Alkalmatlanság, koncepciótlanság, szervezetlenség, kapkodás – ezért (is) sok a halottunk

„Amire azonban elsősorban figyelnünk kell, az a járvány második hulláma idején nem a megbetegedések száma, hanem elsősorban a halálozások száma” – vajon van még, aki emlékszik Orbán Viktor eme – egy szeptember 12-i interjújában elhangzott – kijelentésére? A kormányfő biztosan nem, vagy ha igen, akkor is csak a rémálmaiban jön az elő, elképzelve, ahogy számon kérik rajta a magyar életek védelmének az elmulasztását.

Merthogy tényleg van mit számon kérni rajta. Ugyanis (március 28-i adatok szerint) a világon a negyedik legrosszabb Covid-halálozási arányt Magyarországon regisztrálták. A nemzetközi statisztika szerint ráadásul két olyan ország/térség is megelőz minket, amelyeket – méretük, lakosságuk számát tekintve – összehasonlítani velünk képtelenség. A Coviddal összefüggő halálok/egymillió lakos mutatóban a sorrend a következő:

Gibraltár – 2791

San Marino – 2472

Csehország – 2445

Magyarország – 2119

Szomorú módon, azonban nálunk folyamatosan romlik a helyzet, amit az is mutat, hogy másfél hónapja még „csak” a 10. helyet foglaltuk el a rangsorban. Ezt figyelembe véve, egyedül a csehek állnak rosszabbul nálunk...egyelőre legalábbis.

Vajon mi lehet ennek a tragikus helyezésnek az oka? Miért ilyen magas a magyar halálozási arány? A kérdések megválaszolására szakértőket kértünk.

Komáromi Zoltán (háziorvos): így nem lehet járványt kezelni

„A járvány kezdete óta gyakorlatilag improvizál az állam. Nagyon keveset és későn szűrünk, s nincs, aki a kontaktus-kutatást korai stádiumban elvégezze. Ezáltal egy megfertőzött beteg sokkal többnek tudja átadni a vírust, mintha a szűrést a gyanú felmerülése után 12 órán belül elvégeznék, majd az eredmény hat órán belül meglenne, és így a fertőzött 24 órán belül karanténba kerülne. Ha legalább most beállnánk a 6-12 órán belüli szűrésre, s elkezdenénk napi negyvenezer embert tesztelni, akkor le lehetne lassítani a járványt, s csökkenne a kórházakon is a nyomás.

Emellett az ellátórendszerünk nincs felkészülve egy ilyen járványra. A városi kórházak fertőző osztályait évekkel ezelőtt bezárták. A kórházi struktúra jelenleg nem alkalmas arra, hogy eleget tegyen a hirtelen megnőtt igényeknek anélkül, hogy engedni kellene a szakmai színvonalból.

Harmadrészt ki kell emelni az egészségügyi dolgozók számának problematikáját. Az elmúlt 15 év személyzeti politikájának betudhatóan, már eleve kevés volt az ember: hiányzott a nyugaton munkát vállalt néhány ezer orvos és tízezer nővér. Az egészségügy dolgozóinak hiányzó társadalmi megbecsülése is kontraszelektál, ráadásul a humánerőforrás-problémákat a kormány nem úgy oldja meg, ahogy szakmailag indokolt lenne (például a covidos és nem-covidos betegek szétválasztása). S persze borzasztóan hiányzik az ellátórendszerből az az 5500 szakdolgozó, aki a kormány fatális intézkedése következtében márciustól elhagyta a pályát (ezt szerintem négy-öt év múlva elrettentésként fogják tanítani az egyetemeken). Mindezek következtében ma 1500-nál több ember van lélegeztetőgépen, miközben csak ezerre tudunk gyakorlott és szakképzett orvost és ápolót biztosítani. A szükség és a lehetőség iszonyatosan egymás ellen dolgozik Az önkéntesek és a medikusok szerepe olyan helyzetet eredményez, mint amikor a pilóta meghal, s valaki beül és minimális pilótai gyakorlattal, irányítói utasításokat követve leteszi a repülőgépet.

