Az előzmények után csoda, hogy volt, aki elment szavazni az ellenzékre

Első olvasatra mellbevágó eredmények születtek a hétvégi időközi önkormányzati választásokon, ami messze nem az ellenzéki összefogás napjának bizonyult. A Népszava összesítése szerint rekord számú, több mint ötven településen rendeztek választást, olyanokat, amelyeket a koronavírus-járvány miatt 2020. november 4-én hatályba lépett veszélyhelyzet idején nem tudtak lebonyolítani. A kisebb településeken túlnyomórészt független jelöltek nyertek, ami viszont a pártpolitikusokat illeti, a Fidesz tarolt, még Budapesten is sikerült önkormányzati képviselői helyeket szereznie. Három kormánypárti és egy ellenzéki képviselő nyert a fővárosban, az előbbiek az V., a VII. és a VIII. kerületben; az összefogás jelöltje csupán a IV. kerületben tudott győzedelmeskedni a fővárosban. De veszítettek olyan baloldali városban is, mint például Szeged. Mondhatni a Fidesz országosan is újból megszerezte a kétharmadot.

Milyen tanulságai vannak, és következményeket lehet és kell levonni az eredményekből? Szentpéteri Nagy Richardot kérdeztük.

„Az eredményben semmi meglepő nincs, némileg sarkítva, inkább azt mondanám meglepőnek, hogy egyáltalán volt, aki elment szavazni az ellenzékre, ez – az adott előzmények és körülmények között – maga a csoda” – fogalmazott a politológus, rámutatva: az eredmény nem csak az ellenzéki pártok állapotát mutatja, hanem az egész országét is.

S hogy milyen állapotban látja az ellenzéket? Csak látszat-, nem pedig politikai tevékenységet folytatnak – mondta, elismerve azonban, hogy normál esetben nem is kellene nyáron történniük dolgoknak, de azért a pártrendszerrel most mégis csak foglalkozniuk kellene. Merthogy a Fidesz keresztülhúzta a számításokat: eredetileg ugyanis minden ellenzéki párt azt tervezte, hogy az uniós választáson megméretteti magát pártként, majd pedig utána ősszel, az önkormányzati választáson ismét összefognak az EP-választáson kialakult erőviszonyok alapján. „Megjegyzem, ez teljesen felesleges, hiszen ismerjük az erőviszonyokat, azt többször felmérték, például az előválasztáson. A terv eleve nem volt jó, de még az is dugába dőlt azzal, hogy a Fidesz elintézte, egy napon legyen a két választás” – vélekedett.

Az ellenzéknek pedig semmilyen elképzelése sincs arra, hogyan kezelje ezt az ügyet, nem tudja, mit lépjen. Egyelőre annyit tudott csak deklarálni, hogy az intézkedés nagyon rossz, de – érthető módon – azt még nem tudja, hogy mit kellene tenni – fejtegette az alkotmányjogász, politológus. „Persze tényleg őrület ez az egész, ha lenne Magyarországon normális Alkotmánybíróság, akkor megsemmisítené a vonatkozó jogszabályt, merthogy lehetetlen, hogy megválasztunk egy polgármestert, aki majd fél évet vár arra, hogy beüljön a székébe” – mutatott rá. Ez még Abszurdisztánban is őrültség – húzta alá, megállapítva, hogy ezzel persze a hatalom nagyon betett az ellenzéknek.  Erre kellene az ellenzéknek valamifajta elképzelést, álláspontot kialakítani, de ilyen egyelőre nincs, ami szerinte érthető, hiszen a helyzetet egyszerűen nem lehet megoldani.

Persze az ellenzéki pártok nyárra nem is terveztek nagy tevékenységet, pontosabban arra készültek, hogy vagy kormányoznak, vagy nyalogatják a sebeiket, de ezek a sebek túlságosan mélyek – fejtegette. Pedig – fűzte hozzá – az önkormányzatokban látszik, hogy az ellenzék egészen jól teljesít, még akkor is, ha vannak feszültségek, amelyeket persze a kormánypárti sajtó alaposan felfúj.

Visszatérve a hétvégi időközi választásra: az ellenzék nem csinált semmit, volt, ahol nem is állított jelöltet, látszik, hogy most nem megy az összefogás, igaz, nincs ehhez se pénzük, se paripájuk, se fegyverük – mondta. „Abszurd, hogy ma Magyarországon az ellenzék nem végez politikai tevékenységet, miközben a kormány nem kormányoz, csak politikai tevékenységet végez” – fogalmazott Szentpéteri, megismételve, hogy igazi Abszurdisztánban élünk, ahol mindenki fordítva ül a lovon. 

S hogy mikor lehet vége ennek? Az alkotmányjogász, politológus szerint „egyelőre továbbra is mélyebbre haladunk a rendszerben, ami ugyan egyszer meg fog bukni, de még a bukása előtti utolsó napon is mélyebbre megyünk majd, a rendszer leges-legutolsó napjáig romlani fog a helyzet”.

Két nagy különbséget lát az alkotmányjogász-politológus a Kádár- és az Orbán-rendszer között: az egyik, hogy míg az előbbiről azt gondoltuk, hogy egyszer – de nem a mi időnkben – majd véget ér, s berendezkedtünk arra, hogy abban az érában kell élnünk; addig az utóbbiról azt hittük, hogy nem tart ki hosszan, mindig arra számítunk, hogy a következő választás után már tényleg vége lesz. A másik nagy különbség: Kádárék sorsa nem rajtunk múlt, de most rajtunk múlik, hogy véget vessünk Orbán rezsimjének, s mégsem történik semmi. „Minden áldott nap várjuk, hogy vége legyen, de mégsincs vége, sokkal tovább tart, mint korábban gondoltuk, s arra kell készülnünk, hogy az utolsó pillanatig még mélyebben megyünk befele” – szögezte le Szentpéteri Nagy Richard.