Az emberek nem felejtik el Borkai lyukas zokniját

- Legutóbb, amikor találkoztunk – nagyjából egy évvel ezelőtt - , arról beszélt, hogy a Fidesz rendszerében az egyéni túlélési stratégiákat kell követni, ön is ezt teszi. Most, az önkormányzati választások után sem változott a véleménye?

- A választások alapvetően nem az egyéni túlélési stratégiákról szóltak, azok kollektív cselekvés megnyilvánulásai. Itt tehát a magyar politikai közösség egyfajta túlélési stratégiájáról beszélhetünk, ami beindíthat egy tanulási folyamatot. Annak idején Hankiss Elemér a demokráciát tanulási folyamatként jellemezte. A Nemzeti Együttműködés rendszere egy nagy központ erővé pozicionálta magát szétforgácsolva maga körül mindent, ami egy darabig működött, de – úgy tűnik -, hogy most, első alkalommal a nem fideszes többség rájött arra, hogy egységgel szemben csak egységgel lehet harcolni. Most ez az egység jött létre, nem mindenütt, és csak ott, ahol –kissé cinikusan fogalmazva –az IQ szint egy kicsit magasabb, mint a többi helyen, elsődlegesen a nagyobb városokban és a fővárosban. Ez most olyan tapasztalat, ami a magyar politikai közösség túlélését hozhatja magával. Az irány nem hátra visz, a feudalizmusba, hanem előre, a rizomatikus struktúrák felé, melyeket nem a hierarchia tart össze, hanem a bizalom, ami az egymás mellé rendelésekben jut kifejezésre.

- Arról a bizalomról beszélünk, ami teljes mértekben megrendült a magyar társadalomban?

- De most jön vissza ez a bizalom.

- Mi ennek a lélektani magyarázata?

- Első helyen azt említeném, hogy ez az elmúlt kilenc év siker volt ugyan, de csak azoknak, akik benne voltak a hierarchikus szerkezetben, amelynek semmiféle rizomatikus vonatkozása nincs, mivel a rendszer nem horizontálisan, hanem vertikálisan épül. Van a főkutya, az alkutyák és így tovább – ahogy ezt annak idején Hankiss leírta; a szereplők nem voltak kapcsolatban egymással, teljesen szétforgácsolódtak, és most ez a helyzet szűnt meg. A mostani választási eredmény erősíteni fogja, hogy az a gyakorlat, amit a Fidesz eddig folytatott, nem tartható.

- Miért?

- Egyfelől azért, mert nem hozott jólétet mindenkinek, másfelől akinek igen, annak is a jóléte szorongásbázison valósult meg, mert soha nem tudhatta, hogy mikor válik rosszlétté. Sosem tudhatják, hogy a siker mikor porlad szét. A harmadik dolog pedig az, hogy a jólét külföldi pénzből jött létre, az Európai Unió gondatlansága, vagy cinizmusa miatt, ezt nem tudom most eldönteni, mindenesetre ez a pénz tette lehetővé, hogy a privilegizált réteg ilyen eszméletlen és szemérmetlen módon meggazdagodjon. Mostanra ez a gazdagodás elérte azt a pontot, amikor már az emberek igazságérzete megsérül.

- Ezt miért nem érzetük a választás előtt?

- Egyrészt nem volt Borkai-ügy. Ez olyan volt, mint egy villámcsapás éjszaka; megvilágította az egész tájat. Az emberek rájöttek arra, hogy Győrben Borkai a KKK, de minden városnak megvan a maga Borkaija, és akkor még nem mentem el egészen a legfelső szintig. Kövér megértette a helyzetet, de nem sikerült keresztülvinnie az akaratát. Így megmaradt Győrben egy olyan elfekélyesedett seb, amely nem csak Győrt fogja magával rántani, hanem bizonyos mértékben magával rántja az egész NER-t, a fertőzés ugyanis terjed, mint a vérmérgezés.

- A Borkai-ügy nélkül nem alakult volna ki ez a helyzet? Illetve a történtek a Fidesz felső vezetésében is hasadáshoz vezetnek?

- Az áttörés Borkai nélkül is bekövetkezett volna, csak nem ilyen látványosan. A Borkai-ügy legjelentősebb hozadéka az, hogy erkölcsileg teljesen kihúzta a szőnyeget a Nemzeti Együttműködés Rendszere alól. Ha valaki most azzal kampányol, hogy családbarát vagyok, keresztény vagyok, az rendkívül hamisan szól. Nem a földek eladása a fő probléma, ilyet a szocialisták alatt is csináltak. Ez a módszer hozzá tartozik a félfeudális rendszerhez; itt nem lehet tisztességes üzleteket kötni, pláne, ha az egyik tulajdonos az állam, vagy az önkormányzat. De az erkölcsi hiátus, ami most nyilvánvalóvá vált, kiverte az embereknél az igazságtalanság-tudat biztosítékát. És amíg ez jelen van, fertőzni fog, nem tudnak tőle megszabadulni.

- Erre már nem használhatóak az eddig bejáratott technikák?

