Amit Pintér lázadásnak lát, az a pedagógusok gyermekekért tett erőfeszítése
A kormányzat politikai és ideológiai megszállása napokon belül hivatalosan is befejeződik, a központosítás, az igazgatócserék, a tananyag totális előírása, a pedagógiai munka ellehetetlenítése után a pedagógusképzést és -továbbképzést is einstandolták. Gyermekeink pedagógusait, az iskolák igazgatóit most tereli be a kormány a NER „marxista egyetemébe”: óvodáink és iskoláink az '50-es, ''60-as évek világát hozzák vissza. A több, mint 50 civil oktatási szervezetet tömörítő Civil Közoktatási Platform (CKP) arra kéri a szülőket, gondolkodjanak el azon, valóban ezt akarjuk-e a gyerekeinknek. Föl is teszi a kérdést, mégis, kié az iskola, nem inkább a mienk-e, és meddig engedhető meg, hogy egy rendőrminiszter és sameszai csuklóztassák a gyermekeinkkel foglalkozó szakembereket?
Ercse Krisztina, a CKP szóvivője összefoglalta mindazt, ami a fenti bevezetőben kérdésként elhangzott. Mint írja, „annak ellenére, hogy Magyarországon több nagy múltú és magas presztízsű pedagógusképző egyetem van, az oktatás megújítását a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) illetékességébe helyezik. Oda, ahol se tudás, se tapasztalat nincs. Lesz ellenben sokmilliárdnyi forrás (EFOP+ programok). Egy korábbi törvény gondoskodik arról is, hogy a kínált kurzusoknak ne kelljen átmenni a szakmai minőséget igazoló akkreditációs folyamaton, és az oktatókat is mentesíti a felsőoktatási kvalifikációs előírások alól.
Ami a javaslat alapján januárban már induló új továbbképzési rendszert illeti, az egészen drámai módon hagyja figyelmen kívül a nevelésszakmai alapvetéseket. Nem veszi figyelembe az iskolák – az erőszakos központosítás dacára – megmaradt sokszínűségét, a szakemberek sokféle tudás- és ismeretigényét. A jövőben megszűnik annak a lehetősége, hogy szakmai műhelyek képzési engedélyt kapjanak. Ráadásul az eddigi változatos lehetőségeket megszüntetve (kevés speciális kivétellel) csak legalább 30 órás tanfolyamokon lehet a követelményeket teljesíteni. Ezután nem számít például, ha valaki kutat, oktat, tanulmányúton vesz részt, és nem ad kreditet a szakmai rendezvényeken való részvétel sem. (Ez utóbbi nagymértékben megnehezíti a szakmai szervezetek működését és a legaktuálisabb ismeretek átadását is.) Folytatódik a pedagógusok megalázása: a szaktárgyi képzések kiválasztásába nincs beleszólásuk.
Az új szabályozás a pedagógushiányt – és az ezzel járó túlterhelést, a még pályán lévők arcátlan kizsigerelését – cinikusan eltagadva még több terhet rak a pedagógusokra: hét év helyett öt év alatt kell teljesíteniük az eddig elvárt képzésmennyiséget, ami tovább növeli az eddig is magas helyettesítésszámot is. Emellett anyagi terhet is ró a pedagógusokra: mostantól csak az NKE által tartott kötelező tantárgyi képzések lesznek ingyenesek, az Oktatási Hivatal által szervezett választható képzéseket a pedagógusoknak kell fizetni. Ez persze törvénytelen; ellentmondásban van mind a Munka törvénykönyvével, mind a nemrég meghozott státusztörvénnyel (amelyet sokan bosszútörvényként emlegetnek).”
A Civil Közoktatási Platform oldalán az összefoglaló mellett a szervezet javaslatait is olvashatják A tanártovábbképzés államosítása – CKP címen. Igaz, mint írják, nem bízhatnak azok sikerében, ugyanis nem volt még arra példa, hogy Maruzsa Zoltán államtitkársága akár egyszer is figyelembe vette volna az egyeztetésre beküldött szakmai, civil, iskolahasználói felvetéseket, konstruktív kritikákat.
Úgy vélik, amit Pintér Sándor belügyminiszter lázadásnak lát, az valódi pedagógusoknak a gyermekek érdekében tett erőfeszítése. Arra kérik a szülőket: „ne engedjük meg, hogy a pedagógusok agyát is megpróbálják átmosni! Védjük meg az oktatást, a pedagógusokat – de legfőképpen a gyerekeinket!”
