Az út minősítése mindegy, nem Orbán, hanem mi, az adófizetők álljuk a cechet

Ahogy a Hírklikk kedden megírta, teljes a homály akörül, milyen típusú látogatást tett Orbán Viktor az Egyesült Államokban. Először a fővárosba, Washington D.C.-be repült, majd onnan Floridába, Donald Trump Mar-a Lago-i birtokára, ahonnan ő és a kísérete végül hazafelé vette az irányt. Maga Orbán azt mondta, hogy a volt elnök családi meghívására utazott; szóvivője, Havasi Bertalan a Hírklikkel azt tudatta, hogy – kihasználva az alkalmat – egyben eleget tett a Heritage Foundation egy korábbi meghívásának is. Az amerikai kormányzat is a nem hivatalos szálat erősítette, azt közölte, hogy Orbán nem kapott meghívót a Fehér Házból. Ebből az következne, hogy a magyar miniszterelnök magánúton vett részt, vagy esetleg a faramuci „hivatalos magánúton”, de persze nem lehet kizárni azt sem, hogy idehaza munkalátogatássá minősítették azt. Merthogy a Külügyminisztérium javaslatára a kormány államérdeknek nyilváníthat egy utat. Hogy esetünkben mi történt, azt nem tudhatjuk, ugyanis a Külgazdasági és Külügyminisztérium több mint két napja nem válaszol a kérdéseinkre.

A kérdést nem l’art pour l’art feszegetjük, annak komoly jelentősége van abból a szempontból (is), hogy kinek kell a cechet állnia. Csak gyaníthatjuk, hogy hivatalos munkalátogatássá nyilvánították Orbán útját, merthogy közvetetten Havasi Bertalan szintén – a semmilyen hivatali tisztséget be nem töltő – Donald Trump meghívójára hivatkozott a Hírklikk kérdéseire adott írásos válaszában. S miközben arra nem reagált, hogy Orbán fizeti-e az útjával kapcsolatban felmerülő költségeket, azt azért tudatta, hogy Orbán Flóráét viszont a kormányfő igen – ebből az a következtetés vonható le, hogy a miniszterelnök és kísérete útját ismét csak a magyar adófizetők állják.  

Számos kérdés felmerül ezzel kapcsolatban, ezekkel Ligeti Miklóshoz fordultunk.  

A Transparency International jogi igazgatója saját bevallása szerint ugyan annyira szorosan nem követte ezt az utat figyelemmel, de erre is igaz az, ami a kormányfő repüléseivel kapcsolatban általában. Nevezetesen, hogy nagyjából mindegy, milyen minőségű, milyen besorolású az út, az adófizetők nem tudják megúszni annak a kifizetését, az „a dolog természetéből adódóan mindenképpen nekünk kerül pénzünkbe”. Mint megjegyezte: ez független attól, hogy egyetértünk-e az utazás céljával, tartalmával, s az ott történtekkel.

Azt már mi tesszük hozzá, hogy nem csoda a nagy titkolózás, amikor ugyanis valami mégiscsak kiderül, akkor az dőzsölésről tanúskodik. A legfrissebbet hozzuk fel példaként: az Átlátszó számolt be arról hétfőn, hogy 264 millió forintba került az adófizetőknek Szijjártó Péter külügyminiszter három tavalyi útja egy holland luxusrepülővel. A New York-i ENSZ-konferenciára utazott így a külgazdasági és külügyminiszter, majd onnan Brüsszelbe, hogy nem sokkal utána újra New Yorkba menjen. Ott a repülő megvárta, amíg egy másik bérelt jettel Austinba és Houstonba is elrepült – önmagában csak ez utóbbi repkedése egy további 40,9 millió forintjába került a magyar adófizetőknek.  

De visszatérve Orbán amerikai útjára. Ligeti Miklós felhívta a figyelmet arra a szempontra, hogy a mindenkori magyar miniszterelnök mozgásának – a tisztéből adódóan – mindig vannak bizonyos protokolláris és biztonsági aspektusai. Például egy miniszterelnök nem utazhat fapadoson, vagy éppen nem pattanhat kerékpárra tréningruhában. A kockázatok miatt mindig jár neki a biztonsági konvoj, az előfutó jármű stb., s még azt is megfontolják, hogy egyáltalán felülhet-e egy menetrend szerinti légi járműre. Felvetésünkre, hogy másutt azért fel-felpattan a kerékpárra egy-egy miniszterelnök, Ligeti azt mondta, hogy amikor a megszokott környezetben mozog, s a biztonságiak szerint is minden rendben van, akkor nagyobb nyugalommal teheti meg egy-egy vezető ezt, mint egy teljesen ismeretlen terepen. 

