Elios-botrány: vajon jöhetnek-e még jogi lépések?
„Magyarországon valamiért – az okok megfejtését bízzuk az olvasóra – az Elioshoz hasonló ügyek elsikkadnak és vádemelésre nem kerül sor” – szögezte le Magyar György ügyvéd, akit azzal kerestünk meg, hogy milyen jogi lépések lehetségesek még Elios-ügyben, azután, hogy a magyar hatóságok nem indítottak eljárást, s végül nem nyújtják be a számlákat sem Brüsszelnek, ellehetetlenítve ezzel az esetleges OLAF szerepvállalását. Magyar szerint „a fő baj az, hogy úgy tűnik, az oknyomozó újságírók elhivatottabban és lelkiismeretesebben igyekeznek feltárni az igazságot, az ilyen és hasonló ügyek hátterét, mint azok a hatóságok, amelyeknek törvényi kötelezettsége lenne a jogállami működés biztosítása”. Ez is mutatja, mennyire fontos lenne Magyarország csatlakozása az Európai Ügyészséghez.
„Érdemes elgondolkozni azon, hogy a román korrupcióellenes ügyészség főügyészeként Laura Codruta Kövesi eséllyel pályázik az európai főügyészi posztra. Keleti szomszédunk jogi kultúra területén ilyen mértékben túllépett rajtunk, pedig komoly lemaradásban volt, nemhogy csatlakozott az európai ügyészséghez, de lehetséges, hogy annak első vezető tisztségviselőjét is ő adja” – összegezte a magyarországi helyzetet Magyar György, emlékeztetve arra, hogy Magyarország, a jelenlegi kormányzati szándék hiányában nem csatlakozik az ügyészséghez, amely az olyan „finoman fogalmazva pazarló és felelőtlen, visszaélést sejtető forrásfelhasználások” megelőzésére és felderítésére hivatott az Európai Ügyészség, mint amilyen az Elios-ügy. Ebben a magyar nyomozó hatóságok eljárást végül nem indítottak és vélhetően a jövőben sem fognak – tette hozzá.
A magyar költségvetés pedig úgy tűnik végérvényesen viseli az olyan „fejlesztések” költségeit, amelyeket eredetileg uniós forrásból kívántak finanszírozni és amelyekről – a lakossági panaszok tükrében – kijelenthető, nem alkalmasak a szándékolt cél megvalósítására, vagyis a közvilágítás fejlesztésére, modernizálására.
Magyar szerint az is érdekes körülmény, hogy eredetileg ezeket a beruházásokat uniós forrásból, utófinanszírozással tervezték megvalósítani az érintett önkormányzatok, a vonatkozó pályázatokat is ennek megfelelően írták ki, majd az EU-val történő elszámolás pillanatában a kormány úgy döntött, hogy mégsem tart igényt az uniós pénzre.
„A pályázatok elbírálásakor, a nyertes kiválasztásakor, a kivitelezési munkálatok megkezdésekor, az elvégzett munka átadás-átvételekor a beruházások minden résztvevője – megrendelő és kivitelező is – abban a tudatban volt, hogy a fejlesztés uniós forrásból fog megvalósulni, ezen a kormány későbbi döntése nem változtat, így továbbra is felmerülhet a szándékos tévedésbe ejtés gyanúja” – fejtette ki.
Megkérdeztük tőle azt is, hogy megvalósult-e a bűnpártolás vagy más hivatali visszaélés a kedvezményezett önkormányzatok, illetve a megbundázott pályázatokról a Tiborcz-cég számára kedvezően döntő Miniszterelnökség részéről – ahogy egyébként Jávor Benedek párbeszédes uniós képviselőnek a Központi Nyomozó Főügyészségnél érdekes módon elveszett feljelentésében áll. Magyar a hatályos paragrafusokat felsorolva leszögezte: mind újságírói, mind politikusi oldalról feleslegesnek tartja a Btk. különböző törvényi tényállásainak citálását, hiszen egy alapos és minden körülményre kiterjedő rendőrségi-ügyészségi nyomozás deríthetné csak fel, hogy pontosan milyen bűncselekmények valósulhattak meg.
Emlékeztetett arra, hogy az ügyben született oknyomozó újságcikkek alapján annyit tudni, hogy az érintett cég úgy nyert el pályázatokat, hogy azok eleve olyan követelményrendszert állítottak fel, amelynek kizárólag ez az egy cég tudott csak megfelelni a hazai piacon, ráadásul a pályázataiban részben nem valós adatokat közölt.
További gyanús körülmény, hogy a pályázat nyertese valószínűleg szándékoltan ugyanazt a pályázati anyagot nyújtotta be minden pályázatot hirdető város esetében. „Egy körültekintő pályázati elbírálás során mindezekre fény kellett volna, hogy derüljön, megakasztva ezzel a pályázati és kifizetési folyamatot” – szögezte le, hozzátéve: ez nem történt meg, a pénzeket kifizették, a fejlesztések pedig csak nevükben jelentenek fejlődést, valódi korszerűsítés nem történt, hiszen a lakosság köréből számtalan panasz érkezett, ráadásul a napokban még egy halálos baleset is bekövetkezett, vélhetően a nem megfelelő közvilágítás miatt. „Mindez a nyomozó hatóságok szerint semmilyen problémát nem vet fel és bűncselekmény elkövetésének gyanúja sem merül fel…”
Arról is beszélt, hogy az ügyben a pályázó magatartása mellett érdekes a pályázatok kiíróinak és elbírálóinak, valamint az elkészült munkák átvevőinek cselekvősége és felelőssége, de ezt csak egy megfelelő eljárásban lehetne érdemben vizsgálni.
Az Elios-ügy az elmúlt napokban azonban vett még egy csavart: a Központi Nyomozó Főügyészségnél eltűnt Jávor Benedek feljelentése. Lehetséges-e ilyen egyáltalán – kérdeztük Magyar Györgytől, aki szerint az elvi lehetőség fennáll, ahol emberek dolgoznak, ott hiba is előfordulhat. De egy ilyen szervezet esetében egy ilyen eset a társadalmi közbizalom megingatására alkalmas spekulációknak is teret enged. Rossz vért szül, ha a jogállami működés biztosítására hivatott szerv a saját működése során hibázik.
Ügyviteli és iratkezelési szabályokat is sértett, aki a feljelentést elveszítette, ezért munkavállalói felelősséggel tartozik. Hatványozottan igaz ez arra az esetre, ha az „elveszítés” mögött valamilyen szándékosság is meghúzódik. Egyéb jogi lépés ebben nem indokolt, a feljelentést elő kell terjeszteni ismételten és be kell adni újra, elektronikus úton, az úgynevezett hivatali kapun keresztül is, azt nehezebb elveszíteni. „Nekünk, ügyvédeknek jó tippet adna, ha azzal védhetnénk gyanúsított ügyfeleinket, hogy elveszett a feljelentés, így nincs is mit vizsgálni, mintha ez a bűncselekmény gyanúját is megszüntetné. Beléphetne a klasszikus hatósági megnyilvánulás: ’nincs itt semmi látnivaló, tessék továbbmenni’” – tette hozzá nem kis iróniával az ügyvéd.
