Budapest: ez már 2026 politikai előjátéka

Meddig tartható fenn ez a bizonytalan állapot? 

Ez egy rendkívül érdekes helyzet, korábban Budapesten még nem fordult elő, hogy nem választották meg a legfontosabb tisztségviselőket, vagy a közgyűlési képviselők nem hozták meg azokat a döntéseket, amelyekre a törvényes működéshez szükség lenne. Talán ez nem is volt egészen meglepő, hiszen előre lehetett tudni, hogy Karácsony Gergely nem tudott javaslatot tenni a helyettesei személyére sem. 

Ez kinek róható fel?  

Az már június 10-én világos lett mindenki számára, hogy ebben a helyzetben reménytelen bármit eldönteni kompromisszumok nélkül. Mára az is kiderült, hogy akárcsak a magyar a társadalom egésze, a budapesti képviselők - és a háttérben a testületbe bekerült pártok vezetői is - elszoktak az ilyen helyzet kezelésétől. Jelenleg a testületben két olyan nagy országos politikai szervezet ül szemben egymással, mint a Fidesz-KDNP és a Tisza párt, melyeknek jelentős társadalmi támogatottsága van és amelyek a 2026-os országgyűlési választásokon minden valószínűség szerint megmérkőznek az ország vezetéséért. Ráadásul csak ez az egyetlen belföldi politikai hadszíntér, ahol intézményes keretek között csaphatnak össze. Úgy tűnik, a fővárosi politikusok nem tudnak mit kezdeni ezzel a helyzettel, amikor három vagy akár négy osztatú politikai háttérrel kell egyszerű, vagy akár minősített többséget létrehozni. Mindenképpen előzetes egyeztetésekre, vagy hosszadalmas, konzultációkra lett volna szükség, ami láthatóan elmaradt, mert egyik félnek sem volt érdeke a kezdeményező magatartás. Karácsony Gergelynek, hivatalban lévőként, a minél inkább utolsó pillanatos kész tények elé állítás, a Tisza Pártnak az „összegyurcsányózódás” megelőzése, a Fidesznek az ellenzéki térfélen lévő káosz fenntartása volt a taktikája.

Ez meddig hagyja majd hidegen a budapestieket? Meddig tartható fenn ez az exlex állapot anélkül, hogy a választóknak elege legyen belőle?  

A politikai húzd meg-ereszd meg sokkal inkább látható a fővárosban, mint országos szinten, ezáltal a fővárosi közgyűlésre nagyobb figyelem hárul. Vannak olyan politikai elemzők is, akik e mögött azt látják, hogy a két nagy politikai erő szemében - idézőjelesen - a parlament helyét most egy kicsit átvette a fővárosi közgyűlés, amit a 2026-os országgyűlési választás erőpróbájának gondolnak. Nem vagyok jogász, tehát nem tudom, hogy jogi szempontból meddig tartható fenn ez a szituáció. A fontos kérdés mindenesetre az, hogy mikor fogy el az emberek türelme. Meglátásom szerint – ha a jogi kötöttségeken túllépünk –, azon múlik minden, hogy a közgyűlés meddig tudja fenntartani a város működését és milyen narratíva mentén veszti el az irányítást, ha ez megtörténik. Zavartalan lesz-e a következő hetekben is a szemétszállítás, a közlekedés, folyik-e majd továbbra is tiszta ivóvíz a csapokból, és így tovább.

Mit gondol a kérdés politikai vetületéről?

Az a nagy kérdés, ki lesz az a politikai szereplő, ha egyáltalán lesz ilyen, aki addig tart be minden megállapodási kísérletnek, amíg mondjuk egy új választást ki nem erőltet. Mert akár a Fidesznek is az lehetne az érdeke, hogy olyan helyzetet teremtsen, amiben a Tisza párt is kénytelen feladni a távolmaradását a vezetői felelősségvállalástól. Karácsony Gergely és Vitézy Dávid megint egymásnak feszülne a főpolgármesteri székért, és akkor - nevető negyedikként - akár még egy kormánypárti főpolgármester-jelölt is becsúszhatna a képbe. Erre kevesebb esélyt látok, hiszen Szentkirályi Alexandra támogatottsága, ha mégis elindult volna a választáson, elért volna 20 százalékot, de a három vagy négy osztatú pályán aligha győzhetne a Fidesz-KDNP jelöltje. Az biztos, hogy megzavarhatná az állóvizet, a Karmelita tanácsadói most biztosan lázasan méricskélik a közvéleményt, hogy ez a mai helyzet mennyiben rombolja a budapestiek szemében a Tisza párt népszerűségét. Azt sem lehet kizárni, hogy egy új választás hatalmas pofon lehetne a kormányzó pártnak is, gondoljunk csak bele, ha Magyar Péterék elindítanak egy saját főpolgármester jelöltet, aki esetleg meg is nyeri a választást, az még nagyobb lendületet adhatna az ellenzéki politikai mozgásnak.

Felteszem újra a kérdést: mit szólnának ehhez a budapestiek?

