Aki a hatalomra pályázik, kénytelen középre igazodni
Az európai választás után a '30-as éveket emlegeti a sajtó, de attól az EU fényévekre van – állítja Josef Joffe neves német újságíró, aki tanított a Harvardon, a Stanfordon és a Johns Hopkins Egyetemen is.
Úgy látja: Marine Le Pen és Giorgia Meloni pártja is csak azért tudott javítani korábbi eredményén, mert középre igazodott. És aki a hatalmat akarja, annak meg kell szelídülnie.
Vagyis szó sincs arról, hogy a kontinens visszatérne Hitlerhez, Mussolinihez, a spanyol osztrák, lengyel és magyar fasisztákhoz. Tartja magát a politikai közép, bár azért vannak tektonikus mozgások, de földrengésről nem lehet beszélni. Ahhoz pedig nagy fantázia kell, hogy a mostani helyzetet összetévesszék 1932-vel, a háború előtti Németország utolsó szabad választásával.
Mert igaz – mutat rá a Neue Zürcher Zeitung –, hogy a szélsőjobb valamelyest feljött, a baloldaliak és a zöldek viszont hátrébb szorultak. De a legjobb hír az, hogy a magyar és a lengyel kemény jobb visszaesett. Emellett tény, hogy a legtöbb voksot saját országában a Nemzeti Tömörülés, illetve az Olaszország Fivérei zsákolta be, de csupán azért, mert középre húzódik. Annak idején az igazi fasiszták mindkét pártelnököt lágerbe zárták volna.
A képet viszont alaposan megzavarja, hogy a radikalizálódó AfD öttel gyarapította mandátumai számát. A zöldek és a szociáldemokraták viszont megkapták a magukét, a közép ellenállása omladozik. Túlzásokba mégsem szabad esni, mert az AfD igencsak messze van a kormányzati pozíciótól.
A tanulság: az emberek nem sokra becsülik a woke-ságot, és azt a klímapolitikát sem, amely felhajtja a lakások és az élelmiszerek árát, el akarja venni a kedvet az autótól. De azért a '30-as évekről nem lehet beszélni. A kezdeményezés Amerikához kerül, a rémuralom Kínában, illetve Oroszországban honos.
Viszont lejárt a patkányfogók kora, a közép gyakorolja a hatalmat. Aki a hatalomra pályázik, annak meg kell hajolnia, Mint Le Pennek és Meloninak.
