Az O1G-élmény tartalomra vár
A mohácsi és szerencsi választások eredménye csak egyetlen szempontból rossz az egyesült ellenzéknek: végeláthatatlan vitákra ad alkalmat.
A szerencsi országgyűlési választásnak valós tétje egy pillanatig nem volt, még a fideszes kétharmad sem ezen múlt, úgyhogy kár volt ezzel a hazugsággal mozgósítani az ellenzéki választókat. A Fidesz az előző ciklusban két időközi országgyűlési választást is elveszített, egyet Veszprémben, és egyet Tapolcán, melyek sem az Orbán-rendszer működését nem akasztották meg, sem azt, hogy az állampárt a következő választáson ezekben a körzetekben is győzzön, és az Országgyűlésben újabb kétharmados többséget szerezzen.
Visszatérő kérdés az ellenzék körében, hogy jó döntés volt-e a korrupciós ügyekkel terhelt, antiszemita jobbikos politikust jelölni – én pedig attól tartok, hogy sajnos igen. A negyvenhat százalékos eredmény egyáltalán nem rossz teljesítmény a fideszes gőzhengerrel meg az édesapját gyászoló lány megható realityjével szemben – jól látható, hogy az ellenzéki választókban nem volt számottevő ellenérzés Bíró László személye és múltja iránt. Persze lehetetlen cáfolni azokat, akik szerint egy jobb jelölt és egy jobb kampány mandátumot érhetett volna – ez egy hitvita, mellyel a legnagyobb baj az, hogy simán elmegy vele két-három újabb hónap.
Eközben a Bíró Lászlót támogató pártok összevesztek Hadházy Ákossal: a független képviselő állítása szerint jelezte az ellenzéki pártoknak, hogy jelöltjük komolyan gyanúsítható uniós pénzek elsíbolásával, akik azonban tagadják, hogy Hadházy ezt valaha is megtette volna. Ez a történet aztán igazán szép reményekkel kecsegtet a közös kormányzásra meg a korrupció elleni harcra vonatkozóan.
Továbbra sincs ellenzéki vízió, és továbbra sincs ellenzéki program. Továbbra sem tudni, hogy ha a sokpárti szövetség hatalomra jut, mit tesz majd mondjuk a cigányság integrációja érdekében? Azt, amit a Jobbik képvisel? Vagy az ellenkezőjét? Azt, amit a DK képvisel? Vagy az ellenkezőjét? Mi a tervük az egészségüggyel? Mi a tervük az oktatással? Mi a tervük a multinacionális részvénytársaságokkal? Mi a tervük az adórendszerrel? A Párbeszéd bevezeti az alapjövedelmet? Vagy a macronista momentumosok adókat csökkentenek? Ezek lennének a fontos kérdések, melyeket ideje volna tisztázni végre – persze csak ha az ellenzék pártjai országot akarnak vezetni 2022-től.
Amíg nincs koncepció, és nincs program, addig akár vereségek, akár győzelmek születnek, azok értelmezhetetlenek és érdektelenek. Nagy kár lenne, ha így maradna, ugyanis jól látszik, hogy ha lenne közös mondanivaló, a fantáziátlan, korrupt és elaljasult állampárt még a jelenlegi egyenlőtlen feltételekkel is legyőzhető volna.
