Át kell szervezni a Vadaskert Alapítvány működését, olyan sok gyerek akar öngyilkos lenni
A Vadaskert Alapítvány az elmúlt harminc évben több mint hatvanezer gyereket gondozott. Az esetszámok azonban nőnek, egyre több és fiatalabb gyerek kísérel meg öngyilkosságot.
A Vadaskertnek van területi ellátási kötelezettsége, járó- és fekvőbeteg-ellátása, övék az Észak- és Nyugat-Dunántúl területe. Van, akit idehoz a mentő Zalaegerszegről, mert ott jelenleg csak egyetlen gyermekpszichiáter van. A szakorvosok folyamatosan nézik a rendszerben a bejelentkezéseket, triázsolnak, tehát súlyossági alapon adják az időpontokat – írja a G7.
„A Covid alatt sok minden megváltozott, és ezek a változások állandónak bizonyultak. A gyerekek sokkal hamarabb, sokkal súlyosabb tünetekkel kerülnek hozzánk, az is lehet, hogy az egész rendszert át kell szerveznünk, mert olyan sok az öngyilkossági kísérlet” – mondta Tárnok Zsanett, a Vadaskert Alapítvány igazgatója és szakmai vezetője, klinikai szakpszichológus.
A szakemberek azzal szembesülnek, hogy az önsértő, öngyilkosságot megkísérlő gyerekek életkora egyre alacsonyabb: 11-12 évesek, 5-6. osztályos diákok. Szintén szembetűnő az önsértések számának növekedése. Ezek mögött úgynevezett érzelmi regulációs zavarok állnak, hasonlóan a szenzoros zavarokhoz. „A gyerekek ingert keresnek, és előfordul, hogy ha megvágják vagy tépkedik a bőrüket, akkor az pillanatnyi megkönnyebbülést vált ki belőlük. A gyerekeknek ezt úgy szoktam magyarázni, hogy az agyunk nem olyan okos, mint mi, mert ha pillanatnyi megkönnyebbülést érez akkor, amikor valaki mondjuk megvágja magát, akkor megjegyzi, hogy ez jó, és beindul egy rátanulási folyamat.”
A szakember szerint a közösségi média jelenleg az egyik legnagyobb probléma, az eseteik több mint 70 százalékában valamilyen módon közrejátszik, túl sok zajban nőnek fel a gyerekek és gyorsan terjednek a káros magatartásminták. „Különböző veszélyes kihívásokat próbálnak ki, az is előfordul, hogy nem szándékos az öngyilkosság, csak egy rosszul sikerült challenge áldozata lett. Aztán ott van az anorexia, ami rendkívül gyakori a közösségi média-használók között. Óriási szociális nyomás nehezedik a fiatalokra.”
A Covid-járvány egyik hozadéka, hogy a legszegényebb rétegek eltűntek a rendszerből. Egykor még működött a jelzőrendszer, a tanárok szóltak, ha látták, hogy a gyerekkel gond van, de az online oktatással ez megszűnt, és azóta sem indult újra.
A teljes cikk itt olvasható.
