Amikor a gyermekeink kiáltanak, igenis a Föld dübörög!

Egy 15 éves diáklány, Zsuzsi mesélte el, hogy mi volt számára érdekes abból a tüntetésből, amit az EDF és a Tanítanék szervezésében pénteken tartottak a diákok, pedagógusok, szülők, amíg a parlamentben folyt a státusztörvény maratoni vitája. Neki nagyon tetszett, hogy szokás szerint elénekelték a Grundot a Pál utcai fiúkból. Tetszett neki, hogy az egyik felszólaló azt mondta, hogy a rendőrökkel együtt kell működni, meg kell köszönni a munkájukat, mert ők is parancsot teljesítenek. Meg kell köszönni a munkáját azoknak, akik normálisan teszik ezt, aztán a szívükre tett kézzel a rendőrök felé fordulva elénekelték nekik a Szózat első versszakát. A legjobban azonban Pankotai Lili felszólalása tetszett neki, mert Karinthy Frigyes Előszó című versének első sorával kezdte a felszólalását: „nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek”, és hozzátette a József Attila idézetet: „nem én kiáltok, a Föld dübörög.”

Vagyis az a felszólalás, amit a kormánysajtó megint igyekezett úgy beállítani, hogy ocsmány trágárkodás volt. Igen, volt benne olyan: „anyám szerint néha a széllel szemben hugyozok. De tudod, mit, ember? Ez felmelegít. Mert, hát a közvéleményt is csak olyan méreggel lehet etetni, ami ízlik neki. Milyen kár, hogy nálunk hozzávetőleg minden harmadik magyar gyűlöletet reggelizik. Áldom az eget, hogy nekem a fotelforradalmárság kimerül a huszárruhában fotelon pózoló Kiszel Tünde 18-as szoftpornós naptár fotozósánál.” Természetesen az egyik igencsak hű kormánylap igyekezett is összeszedni a trágár szavakat, és azt igen szemérmesen kipontozással adta hírül az olvasóinak: „a slam poetrynek nevezett valamiben sürű b.ssza meg közepette azt is mondta, hogy „a lopás helyett a sz.pás maradt”, valamint „ezt kívánta a k.rva kormányérdek”. Azt persze, már elfelejtették hozzáírni, hogy ezek a „csúnya szavak” pontosan miért, és hogyan hangoztak el Pankotai Lili szájából. „Nem mondhatom el senkinek, amit majd elmondok mindenkinek, hogy nekem is van félnivalóm, hogy érte én is letenném a mikrofont, hadd lepje be a penész, hogy a fél ország helyett gyerekek üvöltik az utcán, amitől te félsz, hogy csessze meg a kurva korrupt kordonkormány, meg csessze meg, hogy káromkodom” – mondta a diáklány. Aki értő fülekkel hallgatta, az kihallotta és megértette belőle ennek a lánynak, ennek a generációnak a bánatát, az elkeseredését. 

S azoknak, akik párthűségből, szolgalelkűségből, vagy jó pénzért gyalázzák ezt a fiatal lányt, akik a trágárságot vetik a szemére, de azt meg sem hallják, amit mond, álljon itt az a köszönőlevél, amit szintén ő írt azoknak, akik pár óra alatt összedobták azt a 250 ezer forintot, amit „gyülekezési joggal való visszaélés” szabálysértésért róttak ki rá.

„Köszönet

Elképesztő érezni azt, hogy ilyen sokan értékelitek azt, amit csinálunk, és ennyien támogattok minket. A számomra kiszabott 250 000 forintos büntetésre egy óra alatt dobtátok össze az összeget. Nagyon köszönöm mindenkinek. 

