Az új alkotmány nagy kérdése, hogy valódi társadalmi vita lesz, vagy csak látszatfolyamat?

Nem elég, ha az emberek egyszer elmondják a véleményüket

Az alkotmányozásról szóló párbeszéd egyik legfontosabb kérdése, hogy kik vehetnek részt benne, és mit jelent egyáltalán a civil társadalom bevonása. Bördős Éva szerint a „civilek” fogalmát is érdemes pontosítani, hiszen nem csupán a civil szervezeteket, alapítványokat és érdekképviseleteket kell érteni alattuk, hanem magukat az állampolgárokat is. Egy új alkotmánynak ugyanis nem pusztán a szakma vagy a politikai döntéshozók számára kell elfogadhatónak lennie, hanem azok számára is, akiknek a mindennapi életét meghatározza.

A szakember szerint a magyar állam az elmúlt évtizedekben adós maradt azzal, hogy a hétköznapi embereket megfelelően bevonja a közös ügyekről való gondolkodásba. A civil szféra bevonása is hiányos volt, az állampolgárok részvétele pedig még kevésbé valósult meg. Most azonban lehetőség nyílhat arra, hogy ezen változtassanak.

A részvétel ugyanakkor nem merülhet ki abban, hogy az emberek egyszer elmondják a véleményüket, majd a döntéshozók eldöntik, mit kezdenek vele. Bördős Éva szerint különbség van aközött, hogy valaki egyszerűen „ventilál”, vagy valódi párbeszédben vesz részt, ahol megismerheti mások álláspontját, szakértői információkat kaphat, és ezek alapján alakíthatja ki a saját véleményét. A cél nem az, hogy egyszerűen átlagolják az emberek válaszait, hanem hogy kiderüljön, hol vannak a különböző álláspontok között lehetséges kompromisszumok.

A szakértők bevonása ezért szintén fontos. Az állampolgárok nem jogszabályokat és technikai részletszabályokat írnak, hanem olyan információkhoz és szempontokhoz juthatnak, amelyek alapján érdemben tudnak állást foglalni. Bördős szerint az ilyen, úgynevezett demokratikus innovációkra épülő folyamatok jobb döntésekhez vezethetnek, mint egy egyszerű online véleménynyilvánítás vagy közvélemény-kutatás.

Az alkotmánynak azok számára is elfogadhatónak kell lennie, akik kisebbségben maradnak

Szentes Ágota arra hívta fel a figyelmet, hogy az állampolgári részvétel nem pusztán azért fontos, mert több információt ad az alkotmányozóknak. Legalább ilyen lényeges a legitimáció. Ha az emberek részt vesznek a folyamatban, könnyebben érezhetik sajátjuknak a megszülető alkotmányt, ez pedig annak tartósságát is erősítheti.

A jogszociológus szerint a társadalom természeténél fogva plurális: különböző életstílusok, értékrendek és tudások léteznek egymás mellett. Az államnak viszont a jogalkotás során egy konkrét szabály mellett kell döntenie. Az alkotmányozás ezért különösen érzékeny pontja annak, hogyan lehet összeegyeztetni a társadalom sokféleségét azzal, hogy végül egyetlen alkotmányos szabályrendszer születik.

Szentpéteri Nagy Richard szerint az alkotmányozás jelenlegi jogi kereteiből kell kiindulni. A hatályos Alaptörvény alapján az alkotmányozó hatalom az Országgyűlés, miközben maga a jelenlegi Alaptörvény természetesen nem rendelkezhet arról, hogy egy későbbi alkotmánynak ki legyen a szerzője. A folyamatnak ezért valamilyen módon el kell jutnia a parlamentig, az azonban továbbra is nyitott kérdés, hogy addig milyen néprészvételi mechanizmusokat alkalmaznak.

A jogszociológus szerint az sem mindegy, kiket sikerül megszólítani. A közéletben ugyanis elsősorban a társadalom aktív rétege vesz részt, miközben sokan kiábrándultak a politikából, nem követik a napi eseményeket, és a választásokon sem feltétlenül jelennek meg. Ha valóban az egész társadalom alkotmányáról van szó, ezeket az embereket sem lehet kihagyni.

Megvan az alkotmányozási pillanat, de nem lehet látszatfolyamat

A beszélgetésben szóba került az is, milyen feltételek mellett tekinthető sikeresnek egy új alkotmányozási folyamat. Szentes Ágota szerint nem pusztán az számít sikernek, hogy elkészül egy szöveg és azt elfogadják. Egyfajta „alkotmányos békének” kell kialakulnia: az alapelveknek világosnak kell lenniük, és azoknak is együtt kell tudniuk élni az új rendszerrel, akik politikailag kisebbségi helyzetben vannak.

A jó alkotmány egyik lényeges ismérve éppen az lehet, hogy a kisebbségben lévők se érezzék úgy, hogy az alkotmány nem az övék. Ehhez azonban valódi legitimáció szükséges. Bördős Éva külön kiemelte: az emberek meg fogják érezni, ha csak „bábnak vannak odatéve”, miközben a döntéshozó előre meghatározott folyamatot visz végig. „Ezeknek muszáj, hogy valódi folyamatok legyenek” – fogalmazott.

A transzparencia szintén alapvető követelmény. Világosnak kell lennie, hogyan zajlik az alkotmányozás, kik vesznek részt benne, milyen javaslatok születnek, és ezek hogyan jutnak el a döntéshozókhoz. A folyamatnak szakmailag megalapozottnak és követhetőnek kell lennie, nem pedig valamiféle háttéralkuk eredményeként kialakulnia.

Szentpéteri Nagy Richard úgy látja, hogy most egyszerre állhatnak fenn azok a körülmények, amelyek egy alkotmányozási pillanathoz szükségesek. Szerinte a politikai, jogi és szakmai feltételek is adottak, ráadásul történelmi értelemben is olyan időszak következett el, amely lehetőséget teremt erre. A jelenlegi jogi keretek között kétharmados parlamenti többség szükséges, és szerinte ez a feltétel most rendelkezésre áll.

Bördős Éva ugyanakkor hangsúlyozta: a szakmai tudás önmagában nem elegendő, a társadalmi igényt is figyelembe kell venni. Szerinte több olyan értékválasztás is van, amelyről nem lehet kizárni a társadalmat. A migráció, a család fogalma, a genderkérdések vagy éppen a keresztény kultúra olyan témák, amelyekről valódi társadalmi párbeszédre lenne szükség. Nem az a kérdés, hogy előre milyen válaszokat kell adni ezekre, hanem az, hogy ezekben a kérdésekben legyen lehetőség érdemi, széles körű vitára.