeket érinti, mint a Euronews a jelentésből készített összesítésében közzétette: 2015-2019 között a Magyarországon felhasznált felzárkóztatási és agrártámogatások 3,93 százalékát tette ki az OLAF által 43 vizsgált eset alapján javasolt pénzügyi büntetés. Ez több, mint tízszerese a 0,34 százalékos uniós átlagnak és toronymagasan a legmagasabb aránynak számít az összes tagállam között. Az amúgy sokszor a legkorruptabbnak nevezett Romániában és Bulgáriában is csak 0,35, illetve 0,33 százalékos volt ez az arány. Magyarország egyébként már a megelőző két évben is listavezető volt, hasonló aránnyal. 

Százmilliárdokat fizettünk már vissza

A Portfolio emlékeztet arra, hogy amikor az OLAF valamely ügyben problémát észlel, akkor jellemzően 5, 10, 25, vagy 100 százalékos visszafizetési javaslatot tesz, fogalmaz meg az Európai Bizottságnak, amit az vagy megfogad, vagy nem és elkezd egyezkedni a tagállammal. Így történt ez az elmúlt években Magyarországgal kapcsolatban is: végül tavaly nyáron megszületett az alku, amely a portál információi szerint, mintegy 400-420 milliárd forintnyi pénzügyi büntetés vállalását jelentette a magyar kormány részéről. (Bár a szabálytalan pénzfelhasználással érintett projektektől elvették a pénzt, de más projektekbe be lehetett forgatni, ugyanakkor ez ennyi többlet költségvetési kiadást jelentett, mivel a szabálytalan projektek mögé magyar költségvetési pénzt kellett tenni.)

Tényleg csak egy nagy korrupció?

Az OLAF igazgatója, Ville Itälä a Euronewsnak nyilatkozva azt mondta, hogy volt egy nagy, „nagyon különleges” ügy, amiatt ilyen kiugró ez az arány. Nem nehéz kitalálni, hogy az a 4-es metró beruházása. Rögvest bele is kapaszkodott a kormányzó párt. „A 3,93 százalékos arányszám a 4-es metró beruházás és más, 2010 előtti, de csak az elmúlt években feltárt súlyos korrupciós ügyek miatt szerepel” – áll a Fidesz-KDNP EP-képviselői csoportja által megfogalmazott, az MTI-ben közzétett véleményben, „egyértelműen és kizárólag a szocialista-liberális kormányt és fővárosi vezetést terheli a felelősség”.

Hol van az igazság? – kérdeztük a szakértőtől. „Ez a magas visszafizetési arányszám nem újkeletű, mintegy négy éve ez az átlagunk, s valóban az OLAF történetének is a legnagyobb visszafizetésre javasolt ügye, a 4-es beruházása dobta meg” – mutatott rá Nagy Gabriella, hangsúlyozva azonban, hogy korántsem csak 2010 előtti ügyekről van szó, azután is voltak konkrét, a felelősséget felvető ügyek. 

A Transparency International szakértője elmagyarázta, hogy ez amúgy is csak a jéghegy csúcsa, mivel az OLAF évi 200-300 ügyet vizsgál csupán. Miközben 2007 és 2013 között nálunk több mint 60 ezer uniós projekt valósult meg, az OLAF évi 10-15 ügyet vizsgált. Ez persze minden országra vonatkozik, ennyiben tehát ugyan nem a valóságot tükrözi a jelentés, de a tendenciát feltétlenül – mondta.

A helyi nyomozó hatóságok szerepe

Nagy Gabriella egy másik olyan megközelítésre is felhívta  figyelmet, amely szintén nem a mai valóságot tükrözi. A csalás elleni hivatal 2012 óta publikálja ezeket a statisztikáit, s „ha onnan nézzük, akkor bizony Magyarország mindig ott volt az első három olyan ország között, amelyek ellen a legtöbb vizsgálat indult”. Egy éve még vezettük a listát, ezúttal visszacsúsztunk a hatodik helyre. 