Nem félek, és szeretnék mindenkinek példát mutatni, hogy nem szabad félni, mert a hatalom, mint minden diktatúra, a megfélemlítésre épít, és ezzel hűti le a fellángolásokat, az aktivizmust, az érdekérvényesítést, de ez csak addig működik, míg meg lehet osztani az embereket. A rendszer mi magunk vagyunk, a rendszer addig megy el, ameddig az emberek hagyják, amit mi megengedünk nekik. Tömegeknek kell megérteni azt, hogy nincs én ügyem meg te ügyed, csak ügy van. Nincs olyan, hogy engem nem érint az oktatás, vagy az egészségügy, vagy a szociális ellátás, vagy a gyári dolgozók helyzete. Az élet az egy egység, és nekünk egységet kell létrehozni, mindegy, milyen politikai hatalom van épp. Olyan nincsen, hogy az Alföldön aszály van, és ez a gazdákat érinti, mert a zöldség ára mindenkit fog érinteni, az életben minden mindenre hat, és minden a körforgás része. Óriási felelősségünk van abban, hogy ezt mindenki megértse. Nem engedhetjük tovább, hogy a politikusok irányítsanak minket, nekünk kell a politikusokat irányítani. Nem a politikusoknak kell, hogy szavazóik legyenek, hanem a szavazóknak politikusaik. Nélkületek nem fog menni. Anyukák, apukák, mamák, papák álljatok a gyerekeitek, unokáitok mellé, ne hagyjatok magunkra, mert ebben az országban szeretnénk maradni, élni, családot alapítani, és szeretnénk mellettetek lenni, amikor eljön az ideje, hogy nektek is szükségetek lesz ránk.” Ez is Pankotai Lili hangja.

Zsuzsi azt mondja, az is megdöbbentő volt egy kicsit, és „új szemszögbe helyezte a dolgokat”, amit az egyik cigány származású diák mondott arról, hogyan bánnak velük a származásuk miatt. Zsuzsit egyébként az is meglepte, hogy nagyon sok vele egykorú és nagyon sok idős ember volt a tüntetésen, a kettő közötti generáció pedig hiányozott. Ott volt egy nagyon, nagyon idős bácsi is, aki ott állt, nagyon is kitartóan, végül aztán kapott egy széket, hogy leülhessen. Találkozott a fizikatanárával is, köszönt neki, ő pedig azt válaszolta: „jól kezdjük a nyári szünetet.” Ő egyébként akkor is marad az iskolában, ha bevezetik a státusztörvényt, mert „igazából közelít a nyugdíjhoz.”

Nem ő az egyetlen, aki „erre játszik”. Tanítónő ismerősöm kérdezte, nem tudom-e véletlenül, mennyivel emelik majd fel a bérüket, ha emelik. Mivel már neki se sok van a nyugdíjig, a jelenlegi rendszerben már csak egy kategóriát tudna a fizetésében ugrani. Nagyon kíváncsi rá, hogy többet fog-e kapni. Ő marad a pályán, a nyugdíjazásáig már akár „fél lábon is” kibírja.

Egyébként vasárnap estére végigfutott a Facebookon, amit Nagy Erzsébet, a PDSZ országos választmányának ügyvivője tett ki a „Maradjon mindenki a pályán! A Fidesz olyan óradíjakat ad, hogy érdemes! Komolyra fordítva: nézzétek, milyen szánalmas színvonalú a törvényalkotás. 

Negyvenkétmillió forintos óradíjat határozna meg a legalacsonyabb illetménnyel rendelkező pedagógusoknak is az a rosszul megfogalmazott fideszes módosító javaslat, amit a sokat vitatott státusztörvényhez nyújtottak be – írja a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) portálja, a Ne dolgozz ingyen. 

A módosító indítványt a fideszes Dunai Mónika, Kállai Mária, Pósán László és Nagy Csaba nyújtotta be. Ennek 5. pontja tartalmazza a hibát. A dolog lényege, hogy az óradíjat eddig úgy számolták ki, hogy a neveléssel-oktatással lekötött munkaidő alsó mértékét (eddig 22 óra) megszorozták 4,33-mal, majd az így kapott számmal, 95,26-tal osztották el az illetmény összegét.

A fideszes javaslatban azonban összekevertek valamit, és ott nem osztás, hanem szorzás van a végén:

„Törvényjavaslat érintett rendelkezése: 103. § (6) bekezdés a) pont

Módosítás jellege: módosítás

(6) A (4) és (5) bekezdés szerinti egy órára járó óradíj megállapításához a köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban álló havi illetményét

a) pedagógus esetén az általa betöltött munkakörre az 1. mellékletben meghatározott [legalacsonyabb] óraszám, többes munkakör betöltése esetén a munkakörökhöz tartozó óraszámok átlaga, 4,33-mal történő szorzataként kell meghatározni.”