Mindenesetre az már biztos, hogy Orbán ismét a luxus honvédségi „nem-kormánygépet” vette igénybe az úthoz, sőt, nem is egyet, hanem rögtön mindjárt kettőt. Erről Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő számolt be az RTL Híradónak. Mint mondta, ezt a repülési adatokból lehet tudni. Szerinte az, hogy a családtagját is elvitte Trump luxusbirtokára, csak erősíti a képet, hogy ez egy magánút volt. De az, hogy ezt miért nem lehetett menetrendszerinti repülővel megtenni, és miért kellett két luxusrepülőgépet is használni, az szerinte érthetetlen. (Kíváncsian várjuk, mi derül ki az adatigénylésből, amit kilátásba helyezett.) 

Mindenesetre korábban többször kibuktak a költségek kifizetésével kapcsolatos turpisságok, s emiatt Orbánnak utólag kellett fizetnie, legalább a családtagjai után (miként most a lánya után kellene). Azt a közpénzek felett őrködő K-Monitornak és az Átlátszónak köszönhetjük, hogy ma már legalább egy kis pénzt visszakap az állam ezekből a tetemes kiadásokból. Ők azok, akik elkezdték komolyan kaparni a honvédségi repülőgépek használatának ügyét, beleértve a költségeket és azt, hogy amikor arra nem jogosultak vannak a fedélzeten, akkor ki és hogyan állja a számlát.

A K-Monitor mindenesetre felhívja a figyelmet arra, hogy problémát az ezzel kapcsolatos átláthatatlanság jelenti  – nemzetbiztonsági érdekekre hivatkozva ugyanis 30 évre titkosították az utazással kapcsolatos pontos adatokat, vagyis, hogy ki, mikor, milyen útvonalon, miért használta a gépeket és ez mennyi közpénzt emésztett fel. Emellett előfordul, hogy a honvédségi gépeket nem csupán hivatalos, hanem magánjellegű utakra is használják az állami vezetők – így például Orbán Viktor horvátországi, római vagy toszkánai családi útja kapcsán. 

Jogosan merül fel tehát a kérdés, hol tartják nyilván ezeket a befizetéseket, jelesül most azt, hogy Orbán Flóra befizette-e az amerikai útról ráeső részt? Nem csak a repüléssel kapcsolatos költségekről van szó, hanem a városokon belüli autózgatás, a szállás, az étkezés is ide sorolandó. Egyáltalán, nyilvánosak-e ezek az adatok?

Ligeti Miklós szerint persze ezeket tudnunk kellene, de nem tudjuk. Emlékeztetett rá, hogy korábban a K-Monitor perelt ilyen adatokat, s akkor is csak történt, hogy körbemutogatott a külügyi, a honvédelmi tárca és a miniszterelnökség azzal kapcsolatban, hogy kinél van az adat. „Sajnos megszoktuk a körpasszokat, a körbesunnyogásokat, nagyon sok esetben ugyanis ez történik.”  Pár éve a Transparency International maga is leleplezett egy ilyet esetet – mondott konkrét példát Ligeti. 45 napra emelték a válaszadási határidőt arra hivatkozva, hogy a kórházakat elárasztották adatigénylésekkel, ő erre adatokat igényelt arról, hogy honnan tudják az adatigénylések számát – erre pedig elég hamar megkapta a választ, amiből kiderült, hogy a hatóságoknak fogalmuk sincs a számokról. 

„Nem tudjuk megítélni, hogy indokolt volt-e Orbán útja, de az biztos, azzal nem sértett szabályt, hogy odautazott, s ha tényleg utaznia kellett, s ezt a protokoll és a biztonsági szabályok indokolták, akkor bele kell nyugodni abba, hogy az adófizetőknek kerül pénzébe” – szögezte le végezetül Ligeti Miklós.