„Az IgenSzolidaritás a Magyar Országgyűlésbe készül"
Dávid Ferenccel igen régi, a katonakorunkig visszanyúló személyes barátságot ápolunk, így köszönöm neki az óvatos megfogalmazásait, ezért én is ehhez tartom magam.
Először is jelzem, hogy az IgenSzolidaritás nem a Nagycirkuszba, hanem a Magyar Országgyűlésbe készül (bár sokan azonosnak látják ezt a két intézményt), éspedig azzal a programjával, amit Dávid Ferenc igen részletesen bírál. Konkrétan azt, hogy bizony duplázni gondoljuk a minimálbért, triplázni a családi pótlékot, és megnégyszerezni a legkisebb öregségi nyugdíjat. Mondjuk így: szociális kárpótlásra törekszünk.
Dávid Ferencről azért ne gondoljuk, hogy független szakértő lenne, hiszen szinte egész életében az úgynevezett „munkaadói" oldal egyik nagyszerű élharcosa volt, jelenleg pedig a polgári-liberális DK nagytőkés elnökének a tanácsadója. Mondjuk így: picit sem a dolgozók oldalán áll.
Mi viszont igen.
Mi úgy gondoljuk, hogy ha a KSH adatai szerint ma már bruttó 400.000 forint az átlagbér, akkor nem túl nagy merészség ennek a háromnegyedét javasolni minimumnak. Azt mi is tudjuk, hogy a magas minimálbért azért sem szeretik a tőkések, mert az bizony tolja felfelé az összes többit. Nos, pont ezt (is) szeretnénk. Mi a legalapabb alapot jelöltük meg, azzal az igénnyel, hogy annak minden pluszos következményét bizony végig kell vezetni az egész bérrendszeren, ideértve az állami mohóság csillapítását is.
Székely Sándor, az ISZOMM országgyűlési képviselője pedig erre fog előterjesztést tenni. Tény, ma még pici párt vagyunk (jelenleg egy-két százalékra mérnek minket), szinte még egy évesek se, ám ettől még lehetünk vegytisztán baloldaliak, és lehet igazunk is. A kérdés azonban az, hogy ki áll majd Székely kezdeményezése mellé, és ki lesz ellene.
A mi számaink mögött sima arányosítás áll. A német béreket nézzük, s azt osztjuk a magyar gazdaság rovására mutatkozó hatékonysági különbözettel, azaz durván hárommal. Csak hát az van, hogy idehaza a bérek a német színvonal ötödén-hatodán vannak, kiváltképp, ha az ottani szociális juttatásokkal is súlyozunk. Szóval, ha Magyarországon minden bér megduplázódna, akkor lennénk csupán akkora arányban kizsákmányolva, mint a német dolgozók.
Ám legyen itt még egy hivatalos adat. A mai magyar GDP egy főre szépen és „kerekítetten" vetítve, hozzávetőleg havi 666.666 forint. Egy főre! A csecsemőtől az aggastyánig. Minthogy a társadalomnak csak a kisebbik fele dolgozik, ezért egy dolgozóra számítottan ez 1,4 millió forintot tesz ki. Havonta. Szintén ökölszabály, hogy a megtermelt javak durván felét viszi el az állam, újraelosztásra. Azaz egy magyar dolgozó átlagosan nettó 700 ezer forintot kellene hazavigyen. Hogy ebből mi legkevesebb bruttó 300 ezret, azaz nettó 200 ezret követelünk..., hát nem fog leszáradni a képünk!
U.i: Ha valaki úgy találná, hogy jellemzően nem nettó 700 ezer forintos fizetéseket lát a környezetében, az a tőkések, azaz a „munkaadók” zsebében keresse a különbséget! Az orbáni lopások a történet másik felében érvényesülnek, azaz a beszedett adókat csapolgatják – slaggal
