Boldogabb új évet, Magyarország!
Szilveszterkor, az új évre várva, ahogyan szerte a világon, nálunk is vidám embereket láthattunk a fotókon, a televíziók híradóiban. Boldog arcok, bizakodó tekintetek, amerre a szem ellát. Mintha hőseink abban reménykednének, hogy ami ezután jön, jobb lesz, mint az, ami eddig volt.
Rövidebb várólistákban reménykednek a fotókon mosolygó emberek, korszerűbb oktatásban, működő egészségügyben, kevesebb korrupcióban. Élhetőbb életben.
Reálisan mást nem is kívánhatnának maguknak. Mert azt minek kívánják, amiről tudják, hogy úgyis bekövetkezik: hogy a Világegyetem legokosabb Gázszerelője és a Nemzet Veje helyettük is tovább gazdagodik, a kormányzati kommunikációba állítólag visszatalált Habony Árpád pedig az ő nevükben nem csak Ibizán, és Dubajban mulatozik majd, hanem sok más, szép helyén is a világnak. Semjén Zsolt újabb vadászatokra indul, és remélhetőleg Orbán Viktor is hamar túlteszi magát azon, hogy közröhej tárgya volna, ha bárkinek is Boldog Karácsonyt kívánna.
Mi, többi magyarok, kénytelenek vagyunk azzal beérni, hogy mosolygósnak mutatkozunk a szilveszteri fotókon. Mert hát, túl azon, hogy más számokkal írjuk le az aktuális esztendőt mint az elmúlt 365 napban, önmagában miért változna ettől bármi? Abból, hogy egy év véget ért, még nem következik, hogy minden bajt és nehézséget is magunk mögött tudunk.
Azért ne irigyeljük magunktól a szilveszteri fotókon látható vidámságot. Miközben tudjuk, hogy több is járna nekünk, örüljünk annak, hogy legalább ennyi jut.