Azt már korábban is láthattuk, hogy a választópolgárok nem szeretik, ha túlságosan sűrűek a választások, és emiatt újra és újra megkérdezik a véleményüket egy olyan ügyben, amiről korábban, nem olyan régen, amúgy is döntöttek. Ez minden érintett számára veszélyes játék lehet. Sokaknak érdek, hogy a pártvezetők a „füstös hátsó szobákban” döntsenek, de most azt látjuk, hogy a teljes nyilvánosság előtt zajlik a vita, amely mindenképpen egy új, sokkal demokratikusabb helyzetet teremtett. Nyilvánvaló a Tisza párt törekvése, hogy nem akar se „összefideszesedni”, se „összegyurcsányozódni”, de ez akár a főváros működésének rovására is mehet, amit nem tudom, a választók mennyire „értékelnének”. 

Elképzelhető, hogy egy új választás után egyik vagy másik politikai erő olyan helyzetbe kerül, amikor koalíciós kényszer nélkül vezetheti a várost?

Erre kevés esélyt látok. 

Akkor megint ugyanott lennénk, ahol most…

Ha mondjuk a Tisza egy új választásból jobban megerősödve kerülne ki, de azután sem volna hajlandó se balról, se jobbról senkivel sem megállapodni, akkor valóban megint patthelyzet alakulna ki, azzal a különbséggel, hogy egyértelműbb lehetne a helyzet, ha a két legerősebb frakció valamelyike adhatná a főpolgármestert. Így a többség megszerzéséhez kevesebb kompromisszumra lenne szükség. Most az teszi különösen „érdekessé” a fővárosi közgyűlési helyzetét, hogy a főpolgármester és a legnagyobb kihívója is két-két nagyon kicsi frakciót vezet. A Tisza szempontjából csak némileg teremtene egyszerűbb helyzetet, ha mondjuk ők adnák a főpolgármestert. Akkor viszont rá tudnák kenni a politikai ellenfeleikre, hogy ők hagyják a város fuldoklását, mert akkor ezeknek a szereplőknek az ellentartása, vagy kompromisszum-képtelensége miatt nem lenne meg a többség a közgyűlésben.

Van még egy másik kérdés is: egy választás után fennmarad-e a jelenlegi elaprózódás valamilyen formában? 

Azért azt látjuk a jelenlegi közvélemény-kutatásokban, hogy a társadalom elindult a kétpártiság irányába. Ha most tartanák meg a júniusi választásokat, akkor nagy valószínűséggel a kisebb pártok még kevesebb szavazatot kapnának, mint júniusban, akár az uniós, akár a fővárosi voksoláson.

Van még egy bizonytalansági pont: a budapestieknek nem okozhat csalódást, hogy akiben megbíztak, akár a Fidesz kezére is „játszhatja” a fővárost? 

Igen, ez jogos és rizikós kérdés. Budapesten bizonyosan van egy el nem hanyagolható réteg, amelyet elgondolkodtathat, jól tették-e, amikor úgy szavaztak majd 30 százaléknyian egy pártra, hogy nem is ismerték annak a jelöltjeit. Azt gondolhatnák, hogy az ellenzék megnyerte ugyan magának a várost, de az képtelen működni, mert láthatóan olyan emberek ülnek a közgyűlésben, akiknek a fennálló fővárosi hatalmi elit leváltásának igénye fontosabb, mint a város működtetése… 

Van ebben is igazság. 

Viszont ezek az emberek minden valószínűség szerint épp azért szavaztak a fővárosban a Tisza pártra és nem a főpolgármester által vezetett listára, mert az ellenzéki vezetés mellett változást akartak az irányvonalban is. Ha ezt Karácsony Gergely nem látja be, akkor őt is roncsolhatja az előttünk álló másfél év. Azt viszont látni kell, hogy jelenleg ez az egyetlen egy olyan testület, ahol összecsaphat a két nagy országos politikai erő. Aki azt szeretné, hogy 2026-ban változás legyen az országban, annak erre is tekintettel kell lennie, persze addig a pontig, amig tényleg működik a BKV, és működnek az alapvető szolgáltatások. Azt gondolom, rendkívül sok féle választói akarat van, érdemes figyelni a fővárosi közgyűlésben zajló eseményekre, mert itt valóban két dimenziója van mindennek: a főváros működtetésének kérdése és a Tisza párt szembenállása a fennálló hatalmi elittel szemben. Igazából az lesz a nagy kérdés, hogy ha nem lesz új választás, akkor a jelenlegi képviselők tudják-e majd, és ha igen, hogyan működtetni Budapestet? A Tisza enged, vagy Karácsony? Most egyik változatra sem tenném a voksomat, mert mindegyik mögött jelentős választói akarat áll. A játszma teljesen nyitott. A tét persze elsősorban Budapest, de az ország enélkül a város nélkül lényegében nem tud létezni. Kormányt viszont Budapesten kívül lehet csak váltani. A Tisza  párt is vizsgázik: bizonyítania kell, ha beleszólása van a kormányzásba, képes-e élni a lehetőséggel? A következő két év ennek szellemében már a 2026-os politikai csaták előjátéka.