Ennek számolt utána a PDSZ. A kormánypárt pénteki javaslata 24 órára emelte a neveléssel-oktatással lekötött munkaidőt (ez nem a teljes munkaidő, a tanároknak ezen felül egyéb feladataik is vannak, így átlagos munkaterhelésük jelentősen meghaladta már eddig is a heti 40 órát).

Ennek megfelelően, tehát ha a Pedagógus I. fokozathoz tartozó legalacsonyabb illetményt, a havi 410 000 forintot vesszük alapul, és a javaslat alapján ezt megszorozzuk 24x4,33-mal, azaz 103,92-vel, akkor egy órára számolva 42 607 200 forint, azaz negyvenkétmillió-hatszázhétezer-kettőszáz forint óradíjat kapunk.

„Tanakodtunk, hogy szóljunk-e, de végül úgy döntöttünk, hogy nem hagyjuk hamis illúzióban ringatni magunkat, mert a korrekcióra úgyis még az első Mészáros Lőrinc-i léptékű átalánydíj kifizetése előtt sor kerülne” – írták a PDSZ oldalán.  

Gosztonyi Gábor, a PSZ alelnöke, és Tóth Tünde fiatal fizika szakos pedagógus, aki július 1-jétől szintén a PSZ alelnöke lesz, mesét írt, a pedagógusok harcáról, amit alább közlünk. 

„Egyszer régen, nagyon régen Abszurdisztán közepében élt egy szegény, kizsigerelt pedagógus … na, ma már sokkal többen vannak.

Itt a vége…, itt a vége? NEM!

Egyik este a Központi Rébuszokban Tévelygő Abszurdisztán – röviden hívjuk csak úgy, hogy KRÉTA – Meseszolgáltató Vállalatától az ország pedagógusai kaptak egy levelet, amelyben egyebek között ez állt: „A Belügyminisztérium hosszú előkészítést és húsz szakmai, érdekképviseleti és politikai egyeztetést követően, ma beterjesztette a törvényjavaslatot az Országgyűlésnek.”

Haha, kacagott fel az egyszeri oktatásban dolgozó. Szakmai egyeztetés? Hol, mikor? Hiszen a szakszervezetek csak az Abszurdisztáni Belügyminisztérium Oktatási Államtitkársága postásaival találkoztak. A májusi belügyminiszteri eligazításon pedig a szakértők meg sem szólalhattak.

Mindenesetre pedagógusnap alkalmából minden érintettnek „nagyon jólesett” ez a törődés!

Ugyanezen országban esett, hogy a szülők is kaptak egy levelet: 

„... minden ballagást/tanévzárót nagy készülődés előz meg, hiszen szeretnénk maradandót ajándékozni gyermekeinknek. Erre kiváló megoldás lehet a MAGYAR ÁLLAMPAPÍR, amely már kis összegtől, akár 1 forinttól megvásárolható megtakarítási forma.

Na, mit gondoltok, van olyan katasztrofális helyzetben Abszurdisztán kormánya, hogy a nálam lévő – forgalomból már régen kivont - egy forintért kapok állampapírt itt a portán is?

Az egyszeri polgár, akár van gyermeke, akár nincs, régen rájöhetett arra, hogy a KRÉTA-t is csak saját meséjének terjesztésére használja a kormány. 

Nem elég neki saját propagandasajtója? – morfondírozott magában az egyszeri polgár. Hagyjuk, hogy kihasználják a gyerekeinket? Hagyjuk, hogy hülyének nézzenek minket? Kell nekünk több mese a kormánytól? 

S hogy a mi mesénkből hogyan lesz valóság?

A PSZ alelnökei közel két hónapja útra kerekedtek, hogy a státusztörvényről hiteles tájékoztatást adjanak az oktatásban dolgozóknak és a szülőknek.

Két hónap alatt beutazták az országot, megtettek 9385 kilométert, 40 fórumon találkoztak és beszélgettek 2977 emberrel, amelynek hatására több mint 500-an beléptek a szakszervezetbe.

Mert egyre többen jönnek rá, hogy győzhetünk, ha:

összefogunk, folytatjuk, nem félünk!