Bod Péter Ákos: a kormány rendszeresen téved a gazdaság számaiban – gyakran szándékosan
Bod Péter Ákos jogosnak tartja a kétkedést a kormány által meghatározott idei gazdasági célok ügyében. A közgazdász professzorral, korábbi jegybankelnökkel arról beszélgettünk, ha minden drágul – az üzemanyag, a biztosítás, a bankolás, stb… –, akkor hogyan teljesülhetnek a célkitűzések? Emlékeztetett rá, a kormányzat az általa bejelentett számokat – infláció, hiánycél, GDP – az előző éves tapasztalatok alapján, eddig még megközelítőleg sem tudta eltalálni.
A gazdasági célkitűzések között az embereket leginkább az infláció érdekli. Idei mértékét a kormány négy százalékban határozza meg. A független elemzők inkább öt vagy hat, akár hét százalékos éves inflációt valószínűsítenek. Az elmúlt négy évben a kormány által meghatározott értéknél mindig magasabb lett a tényleges. Esélyes, hogy most is így fog történni – kezdte elemzését Bod Péter Ákos.
A közgazdász professzor azzal folytatta, hogy az idei áremelkedések legfőbb oka a szolgáltatások folyamatos drágulása. Tavaly az élelmiszer és az energia árának emelkedése miatt lett olyan nagy az éves infláció, az idén ez a két termékcsoport talán nem ront a helyzeten. A KSH szerint a 2023-as évben a fogyasztói árindex 17,6 százalék, a nyugdíjas árindex 18,3 százalék volt; mindenesetre a bankok, a telefontársaságok, a posta és más állami cégek nagyrészt érvényesítik is a pénzromlás ütemét az áraikban, tarifáikban. Ebből adódik, hogy rengeteg termék és szolgáltatás drágul az idén is, bár nem lesz olyan látványos az árak emelkedése, mint tavalyelőtt és tavaly az élelmiszeré volt, hiszen annak drágulása azonnal szemet szúr a boltban.
Egy másik áremelkedési ok a bérköltség növekedése – emlékeztetett az egykori jegybankelnök –, bár még nem tudni pontosan, hogyan alakulnak az idén a bérek. A minimálbér-emelést a kormány előbbre hozta tavaly decemberre, ez a 15 (illetve a szakmunkák körében 10) százalékos hivatalos emelés már beépült a cégeknél, de közben most is rengeteg olyan munkáltató van, ahol még javában zajlanak a bértárgyalások. Az eredmények pedig függenek a piaci viszonyoktól. Egyfelől attól, hogy milyen konjunktúrát látnak maguk előtt a cégek, másfelől pedig attól, hogy miként képesek a munkavállalók érvényre juttatni az érdekeiket. Ez utóbbi téren most új tényező is van, hiszen a tízezres számról idénre százezresre nőhet a hazánkban dolgozó külföldi munkavállalók köre. Az pedig fontos iparágakban gyengítheti a magyar munkavállalók érdekérvényesítési képességét. Már vannak jelek arra, hogy egyszerűen lecserélik a magyar dolgozókat az olcsóbb vendégmunkásokra – hívta fel a figyelmet Bod Péter Ákos.
„A kérdés tehát: melyik fog nyerni, a bér- vagy az árnövekedés? Valóban lesz-e nagymértékű reálbér-növekedés, ahogyan azt állítja a kormány? Ahogy most kinéz a világ, egyáltalán nem biztos, hogy olyan általános bérnövekedés lesz, ami kompenzálhatja a munkavállalókat a tavaly elszenvedett nagy reáljövedelem-esésért.”
