Alföldi Róbert: Ez egy fontos, fejbekólintós kiállítás

Feketén-fehéren – ezt a címet adták a kiállításnak annak megálmodói és megalkotói: László Ágnes, újságíró, kommunikációs szakember, Szalay Zoltán felesége, Alföldi Róbert és Kincses Károly, muzeológus, fotótörténész.

Huszonöt, zömmel a hatvanas, hetvenes években készült fotó kapott helyet a falakon, köztük számos, már ikonikussá vált, dokumentumértékű riport- és zsánerképek, amelyek a magyar társadalomábrázolás, politika- és kultúrtörténet, valamint a magyar fotográfiatörténet számára is nélkülözhetetlenek.

Nem véletlenül mondta megnyitó beszédében Alföldi Róbert, hogy „a képek zavarba ejtőek, mert minden igazi valóság zavarba ejtő...olyanok, mint a felkiáltójelek...ha akarom dokumentarista fotók...de ha ránéztünk volna, ha ránézünk, akkor talán van még remény, hogy talán nem lépünk ugyanazokba a helyzetekbe, amelyeket ezeken a fotókon lehet látni”.

És valóban, a képeken megjelenik a régmúlt május elseje hangulata; ha akarom részeg, ha akarom elesett nő és az őt övező közöny; a melósok kemény életének pillanatai; vagy éppen Szalay Zoltán egyik legikonikusabb fotóján, a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének budapesti ülésén a magányos Kádár János; a berlini Marx-Engels-szoborpárosra írt graffiti; a régmúlt balatoni nyarak idillje.

A kiállítás a két éve elhunyt fotográfus előtt tiszteleg, anyagát Alföldi Róbert válogatta a 2004 májusában megjelent – Magyarország európai uniós csatlakozására időzített – Ilyenek voltunk, Magyarország elmúlt ötven éve című, magyar, angol, német nyelvű – albuma anyagából. Annak előszavában Göncz Árpád azt írta „...a fényképezőgép lencséje nem hazudik. Objektív. Embereket idéz. És színhelyeket. Az életünket – közös életünket ...csak visszaadja, amit az életünkből fél évszázad alatt mi magunk megalkottunk. Amit felépítettünk. Amit elszegényíthettünk. Amit gazdagíthattunk. Mi magunk.”

Alföldi Róbert is hasonló gondolatokat fogalmazott meg a megnyitón, amikor rámutatott: „biztos ma is van olyan pillanat, amikor a mi vezetőnk egyedül van, s amikor vonulunk, bár tény, nem az van kiírva, hogy éljen május elseje és nem lufikat viszünk magunkkal”. Arról is beszélt, hogy miért tartja nagyon fontosnak a kiállítást: „mert muszáj ránéznünk saját magunkra, muszáj látni, hogy kik vagyunk és kik voltunk, s hogy amik vagyunk, az abból van, amik voltunk. S ha azt gondoljuk, hogy máshogy voltunk, akkor kitöröljük saját magunkat a valóságból... ha igazán ránéztünk volna kicsit korábban ezekre a képekre, talán nem itt tartanánk”.

Szalay Zoltán, az ősmester

A Pulitzer-emlékdíjas és Táncsics Mihály-díjas fotográfus, a magyar sajtófotográfia kiemelkedő személyisége, a Magyar Sajtófotó Kiállítások elindítója, szellemi atyja és 30 éven át a rendezője két éve,  2017. február 14-én, 82 évesen hunyt el. Sokszínű tematika jellemezte a munkásságát, amely az ’50-es években kezdődött igazolványképek készítésével. A későbbiekben országos lapok és hetilapok munkatársa, rovatvezetője, képszerkesztője volt és fotós generációk nevelkedtek fel a keze alatt.

Alföldi Róbert Szalay Zoltán alkotói hozzáállását úgy jellemezte, mint amely egy nagyon erős belső döntés következménye. Képeiről lehet ugyan azt mondani, hogy csak olyan képek, amelyek a valóságról születtek, de Szalay Zoltán képei, élete utolsó pillanatáig nagyon elegánsan, nagyon művelten, nagyon értelmesen és a művész háttérbe húzódásával,  felkiáltójelként készültek, úgy fókuszálva a valóságra, annak egy darabkájára, hogy abból okuljunk. Ez egy alkotói döntés, a művész belső döntése, mert számára ez a fontos, s nem az, hogy vele mi történik, hogy ő előtérbe kerüljön. „Ősmester volt, nagyon fontos alkotója ennek a típusú fotográfiának” – szögezte le Alföldi a kiállítás megnyitóján.

A kiállítás 2019. február 25. és április 30. között látogatható ingyenesen az Átrium Galériában.