Bodnár Zoltán: a Huxit katasztrofális lenne Magyarországnak

Három éve szűnt meg a brit EU-tagság. Mára azonban csaknem az összes nagy-britanniai választókörzetben a szavazásra jogosultak többsége hibának tartja a kilépést. Végül is mit hozott a Brexit az angoloknak?

Előnyt nem, ezzel szemben rendkívüli gazdasági károkat igen. Jelentősen gyengítette az egész brit gazdaságot, és világgazdasági pozíciójukat. Ennek többféle eleme is van. Kikerültek a vámunióból, ami egyrészt azt jelentette, hogy komplett gyárak, vállalatok települtek át Nagy-Britanniából a kontinensre, ennélfogva munkahelyek szűntek meg. Például autógyártásban a Toyotának az egyik legfőbb európai bázisa ott volt, a gyárat egyszerűen bezárták, és a kontinensen valahol újra nyitották. Így bizonyos szempontból munkanélküliség keletkezett. Megszűntek vállalatok, kisebb cégek is, boltok például a londoni Cityben, amelyek a nagyon pénzes, felsőosztályba tartozó bankárvilágnak a kiszolgálói voltak mindenféle luxuscikkekkel. Miután a bankszektor – főleg a befektetési banki üzletágban – üzleti tevékenységének jelentős részét szintén áttelepítette a kontinensre, így ez a réteg is erősen megcsappant. Egyrészt tehát a vállalatok áttelepülése miatt a reálgazdaságban volt egy jelentős visszaesés, másrészt az, hogy a vámunióból kikerült Nagy-Britannia, jelentős részben megnövelte az importárú árát a megnövekvő szállítási költségek miatt, amit a vámeljárás önmagában okoz, és természetesen a fizetendő vám miatt. A brit export versenyképességét kifejezetten rontotta megint csak a megemelkedett szállítási költségek, és a fizetendő vám okán. A kilépés szaldója ebben az értelemben is negatív volt. Vagyis meggyengült London történelmi okokból kialakult, hagyományos pénzügyi központ szerepe.

Mit jelentett a Brexit az oktatásban?

A brit egyetemeken már sokkal kevesebb külföldi diák tanul a kontinensről. Ezek az egyetemek ugyanis kiestek az uniónak a felsőoktatást, és a diákok tanulmányait finanszírozó programjaiból. Ehhez kapcsolódik az a körülmény, hogy az Európai Unió nagyon sok tudományos, kutatási, technológiai fejlesztési projektjének a központja is Nagy-Britanniában volt. Ezek szintén megszűntek, mert az unió már nem finanszírozza őket ott. Ezek is az EU-ban maradó tagországokban folytatódnak. Vagyis nagyon sok pozíciót veszít a brit tudományos élet, és rengeteg kutatási forrástól elesik.

A munkaerő kérdésében mit hozott a kilépés?

A munkaerő-áramlás hasonlóképpen probléma. Miközben a vállalatbezárások, áttelepülések néhány szektorban munkanélküliséget okoznak, más szektorokban kifejezetten erős munkaerőhiány lép fel. Főleg az egészségügyben, a szociális ellátásban, a vendéglátóiparban, ahol nagyon sok, elsősorban a közép-kelet-európai uniós tagországból érkezett munkavállaló dolgozott. A britek nem nagyon dolgoztak ezekben az ágazatokban, nem tartották vonzónak. Ez az orvosoknál, ápolóknál, szakápolóknál megint csak súlyos ellátási gondot okoz. Vagyis a britek számára nincs semmilyen haszna az unióból való kilépésnek, és bánják is már, mint a kutya, amelyik hetet kölykezett, hogy ezt annak idején megtették. Nagyon sokan azok közül, akik a 2016-os népszavazáson a kilépésre voksoltak – mert arra az elképesztő hazugságáradatra hallgattak, amit a demagóg, populista Boris Johnson-féle kalandoroktól hallhattak –, most már a saját bőrükön tapasztalják meg a Brexit negatív hatásait.

Mik voltak a kilépés indokai?

Az indokok egy része a brit birodalmi gőggel, az ő felsőbbrendűségükkel és a nemzeti szuverenitás fetisizálásával kapcsolatos. (Amire itthon is gyakran hivatkozik a „mi kis diktátorunk”.) Másrészt a britek azzal is indokolták a kilépést, hogy a költségvetési pozícióban – nagy gazdaság lévén – nettó befizető volt Nagy-Britannia. És valóban, az uniótól kevesebb közvetlen forrást kaptak, és többet fizettek be az unió közös költségvetésébe. Csakhogy a képlet egyáltalán nem ilyen egyszerű. Hiszen önmagában felbecsülhetetlen értéke van annak a körülménynek, hogy uniós tagországként az áruk és szolgáltatások, a munkaerő szabad áramlása révén egy 450 milliós piachoz volt szabad, korlátozásmentes hozzáférése a brit gazdaságnak. Nagyságrendekkel több, mint ami a költségvetési pozíciót illeti. Ráadásul rengeteg olyan tudományos, kutatási, technológiai fejlesztési projektnek volt ott a bázisa, amit az Európai Unió közös költségvetéséből finanszíroztak. És ez nem volt része a közvetlen nemzeti költségvetésbe érkező uniós pénzeknek. Vagyis abszolút negatív a Brexit szaldója. 