- Nem. Hiába nincs már a Népszaván kívül ellenzék i újság, de van közösségi média, azt pedig nem tudják cenzúrázni. Az emberek, ily módon, nem fogják elfelejteni, amit láttak. És tudja mit nem fognak elfelejteni? Nem a szexuális aktust, ilyet lehet látni; a Borkai lyukas zokniját. Na azt nem felejtik el. Mert ez az a lyuk, ami mindent elmond a rendszerről; a lumpen jólétnek ezt a jellegzetességét. Azt ugyanis, hogy föntről úgy nézek ki, mint egy abszolút úriember, és lent meg proli vagyok, aki mindig is voltam.

- Lehet, hogy így van, de az ország területileg és népességében is nagyobbik részéig nem jutottak el az információk.

- Azok haldokló részek, a városok döntik el egy ország haladásának irányát. Az ország nagyvárosaiban és Budapesten lényegében delegitimálódott ez a rendszer, és ez az, ami számít.

- Arra is leckét kaptunk most, akárcsak a rendszerváltás idején, hogy attól, hogy valakinek szinte százszázalékosan a kezében van a média, még meg lehet bukni….

- Igen meg lehet, és most még inkább meg lehet, mivel a társadalmi média nincs a hatalom kezében és nem is lesz. Természetesen vannak itt is megtévesztő technikák, Trump ezt jól tudta használni, de a Fidesz még a nyolcvanas években jár, predigitális rendszer szabályai szerint viselkednek, melynek részei az óriásplakátok, rituális események, demagóg fenyegetések és ígéretek. De azt az erőt, amit a rizomatikus hálózat jelenthet, nem ismerik. Nem ismerik azt az isteni érzést, hogy a sok egymás mellé rendelt ember van mögöttem és mellettem. Ezt az ellenzék ismerte fel. Ugyanakkor emlékeztetek rá, ismét, hogy ez még náluk is csak tanulási folyamat, egyáltalán nem biztos, hogy képesek flottul folytatni. Mégpedig azért nem biztos, mert nagyon alkalmi társulások jöttek össze.

- A neheze csak most jön?

- Így van. Most kellene megalkotni a közös szabályokat. Említettem már, hogy a közvagyon eltulajdonítása pártsemleges, aki ott van a tűz körül, csak akkor fékezhető meg, ha erre jogállami garanciák lennének, de nincsenek. Mindig vannak kiskapuk; közbeszerzések, meg álversenyzések, mindenki ismeri a technikáit a korlátlan lopásnak. Most már persze ez nehezebb lesz, abból a szempontból mindenképpen, hogy az Európai Unió nem ad már annyi pénzt. A pénzmennyiség nem lesz akkora, mint korábban, és ez súlyos konfliktusokat fog okozni ott is, ahol a Fidesz győzött, de ott is, ahol az ellenzék. Ráadásul az ellenzéknél van még egy másik komponens is, az tudniillik, hogy miként tudnak megegyezni a célban. Miként fog egyezségre jutni mondjuk egy DK-s egy jobbikossal?

- Ezzel együtt utólag teljes mértékben Heller Ágnes teljes ellenzéki összefogást sürgető koncepciója…

- Heller Áginak abban volt elsősorban igaza, hogy legyenek lefektetve világos jogi elvek, amelyek mindenkire érvényesek. Nagyképűen úgy fogalmazhatnék: legyen egyetértés a jogállam visszaállításában. Mert, ha van jogállam, akkor én el tudok fogadni bármilyen politikai rendszert. A Nemzeti Együttműködés Rendszerével sem az a bajom, hogy tíz éven keresztül uralkodott, hanem az, hogy nem jogállami alapon tette. El tudom fogadni a többség akaratát, mert demokrata vagyok, de ha a többség manipulatív módon áll elő, ráadásul a nyilvánosság teljes mértékben be van korlátozva, azt már nem lehet tudomásul venni. Nézzük meg például az állami tévét: a paródiája a közszolgálatiságnak. Ha tehát sikerül egy jogállami konszenzust létrehozni, egy olyan új országgyűlést alkotni, mely fair és tisztességes módon lezajlott választások eredményekért áll fel, akkor már nincs problémám azzal, hogy melyik erő győzedelmeskedik.

- Mi a magyarázata annak, hogy időről-időre ilyen lavina-szerű változások történnek?

- Lenin annak idején azt írta, hogy forradalmi helyzet akkor van, ha az uralkodó osztály már nem tud a régi módon irányítani, és a nép már nem hajlandó a régi módon élni. Most láthatóvá vált a hasadás: a Fidesz nem tud a régi módon kormányozni, és a nép sem akar már így élni…

- Egyszerre érkezik el az emberek tudatában a felismerés?

