Az ország számára nem kecsegtet sok jóval Orbán mozgalmas hétfője

Mozgalmas hétfő címmel helyre kis videót tett fel Orbán Viktor a Facebook oldalára. S hogy nyomatékot is adjon a mondandójának, mindegyik, a videóban felsorolt találkozóról (konkrétan ötről) külön feliratozott fotóval is megemlékezett. Az még nem rendkívüli (bár minimum szokatlan), hogy egy miniszterelnök egyetlen nap alatt öt külföldi vendéget is fogad, de az már több mint furcsa, hogy ki is „plakátozza” mindegyiket, s nyomatékosítandó az üzenetet, összefoglaló videót is megoszt a közösségi platformján, bemutatva, milyen szívélyes találkozókat bonyolított le. Mindez persze nem ok nélküli, üzenetértéke van, s nem is akármilyen. Demonstrációs. 

A nyilvánossággal megosztott hétfői kormányfői programnak tehát öt pontja volt: 

Alekszej Lihacsov, a Roszatom vezérigazgatója – „Tárgyalás a Roszatom vezetőjével. Hamarosan megindulnak a paksi bővítés újabb fontos előkészítő munkálatai.”

Jin Liqun, AIIB Kína – „Találkozó az ázsiai befektetési bank elnökével. A keleti nyitás működik!”

Kim Jin-pyo, dél-koreai házelnök – „Dél-Korea házelnöke Budapesten. A tavalyi évben a Koreai Köztársaság volt a legnagyobb beruházó Magyarországon. A keleti nyitás működik!”

Ayman Hussein Abdullah Al-Safadi, jordán miniszterelnök-helyettes – „A magyar kormány minden eszközzel támogatni fogja Jordánia és Magyarország együttműködésének erősítését.”

Toshihiro Suzuki, Suzuki elnök-vezérigazgató – „Találkozó Szuzuki Toshihiroval, Magyarország leghűségesebb japán befektetőjével.”

S ha mindehhez még hozzátesszük, hogy Orbán Viktor a múlt héten az újjáválasztott török elnöknél, Recep Erdoğannál járt, előtte meg Katarban (ahol többek szerint hitelről is tárgyalt), akkor még inkább egyértelmű az üzenet a világnak, de elsősorban a szövetségeseinknek. Mintha azt üzenné, hogy ha nem kap pénzt az Európai Uniótól, akkor nincs is rá szüksége, megkapja ő a pénzt (hitel) és a paripát (befektetések) keletről. Ez lenne keleti nyitás Orbán/magyar-módra?

Vajon igazunk van, amikor azt állítjuk, hogy itt egy magamutogató demonstrációról, a nyugati szövetségeseinknek küldött üzenetről van szó? Hova vezethet mindez az ország szempontjából? Hiszen ez nem más, mint politika, merthogy a gazdaságban nem tudunk lefordulni a nyugatról, még ha hitelezésben talán csak-csak. Ám akkor még nem beszéltünk a biztonságpolitikáról, és végképp nem beszéltünk erkölcsről, morálról. Dérer Miklóst kerestük meg a kérdéseinkkel.

Nyilván a szövetségeseinknek szól az üzenet, de mindig van egy üzenet befelé is – mondta a külpolitikai szakértő. Az nevezetesen, hogy mi ellenállunk a szuverenitásunkat fenyegető Egyesült Államoknak, az Európai Uniónak, sőt, időnként még a NATO-nak is, ha beavatkozik a magyar ügyekbe és olyanokban nyilvánít véleményt, ami nem az ő diszkrecionális joga.

A szakértő szerint mindennek van egy ideológiai megfontolása is, miután azért az érdekek mellett az ideológiát is figyelembe kell venni. Orbánnak pedig az az ideológiája, hogy a Nyugat hanyatlik, miközben a Kelet jön föl, Magyarországnak pedig egyrészt diverzifikálnia kell a kapcsolati rendszerét, különösen azért, hogy legyen majd kapcsolódási pontunk keleten, ha a nyugat, mint olyan végleg lehanyatlik. Egyrészt állandóan előjön a híd szerep, ami Dérer olvasatában lehetetlenség, hiszen ezer éve azt hangsúlyozzuk, hogy a nyugathoz tartozunk, s amikor leszakítottak minket, mindig visszafelé törekedtünk a nyugat irányába.  Orbán azonban mindig a kelet fontosságát és a nyugatellenességet hangsúlyozza, ami nonszensz – fogalmazott. Problémát jelent az is, hogy az emberek jelentős része csak a központi sajtó, a kormányzati propaganda által sulykolt információhoz jut hozzá, aminek megvannak a hatásai a gondolkodásukban, „azt pedig csak a Jóisten tudja, mikorra lehet majd ezt visszacsinálni”.

Dérer Miklós egy negyedik elemet is felhozott: mint mondta, szemmel láthatóan van egyfajta kapkodás. Orbán ugyanis rájött, hogy a pávatáncot, az úgymond köztes szerepet már nem tudja majd folytatni az ukrajnai háború után. A szövetségeseink, ahova tartozunk – az Európai Unió és a NATO – ugyan meglehetősen nehézkesen mozognak, amennyiben egy, a sorból kilógó tagországról van szó, de mostanra mintha gyorsabban reagálnának. S Magyarország gazdaságilag és egyéb vonatkozásban – még biztonságpolitikában is – nagyon függ a nyugati kapcsolatoktól.

„Orbánból egyszerűen hiányzik a szövetségesi ethosz” – állapította meg Dérer, rámutatva: kell egyfajta etikus magatartás, ha bent vagyunk egy szövetségben, s azonosulni kell annak az érdekeivel. Ám Orbán már régóta fokozatosan eltávolodik az azonosulástól. Ezen túl pedig, ha van is neki – s tegyük fel, hogy van – bármilyen legitim elképzelése arra, mit kellene csinálni a háború után az EU-ban, a NATO-ban, akkor ehhez szövetségeseket kell keresni, ha pedig nem talál, akkor másfajta politikával kellene próbálkoznia – „ezt azonban nem érezni, csak azt, hogy egyre jobban, még inkább belebetonozódik a helyzetbe”. 

A külpolitikai szakértő még egy dologra emlékeztetett: „akár a magyar gazdaságról, Magyarországról, a magyar lakosságról van szó, akár Európáról, a szövetségeseinkről, a transzatlanti kapcsolatainkról, Orbánnál mindent felülír, hogy meg akarja tartani a hatalmát, lehetőleg kétharmaddal”. Csak így tud ugyanis olyan kormányzati stílust és rendszert fenntartani, amiben még a saját parlamentje sem korlátozza, ha ne adj isten, a 135 nagyon bátor ember ellent merne neki mondani. „Persze ilyen veszély az eddigiekből kiindulva egyhamar nem fenyegeti” – jegyezte meg Dérer Miklós, aki szerint Orbán egyre mélyebbre merül a posványban.