Az amerikai külügyminiszter agyonhallgatott üzenete Magyarországnak
Nehezményezi Jeszenszky Géza, hogy sem a Magyar Távirati Iroda jelentései között, sem a médiában nem jelent meg az az üzenet, amit még augusztus 20-án küldött Magyarországnak Anthony Blinken amerikai külügyminiszter. A volt magyar külügyminiszter, amerikai nagykövet most találkozott a köszöntővel a budapesti amerikai nagykövetség honlapján, s nem tudta megállni, hogy ne kommentálja az ügyet.
„NATO-szövetségesekként összeköt bennünket a demokrácia iránti elkötelezettségünk... Továbbra is támogatjuk a magyar emberek törekvéseit az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tiszteletére épülő demokratikus jövő iránt... Együtt tehetünk a transzatlanti közösség érdekében, fokozva ellenálló-képességünket a demokráciát és a jogállamiságot fenyegető kihívásokkal szemben.” Ezt is tartalmazza Blinken üzenete, amit agyonhallgatott a magyar kormány.
„Hát igen, ez nagyon erős, sértő” – jegyzi meg nem kis iróniával, Jeszenszky Géza, aki a V21 Facebook felületén jelentette meg a véleményét. Mint írja: „Az ilyen protokolláris üzenetek nem szoktak túl izgalmasak vagy mélyenszántók lenni, de ha egy szuperhatalomtól érkezik, aki még első számú politikai és katonai szövetségesünk is, akkor illik arról hírt adni. Minimálisan egy MTI közlemény formájában, amit azután az egyes orgánumok vagy átvesznek, vagy nem. Ráadásul az üzenet kifejezetten baráti hangú, és utal arra is, hogy idén van száz éve, hogy a függetlenné vált Magyarország és az Egyesült Államok egymással diplomáciai viszonyt létesített. Vagy talán éppen baráti figyelmeztetést lehetett kiolvasni a magyar háttérrel is rendelkező amerikai külügyminiszter által jegyzett szövegből? Indokolt volt eltitkolni a magyar társadalom elől?”.
Jeszenszky azt is megindokolta, hogy miért csak most reagált az ügyre. Mint írja, nem nézegeti naponta a budapesti amerikai nagykövetség honlapját. „Márpedig csak ott volt olvasható az augusztus 20-i állami ünnepünkre Anthony Blinken külügyminiszter által küldött üzenet, én legalábbis sem az írott, sem az elektronikus médiában nem találkoztam vele. (Végül a szeged.ma honlapon egy rövid említésre bukkantam, miután egy amerikai magyar barátom büszkén küldte meg az angol nyelvű eredetit.)”