Tavaly összesen öt ügyet vizsgáltak, s csak kettőt  találtak megalapozottnak – ez azonban nem tükrözi a valóságot” – húzta alá a szakértő, rámutatva, olyan tényezők befolyásolják azt, hogy hány vizsgálatot indít egy országban az adott évben a hivatal, mint hogy hány bejelentést kap (akár magánszemélyektől). Eddig minden évben közzétették ennek is a statisztikáját, az idén nem, így nem tudjuk, hány magyar érintettségű bejelentést kaptak összesen. „Csak találgatni lehet, s nem lehet megállapítani, hogy azért indult ilyen kevés vizsgálat, mert kevés volt a használható bejelentés, de az is lehet, hogy az inkább a határokon átnyúló ügyekre koncentráló OLAF abból indul ki, hogy azokban az ügyekben, amelyek a határokon belül valósultak meg, a magyar hatóságoknak kell nyomozniuk” – fejtette ki. 

Az ügyészség elfekteti az ügyeket

„Ami fontos: több éve folyamatosan 18-20 olyan ügy van a magyar ügyészség előtt, amelyeket az OLAF adott át, s amiben a magyar hatóságok nem intézkedtek” – mutatott rá egy érdekes tényre Nagy Gabriella. „Sem vádelemelés nincs ezekben, s le sem zárták őket, azaz fektetik azokat” – mutatott rá, hozzátéve: valami javulás azért volt ebben, mert az előző években 1-2-3 ügyben már megtörtént vádemelés”. 

Hogy mely ügyekről van szó, arról persze nem tudunk, mert csak ritkán értesülhet ezekről a közvélemény – emlékeztetett. Azt tudjuk, mert nyilvánosságra került, hogy az Orbán-vő Tiborcz Istvánhoz köthető  Elios ügyében lezárták a nyomozást. Mint emlékezetes, ezeket a beruházásokat uniós forrásból, utófinanszírozással tervezték megvalósítani az érintett önkormányzatok, a vonatkozó pályázatokat is ennek megfelelően írták ki, majd az EU-val történő elszámolás pillanatában, a kormány úgy döntött, hogy mégsem tart igényt az uniós pénzre.

Látens a korrupció Magyarországon

Reális-e a kép, amit az OLAF-jelentést tükröz a magyar korrupciós helyzetről? – merül fel a kérdés. „Nehéz mennyiségileg meghatározni a korrupciót, nagyon sok a látens ügy, az azonban biztos, hogy Magyarország az unióban a rosszabb tagállamok között van a korrupciót illetően” – fejtegette a Transparency International szakértője. Mint emlékeztetett rá: Romániában például – minden probléma ellenére, több, a korrupció leküzdésének célját szolgáló intézkedést hoztak (akárhogyan is működnek a gyakorlatban ezek); Bulgáriában pedig amikor pár éve sok, a statisztikákat rontó OLAF-vizsgálat volt, maguk kérték hivatalosan ezeket a csatlakozás előtti uniós források felhasználása területén. 

„Lehet tehát azt mondani, hogy Romániában vagy Bulgáriában látványosabban van jelen a korrupció, de erre mondhatjuk, hogy ott tisztulási folyamat kezdődött” – vélekedett.

Hozzátette azt is, hogy Magyarországon a látencia éppen amiatt nagy, mert nem biztos, hogy akár a rendőrség, akár az ügyészség nyomoz ilyen ügyekben. Amiről értesül a közvélemény, azok az ügyek, amelyeket az újságírók túrnak ki. „Nálunk azzal takaródznak, hogy néhány embert – így Mengyi Rolandot, Boldog Istvánt vagy Simonka Györgyöt – beáldoznak, de igazán nagy ügyekhez és kényes szereplőkhöz – Tiborcz Istvánhoz vagy Mészáros Lőrinchez – nem nyúlnak” – szögezte le Nagy Gabriella.