A britek kilépési indokai nem nagyon hasonlatosak ahhoz, amit Orbán Viktor szokott itthon mondogatni?

A gyökere ugyanaz a populista, népbutító, felelőtlen szöveg. Amit például itthon Orbánék gyakorta emlegetnek: „az nem is úgy van, hogy mi kapunk az uniótól vissza nem térítendő támogatást, hiszen a Magyarországon működő uniós tagországból származó vállalatok az itt termelt profitot hazaviszik”. Az ég szerelmére, persze, hogy az osztalékot hazaviszik, ezek nem szociális, hanem gazdasági vállalkozások. De azt újra befektetik Magyarországon. Nem arról van szó, hogy innen elvisznek valamit, ami nem jár nekik! Ezek a vállalkozások először is irdatlan mennyiségű tőkét hoznak ide, és ezt a tőkét hasznosítják itt. Ez az, ami a magyar gazdasági növekedés jelentős részét adja. Az egy teljesen torz és hamis beállítás, amit Orbán, és korábban Lázár János is emlegetett, hogy ennek a szaldója nekünk nem is olyan jó. A magyar gazdaság növekedését semmi más nem biztosítja, mint az Európai Uniótól kapott források, a vissza nem térítendő támogatások. Ezek nélkül a magyar gazdaság működésképtelen és versenyképtelen. Egy Huxit katasztrofális következményekkel járna Magyarország számára. A magyar gazdaság az Európai Unió GDP-jének körülbelül egy százalékát adja, ami szabad szemmel nem is látható összeg. Arról nem beszélve, hogy Magyarország addig érdekes bárki más számára, amíg az Európai Unió tagja, és ilyenként részese az áruk, a szolgáltatások és a munkaerő szabad áramlásának. Ha kilépünk az unióból, az azt jelenti, hogy kikerülünk a vámunióból is, ami azt jelenti, hogy a Magyarországon lévő nyugat-európai vállalatok összecsomagolnak, és elmennek. Egy autógyárat persze nehezebb elköltöztetni, mint egy varrodát, de történt már ilyen a világban, és adott esetben meg is történne. A magyar GDP-ből a magyar járműipar és kapcsolódó részei körülbelül 20 százalékot állítanak elő. Ha ez kiesik a magyar GDP-ből, akkor az pótolhatatlan. De nem csak a járműiparban a legjelentősebb partnerek az Európai Unió tagországai tőkebefektetőként, hanem egy sor más gazdasági területen is velük zajlik a magyar külkereskedelem döntő része. Vámunió nélkül a Magyarországon termelt árut vám terheli, és mindazok a tradicionális költségek is, amiket a brit kilépés után tapasztalni lehetett. Tehát a magyar áru versenyképessége a kontinensen lényegesen rosszabb lesz, az import pedig lényegesen drágább a vámfizetési kötelezettségek miatt. A harmadik országok – főként az ázsiai országok, elsősorban Korea és Kína – számára Magyarország addig érdekes befektetési célpont, amíg az Európai Unió tagja. Ne legyen kétség afelől, ha kilépnénk az unióból, akkor az itteni befektetéseiket pillanatok alatt fölszámolnák a kínaiak és a koreaiak is. Áttennék a szomszédba, egy olyan országba, ahol viszonylag alacsony a munkaerő költsége, mondjuk Romániába, Bulgáriába vagy Szlovákiába, amelyek viszont még mindig az Európai Unió tagországai. Vagyis a Huxit a magyar gazdaság teljes összeomlásához vezetne. 

Jelenthet visszatartó erőt a britek utólagos véleménye a magyaroknak?

Az, hogy a britek megbánták a Brexitet, a magyarok számára tulajdonképpen érdektelen. Magyarországon ebből a szempontból kétféle embert kell megkülönböztetni. Vannak az Orbán-hívők, akik egy vallási szektához tartoznak, és ha a „főpap”, a „vezér” a „péntek reggeli igehirdetéseken” azt mondja, hogy az unióból ki kell lépni, akkor gondolkodás nélkül ők maguk is úgy gondolják, hogy az unióból ki kell lépni. Mert nem gondolják végig sem pro-, sem kontra ezeket az érveket. Aki egy kicsit is értelmes, és felelősséget érez a saját hazájáért, a gyerekei jövőjéért, abban egy másodpercre nem merülhet föl az az opció, hogy Magyarország kilépjen az Európai Unióból. Ehhez pedig még csak végig sem gondolnia azt, hogy milyen tapasztalatokkal járt ez a folyamat Nagy-Britanniában.