- Ez olyan, mint a klímaváltozás; egyszerre kezdünk el izzadni, de időbe telik, amíg mindenki rájön hogy itt egy globális jelenséggel állnak szemben. De ez is a tanulási folyamat része. Úgy is fogalmazhatnék, hogy ez olyan jelenség, mint a zsiráfnál tapasztalható: nagyjából két hét alatt jut fel a megfázás a fejéig. Így van ez a néppel is. Most ért véget a lappangási periódus, és ezt nem lehetett előre látni. Ezt az időszakot gyorsította fel a Borkai-ügy. Nem ez volt a szükséges feltétel, de mindenképpen katalizálta a folyamatot. És, amíg ez az ügy létezik, azaz van Borkai, addig az ellenzék nyugodtan alhat.

- De a kormánymédia támadásai csak megmaradnak, nem?

- Természetesen igen. A lyukas zokni azonban mindent visz. Az emberek egy dologra tudnak figyelni, és, amíg a lyukas zokni ott van, addig tök mindegy, hogy mit mond a kormánymédia.

- Ennek ellenére most is azt mondja, hogy az egyéni túlélési stratégiákra kell koncentrálni?

- Szerintem igen. A legmagasabb IQ-val rendelkezők jó része, akárcsak másutt Kelet-Európában, kimennek Nyugatra. Mert ne tévedjünk: ez a leghasznosabb túlélési stratégia. A fiatalok zöme ma ezt az utat járná, mint ahogy én is, csak már nem vagyok fiatal. Azt azonban kijelenthetem, hogy most az itthon maradók számára is vannak lehetőségek, nem csak a túlélésre, a gyarapodásra is.

- Akkor ez most változás?

- Bővülnek a lehetőségek. Eddig attól függött minden, hogy jóba vagy-e a Mészáros Lőrinccel, vagy valamelyik fullajtárjával. Most már ez kevésbé lesz fontos.

- Új Mészáros Lőrincek lesznek?

- Igen, de az kellemesebb helyzet, mint ha csak egy van.

- Ha már Mészáros Lőrincet említette: a Fidesz belső bomlása azért is elindulhat, mert most már szinte minden tulajdon fideszes kézben van, vagyis gyarapodni már csak egymás kárára tudnak?

- Ez inkább jövőbeni helyzet lesz. Miután az Uniótól a negyedével kevesebb pénz érkezik majd, az a helyzet, amiről az imént beszélt, elő fog állni. Előáll, mert a fókák száma nem csökken, csak nő, miközben a bálnák száma jelentősen lecsökken. Ebből iszonyatos belső konfliktusaik lesznek. Mert a szerzési vágynak nincs határa. Ha van valakinek egymilliárdja, kettőt akar. És nincs olyan pont, amikor valaki azt mondaná, hogy elég, már nem akarok többet. Vagyis nem marad más, mint elvenni mástól. Így járt Simicska, vagy Spéder is.

- Mi kell ahhoz, hogy az önkormányzati választások áttörése kitartson 2022-ig?

- Ha a tanulási folyamat folytatódik, akkor nem fogadnék a Fidesz pozícióinak megőrzésére. Az áttörés sok tényezőtől függ, például attól, hogy az ellenzék képes-e közös célt találni, függ attól, milyen lesz a hőmérséklet, mennyi hibát követ el a Fidesz, ragaszkodnak-e például az ilyen Borkai-féle figurákhoz, és ami a legdöntőbb dolog – erre semmiféle előrelátásom nincs -, hogy a migrációs folyamat folytatódik-e. Ha elindul az áradat, akkor a Fidesznek nincs dolga, csak hátra dőlni.

- Ennyi elég lenne a győzelemhez?

- Elég. Abban az esetben nem, ha az ellenzék átvenni a bevándorlás-ellenes retorikát.

- Az viszont hiteltelenné tenné őket.

- Nem biztos.

- Ön átvenné?

- Én át.

- Miközben mást gondol?

- Nem, én ugyanezt gondolom. Azt gondolom, hogy a néppel szemben nem lehet politizálni. Ki veszi magának a bátorságot, hogy a népet átnevelje? Én nem. Hiába gondolkodom én liberálisan, ha a többség nem. Ha négymillióan mást akarnak, akkor mit érek a saját liberalizmusommal? Állandóan vesztek és vesztek. Orbánt ebben a témában nem hagyta el a politikai ösztöne, de igaz: most nincsenek migránsok. Ha viszont visszajönnek, akkor mindaz, amit a jövőről mondtam, mehet a kukába.

- Térjünk vissza mába: ön szerint mennyire várja el a társadalom, hogy azokon a helyeken, ahol győzött az ellenzék, feltárják a korábbi visszaéléseket?

- Nem erőltetném ezeket az elszámoltatásokat. Egy erkölcsileg ennyire leamortizált országban ugyanis a legkevésbé sem működik.

- A társadalmat nem érdekli?

- Nem. A pornó-ügy most kiverte az erkölcsi biztosítékot, de csak azért, mert volt benne kábítószer, korrupció, és volt benne prostitúció. Ez a koktél, meg a lyukas zokni, ami hatott. Ami fontos lenne, és amiről már beszéltem: lefektetni olyan szabályokat, amelyek lehetetlenné teszik a nagymértékű korrupciót. Kismértékűek mindig lesznek.