Azt pedig kifejezetten szörnyű hallani, amikor az országot vezető Orbán Viktor arról beszél, hogy a vírus diktál. Olyan állapotot soha nem szabad elérni, hogy nem szakszerű tervek alapján folyjon egy járvány felszámolása, hogy improvizáljon a kórház, a beteg, a háziorvos. Így nem lehet járványt kezelni!”

Kunetz Zsombor (sürgősségi szakorvos): alkalmatlanság, koncepciótlanság, kapkodás

„A legnagyobb részben a járványkezelés irányítására való teljes alkalmatlanság, a teljes hozzá nem értés az oka a magas halálozási aránynak. Ebből fakadóan, teljes a koncepciótlanság, nagy a szervezetlenség, a kapkodás, ami párosul egy csernobili kommunikációval. Ez szerintem nem fogható a kórházak állapotára sem, hiszen – kérdem én – a romániai vagy akár a bulgáriai kórházak talán jobbak a magyarnál? Nem, de valahogy a mutatóik mégis jobbak. Persze vannak még további fontos tényezők, például a kórházak állapota. De ezek mind jóval kisebb arányban okozhatják a magas halálozási arányt, hiszen másutt is van rossz állapotú egészségügy, akár az összeomlás szélén álló. Hozzájárul a rossz adatokhoz, de nem olyan mértékben, amennyire meghatározza a jelenséget a kormány alkalmatlansága a járványkezelés irányítására.”

Forrás: Our World in Data

Megj.: elhunytak száma/egymillió lakos

Pusztai Erzsébet (volt egészségügyi államtitkár): túlterhelt egészségügy

„Biztosan van szerepe a magas halálozási arányban a lakosság rossz általános egészségi állapotának. Hiszen tudjuk, hogy ahol krónikus betegségek vannak, ott súlyosabban tud megjelenni a Covid. Másrészt hiányzik a széles körű, kiterjedt tesztelés. Sokkal hamarabb meg lehetne kezdeni a fertőzöttek kezelését, ha az emberek – ahogy Ausztriában – mindjárt a panaszok megjelenésekor el tudnák érni a tesztelést, s akár az öntesztelés lehetősége is nyitva állna a számukra. A magas halálozási arány miatt a kórházak túlterheltsége is okolható. Nem az infrastruktúráról beszélek, hanem arról, hogy még az adott infrastruktúrára is kevés a szakértő személyzet.”

Kökény Mihály (volt egészségügyi miniszter): követhetetlen az eljárási rend

„A magyar lakosság egészsége, egészségi állapota közismerten rossz, életesélyekben éppen úgy messze elmaradunk ez EU-átlagtól, mint a krónikus betegségeket illetően; arányaiban nálunk nagyon sok a túlsúlyos és a cukorbeteg, s a magas vérnyomással küszködő ember. A másik okot abban keresem, hogy bár már a járvány harmadik hullámánál tartunk, hihetetlen módon kidolgozatlan és még a szakma számára is nagyon nehezen követhető a Covid-gyanú esetén alkalmazandó eljárási rend. A túlterhelt háziorvosok sokszor – érthető módon – elérhetetlenek, s az oltás, és oltásszervezés mellett kevés idejük marad arra, hogy gyanú esetén tudjanak lépni. A fertőzöttek késve kerülnek kórházba, azért is, mert a betegek félnek a  kórházaktól, ráadásul nincs elég tájékoztatás arról, hogy mire kell figyelni. Egy harmadik okot is említenék: az egészségügyi intézményeknél alapvető gond a létszámhiány. Hiába lehet több ágyat felszabadítani, hiába a lélegeztetőgépek, ha nincs elég szakember. Segíthetnek persze az orvostanhallgatók, az önkéntesek az ápolói feladatok ellátásban, de a lélegeztetőgépekhez szakképzett orvos és szakasszisztens szükséges. Egyre több beteg jut rájuk, ami szintén rontja az életkilátásokat.”