És nemcsak az üzleti konjunktúrában, a külső keresleti- és költségviszonyokban is rejlenek kellemetlen lehetőségek. Példaképpen említette Bod Péter Ákos az államháztartást. A kormány visszatérően elvéti a költségvetési törvénybe beleírt államháztartási hiánycélt. Ez évek óta így van, a tavalyin is háromszor változtattak, aztán majd egy negyedik lett a végeredmény. 2019 óta, sokadik éve lett az elfogadhatónál sokkalta nagyobb a deficit, bármit írtak bele a törvénybe. Most pedig „rá van írva a papírra, hogy a hazai össztermék – GDP – 2,9 százaléka lesz a 2024-es hiány. De az előző évben is rá volt írva valami, mégis majdnem a kétszerese lett.” Pedig valóban jó lenne betartani a törvény szerinti hiányt 2024-ben, mert nagyon sokba kerül a finanszírozás: a magyar össztermék öt százaléka ment tavaly is a kamatok fizetésére. Ráadásul az idén az uniós szabályok is keményebbek, mint az előző években voltak, amikor lényegében rábízták a tagállami kormányokra a hiány mértékét. „Látjuk is, hogy a közös uniós szabályok alóli átmeneti felmentés Magyarországon milyen gyászos következményekkel járt.” Ha a kormány az idén valóban be akarja tartani a kisebb mértékű deficitet, akkor ahhoz vagy az állami kiadásokat kell lefaragni – ez nagyon nehezen megy –, vagy állami bevételt kell növelni. Az állam legnagyobb bevétele pedig az adókból, járulékokból, és a társadalom jövedelméből elszedett egyéb elvonásokból áll – mutatott rá a problémára Bod Péter Ákos.
Érvelésében kitért arra is, hogy hiába tesz úgy a kormányzat, mintha nem a családokat terhelné valamilyen újabb adóval, hanem „csak a vállalatokra veti ki” a pótadót. Ez demagógia, hiszen a gazdaságra kirótt újabb terhek előbb-utóbb megjelennek az árakban. Ilyet láttunk tavaly is: ha a kereskedelemre kivetnek egy újabb sarcot, az lényegében azzal egyenértékű, mintha az egyébként rekord-magas áfát megtoldanák még pár százalékkal, a 27 százalékos adó felmenne 30 százalékra. Az ilyen emelés, bármit mondanak a kormány emberei, nem tud nem megjelenni az árakban. Hiába az árfigyelés, a cégek árazásába való belepiszkálás, annak hangoztatása, hogy „a kormány nem engedi, hogy…”. Az érintett cégeknek a folyamatos működéshez és a fejlődéshez ki kell jönniük a saját büdzséjükből, és még élénk verseny mellett is kénytelenek többet kérni.
Tehát az a négy százalékos éves infláció, amit a kormány most előre jelez, teljesíthetetlen, ha az állam nem képes a kiadásait visszafogni. Bod Péter Ákos azt tapasztalja, hogy a kormány rendszeresen vállal nem igazán szükséges kiadásokat. Az ilyenre mindenki rengeteg példát tudna hozni. És léteznek olyan kiadási tételek, amelyeket gazdasági érdekekkel indokolnak, holott talán nincs is rájuk szükség. Itt vannak például azokra a nagyvonalú támogatások, amiket az idetelepülő cégeknek adnak a költségvetésből, vagyis az adófizetők pénzéből. Ezek hatalmas összegek, a hírek szerint az állami szubvenció a tőkeerős vállalatok által beígért projekt költségvetésének 15 vagy még nagyobb százalékára is rúghat. Olyan ez, mintha a magyar állam három évre előre kifizetné a vállalkozás teljes bérköltségét.
A jegybank korábbi elnöke megjegyezte, a gazdasági célkitűzések teljesíthetőségének eddigi elemzése ráadásul most egy viszonylag stabil forint-árfolyam mellett történik. Ez jelenleg valamelyest féken tartja az inflációt. Ám nem tudjuk, hogy mi lesz a világ energiapiacán. Ahogyan azt sem lehet biztosra venni, hogy a forint mostani stabilitása sokáig fennmarad. „Olyan kérdőjelek vannak, amelyek miatt jogos a kétkedés, hiszen a kormány által bejelentett számokat – infláció, hiánycél, GDP – az előző évek tapasztalatai alapján még megközelítőleg sem tudta eltalálni” – fogalmazott Bod Péter Ákos.
