BRICS: a fél világ a Nyugat ellen, de nem egységben

Két évtizeddel ezelőtt a Goldman Sachs, a nagy amerikai bankház munkatársa javasolta: sorolják egy csoportba a vezető fejlődő országokat. Így alakult meg, a kezdőbetűkből BRICS-nek elnevezett, Brazíliából, Oroszországból, Indiából és Kínából álló szervezet 2009-ben, majd egy évvel később csatlakozott hozzá Dél-Afrika. Újabban aztán India után Irán, Egyiptom, Etiópia, az Egyesült Arab Emírségek és Szaúd-Arábia lettek a tömörülés tagjai. Törökország és egy sor másik állam kéri, vagy mérlegeli a csatlakozást. A tömbhöz tartozó országok lakossága kiteszi és hamarosan meghaladja a világ lakosságának felét, gazdasági teljesítményének 35 százalékát. Ezzel szemben a vezető nyugati hatalmakat tömörítő G7 csoport államaiban a világ lakosságának csak tíz százaléka él, gazdasági teljesítményük pedig a világénak 30 százaléka. A BRICS-tömörülés célja az volt, hogy összefogjanak az egész világot sújtó pénzügyi válság ellen, bár akkor még nem volt szó arról, hogy egy Nyugat-ellenes különítményt hoznának létre. 

Vlagyimir Putyin orosz elnök a tavalyi, dél-afrikai csúcstalálkozón nem vehetett részt, hiszen nemzetközi elfogatóparancs fenyegeti. Ezután az idén aligha véletlenül hívta össze Kazanyba a találkozót, ahol ugyancsak van egy kisebb „Kreml”, hagymakupolákkal és magas fallal. Azt Rettenetes Iván emeltette 1552-ben, a kazanyi tatár kán feletti győzelem emlékére. A mostani konferencia Putyin számára mindenesetre jelképes siker volt: megmutathatta a Nyugatnak, hogy a szankciók és fenyegetések ellenére, távolról sincs elszigetelve, különösen, amikor – Moszkva megfogalmazása szerint – „a béke barátaival” találkozik. 

A gyakorlatban, a propagandát leszámítva, a BRICS keveset tud nyújtani az oroszoknak. A tagországok nagy többsége kisebb vagy nagyobb mértékben támogatja a Moszkva elleni szankciókat és a 2014-ben az infrastrukturális beruházások finanszírozására létrehozott BRICS-bank nem hajlandó új projekteket finanszírozni Oroszországban, tekintettel a szankciók keltette veszélyekre. A bankot annak idején egyébként a Nemzetközi Valutaalap alternatívájaként propagálta Moszkva. Az oroszok rendre megpróbálnak egyes BRICS-országokat meggyőzni: ruházzanak be új, független nemzetközi fizetési rendszerek megteremtésébe, de eddig Irán volt az egyetlen, amely érdeklődést mutatott a terv iránt.

A BRICS fontos eszköze az orosz – és a kínai – politikának, amelynek célja a Pekingben is sokat emlegetett többpólusú világrend kialakítása, ami egyben azt jelentené, hogy Moszkva nemcsak megőrzi, hanem távlatban erősíti globális befolyását – Kínáról nem is beszélve. Mint az orosz szóvivő Kazanyban kiemelte, kereken 30 ország fejezte ki szándékát, hogy csatlakozzék a szervezethez.  Ennek egyébként semmi kockázata, hiszen nincs előfeltétel – és nincs a BRICS-nek konkrét programja sem. Mindeddig Kína és India szerette volna megfogalmazni a szervezet szabályait és terveit. A csatlakozásról beszélő országok megragadják a lehetőséget, hogy részt vehessenek egy nagy figyelmet keltő nemzetközi eseményen, találkozhassanak vezető politikusokkal – anélkül, hogy bármire el kellene kötelezniük magukat. Törökország felvételi kérelme stratégiai húzásnak tekinthető, hogy nyomást gyakoroljon nyugati partnereire – egyébként valószínűtlen, hogy a tagok befogadnának egy NATO-országot. 

Mindenesetre tanulságos, hogy Moszkva olyan közeli partnerei, mint Kazahsztán vagy Szerbia, nem akarnak hallani a belépésről. Lula da Silva brazil elnök betegségre hivatkozva az utolsó percben vonta vissza részvételét, de sokak szerint ez csak ürügy volt, mert országának létérdeke az Egyesült Államokkal folytatott kereskedelem és ezért nem akar Washingtonnal konfliktusba kerülni. 

A tagok a fő kérdésekben nem értenek egyet, különböző szintű kapcsolatokat ápolnak a Nyugattal, nincs egységes álláspontjuk Oroszország ügyében és egymással is vannak konfliktusaik. Ugyanakkor egyikük sem lelkesedik Peking és Moszkva törekvéséért, hogy az ő vezetésükkel szálljanak szembe, vagy legalábbis versengjenek a Nyugattal. Egyébként Kína az egyetlen tagország, amelynek kereskedelme valamennyi BRICS-országgal növekszik, így azoktól Kína remélheti, hogy követik Pekinget „Új selyemútján.” A találkozó egyetlen gyakorlati eredménye feltehetően az volt, hogy Hszi Csin-ping kínai államfő és Narendra Modi indiai miniszterelnök öt év után először találkozott és megállapodtak a himalájai közös határukon kialakult helyzet rendezéséről.

Nagy felháborodás kísérte Nyugaton, hogy Antonio Guterres ENSZ-főtitkár elfogadta Putyin meghívását és elutazott Kazanyba. Az észt külügyminiszter szerint felháborító, hogy a világszervezet főtitkára találkozik egy háborús bűneiért elítélt és körözött emberrel, aki látványosan megsérti az ENSZ határozatait. Az Európai Unió külügyi szóvivője kijelentette, hogy Putyin saját, önös politikai céljaira használta a BRICS csúcstalálkozóját. Hozzátette, a kazanyi konferencia valamennyi résztvevőjének fel kellene hívni a házigazdát, hogy „haladéktalanul vessen véget az Ukrajna elleni háborúnak”. Különösen elvárja ezt az unió Guterres ENSZ-főtitkártól, akinek rá kellene bírnia Putyint, hogy „haladéktalanul és feltételek nélkül vonja vissza az orosz csapatokat Ukrajna területéről” – így a szóvivő.